Új szövetség a szubkontinensen

Elégedettséggel nyugtázhatták a „terrorizmus elleni harc” lelkes támogatói, hogy ázsiai útján George W. Bush amerikai elnök meglepetésszerű látogatást tett a háború dúlta Afganisztánban, támogatásáról biztosítva az Egyesült Államok által hatalomba ültetett és ott – egyelőre – megtartott kabuli kormányzatot. Hasonlóan lelkes ovációt takaríthatott be a Fehér Ház ura útja harmadik – utolsó – állomásán is, ahol lényegében megköszönte Pakisztán önfeláldozó segítségét a terror elleni harcban. Rendkívül rossz arányérzék kell azonban ahhoz, hogy eltévesszük: az ázsiai út második állomásának, Indiának a jelentősége teljesen más kategóriába tartozik a vezető pozícióját a jövőben is megtartani kívánó szuperhatalom számára.
Noha a technológia előidézte gazdasági és kulturális globalizáció korában átértékelődik a hagyományos hatalmi egységet megtestesítő államok szerepe, mint az a washingtoni külpolitika közép-ázsiai törekvéseinek aktuális hangsúlyából is kitűnik, a helyi kultúrák sajátosságai miatt korai lenne azok alkonyáról beszélni. Amerika és az általa képviselt globalista világrend ezért is keresi a kapcsolódási pontokat a láthatóan stabil és stratégiai súllyal bíró alakulatok körében, így Indiában is, amely a „fű alatt” növekedve mára kihagyhatatlan tényezővé vált. Távolról sem mindegy, hogy a mindinkább magára találó Újdelhi – és az általa nyugati demokratikus díszletek között mozgatott milliárdos tömeg – milyen pozíciót foglal el a XXI. század konfliktusaiban, amelyek a globalizáció ellenére sem nélkülözik a földrajzi meghatározottságot. A térképre nézve jól látható, hogy az indiai szubkontinens – legalábbis részben – egyfajta ütközőzónaként választja el a fosszilis energiát raktározó Közel- és Közép-Keletet az Amerikára nézve legnagyobb kihívást jelentő Kínától. Mivel Peking törekvéseinek sorsa nagyrészt a gombamód növekvő gazdaság energiaellátásának biztosításán áll vagy bukik, Washington mindent megtesz, hogy rátegye a kezét a szállítási útvonalakra – ha kell, új szövetségek révén. Egy ilyen kapcsolat láthatólag még azt is megéri, hogy a kettős mérce újabb vádját magukra vonják, és pont akkor kössenek nukleáris megállapodást Indiával – mintegy elismerve annak atomhatalmi pozícióját –, amikor Iránt saját nukleáris tervei miatt az ENSZ BT ítélőszéke elé idézik.
Hogy a stratégiai helyezkedés indiai epizódjában a mozlim világ újfent a rövidebbet húzza, alighanem elfogadható kockázatnövekedés Washington számára.