Európai földrajz

Úgy tűnik, az előttünk álló évek egyik legfontosabb európai kérdése földrajzi természetű lesz, főleg az unió vezetői számára, akik hasztalan próbálnak nyugvópontra jutni Európa határait illetően. Legutóbb az Európai Néppárt múlt heti kongresszusán merült fel e probléma, amikor Nicolas Sarkozy, a franciák reménybeli elnöke tette fel a költői kérdést: „Legyenek-e határai Európának?” Rögtön meg is adta a választ: „Igen, legyenek. Egy határok nélküli Európa nem lenne más, mint az Egyesült Nemzetek egy része.” Sarkozy szerint az uniónak világossá kellene tennie, hogy hol húzódnak a határai, és hogy milyen más együttműködési formákat tud ajánlani azok számára, akik az európai klubhoz akarnak ugyan csatlakozni, de a tagságot nem nyerhetik el.
Egyfajta „kiváltságos partnerségnek” elkeresztelt együttműködési formáról uniós berkekben egy ideje már keringenek hírek, elsősorban a nyugat-balkáni országokat, továbbá Törökországot és Ukrajnát kívánván megtisztelni e megoldással, amiről azonban az érintettek, különösen Törökország, hallani sem akarnak.
Ugyanakkor a további bővítést Európa vezető politikusai csak akkor látják lehetségesnek, ha az alkotmány ügyében – amely biztosíthatná a huszonvalahány ország együttműködését – előrelépés történne. Az Európai Néppárt kongresszusának többsége letette ugyan a garast az európai alkotmány változatlan formában való elfogadása mellett, ám ezt a holland delegáció kifogásolta. A felvetést azonban a kongresszus elutasította, sőt Gerardo Galeote spanyol uniós képviselő javaslatára a kongresszus jóváhagyott memorandumába bekerült egy passzus, amely határozottan visszautasítja az alkotmány „kimazsolázását”.
A hollandokra és valószínűleg a franciákra sem lehet azonban rákényszeríteni, hogy elfogadjanak valamit, amit nem akarnak. Sőt egyre nő a valószínűsége, hogy az uniós vezetőkkel elégedetlen európaiak a jövőben már mindent el fognak utasítani, ami eléjük kerül. Végül is a néppárt kongresszusa nem jutott előbbre a legfontosabb problémák, különösen az alkotmány és ezzel összefüggésben a bővítés kérdésének megoldásában. Az is kérdéses, hogy az alkotmány körül kialakult patthelyzet miatt meghirdetett „reflexiós periódus” végére, vagyis a következő uniós választásokig, kialakul-e egy mindenki számára elfogadható megoldás. Ebben a helyzetben talán meg lehetne említeni a magyar történelmet nyilván kevéssé ismerő európai politikusoknak Deák Ferenc mondását a rosszul begombolt mellényről, amelyet először ki kell gombolni, és csak azután lehet újból begombolni. Az utóbbi néhány év eseményei azt bizonyítják, hogy az uniós mellény ugyancsak rosszul van begombolva.