Szemtől szemben

Sokan fanyalogtak, amikor a Nagy Könyv tévés népszavazásán az Egri csillagok nyert ahelyett, hogy az olvasó nép valami haladó, politikailag korrekt olvasmányt hozott volna ki győztesnek. Egyes kritikusok csalódottságukban még azt is megkockáztatták, hogy az olvasó nép valójában nem is igen olvas: azért adja a babért kötelező olvasmánynak, mert az iskola óta a többség nem is vett könyvet a kezébe. Az föl sem merült bennük, hogy az az olvasmány esetleg azért lett kötelező, mert eleve a legjobbak közül való. Hogy amiről beszél (életünk árán is megvédeni a közös hazát a túlerőben lévő ellenségtől), csupán a nemzetfogalmat negligáló globalizáció felől nézve gőzös ostobaság – máskülönben az életünket, a kultúránkat, a nyelvünket köszönhetjük neki.
Már gyerekkoromban is sejtettem, hogy az Egri csillagok voltaképpen nem a török veszedelemről szól. Kellett persze hozzá török is, seregestül meg szultánostul – de csak azért, hogy a nemzeti megmaradás, a reménytelen helyzetben való helytállás lehetséges voltát illusztrálja. Gárdonyi Gézánál a török ostromlókat leginkább a mennyiségük jellemzi: hogy irdatlanul sokan vannak, s a túlerejüktől, számbeli fölényüktől remélik a győzelmet, a várat. A magyar várvédőknek viszont nevük és arcuk van, a legtöbbször megszemélyesítettek, sőt a gondos író a könyv végén még akkurátus lajstromot is készít róluk, hogy feledésbe ne merüljenek. Dobó kétezer vitéze – köztük megannyi asszony és gyerek – persze nem diadalmaskodhatott volna a százezres hódító had fölött, ha nincsen vár. Vár nélkül még a legelszántabb hős áldozata is elégtelen. De volt vár, és voltak elszánt várvédők. És a százszoros túlerő eltakarodott Eger alól.
A mi várunk nem kőből épült. A mi várunk a demokrácia. Egyelőre törékeny, sebezhető építmény, némiképp toldozott-foldozott hatást kelt, s néhol öklömnyi rések tátonganak rajta. Olykor nem elég forró az ostromlókra zúdítandó víz, akadozik a szurokellátás, nem mindig gyullad meg a tűzkerék, s az ostromlétrák viszszalökdösésére sem mindig jut elegendő ember. De a vár még áll, és ostromcsendi szabály is van: hogy nemcsak vasárnap, de szombaton sem lövünk. A puskaport amúgy részben ellőttük, részben szárazon tartjuk. A túlerő félelmetes, a megtörésünkön és kiéheztetésünkön spekulálnak. A hadi patthelyzetben a követek megegyeztek: a seregek helyett maga a két vezér mérje össze erejét. Dobó István szerepében Orbán Viktor, Szulejmánt a fényes tekintetű Gyurcsány Ferenc alakítja. A szertartásmesterek: Rábai és Süveges efendi.
A párviadal abban különbözik a sportszerű középkori tusáktól, hogy a felek megütközését követően egyáltalán nincsen vége. Nincsen se porba dobott keszkenő, se lefelé fordított ujj, ami azonnali döntést hirdetne. Úgy fundálták ki a szabályokat, hogy a közönségszavazásig mind az egri, mind a török média a saját szempontjai szerint győzködhesse a kibicelő vokstulajdonosokat. Szulejmán mögött gazdagon lószerszámozott médiahad áll, hogy a szultán elsöprő diadalát bizonygassa. A Magasságos Porta bizton számíthat a résztulajdonában álló Népszabadságra, rendelkezésére áll a szultánhű Népszava, csakúgy, mint az igazhitű birodalomból kiszakadt megyei napilapok többsége. A királyi, császári és szultáni (összefoglaló nevén: udvari) tévé, különös tekintettel a folyton Drinápoly felé sandító Nap-keltével; az „ostrommédiaként” működő ATV meg Klubrádió, illetve a két kalmártévé, amelynek a koncesszióját a szultáni sátorban már jó előre, a csata kimenetelétől függetlenül meghosszabbították. A szultánhű hetilapok tömege sajnos a hosszú átfutás miatt nem tud részt venni a fehér befeketítésében és a fekete kifehérítésében – annál több feladat hárul az álobjektív internetes orgánumokra. A várfalakon belül természetesen a Magyar Nemzet és a Hír TV is megtesz mindent, ami telik tőle.
Milyen volt hát Gyurcsány vezér, amikor egyedül állt a síkon, nem védték marcona kommandósok, s nem vették körül se népviseletbe öltöztetett kiskorú testőrök, se a szavait magyarázó sajtósegédcsapatok? Nos, innen a várfalon belülről, a lőréseken át kisandítva a pástra, úgy tűnt: ha Gyurcsányt nem segíti a médiatúlerő, szemtől szemben nehezen birkózik Orbánnal. Végtelen önszeretete ilyen kamarakörülmények között némiképp visszatetsző, s azt is nehéz eljátszania, hogy voltaképpen ő Dobó István, Orbán meg holmi szaúdi terrorista. Gyurcsány mindjárt az elején zavarában köszönetét fejezte a Győzőknek, de bizonyára nem gondolt bele, hogy voltaképpen a Viktor is az. Orbán a győztesek helyett az árvíz ellen védekezőkkel indított. A viadal lebonyolítási rendje túlbonyolított és nézőellenes volt, a gondolatokat széttördelte, az egyéniség és az eredetiség érvényre juttatását a minimálisra szorította. A bizonytalan pártszimpátiájú szavazó mégsem csak a felületes benyomásokra hagyatkozhatott: Gyurcsány például képzeletben ötször járt Moszkvában, s elvitatta a gazdák jogát a mezőgazdasági tárcára, összemosva őket a torgyáni kisgazdákkal. Orbán finoman figyelmeztetett az önrendelkezés demokratikus elvére, akárcsak arra, hogy a gazdatüntetéseket mégiscsak a kormány kifizetetlen számlái váltották ki.
Gyurcsány később ismét felvázolja az orosz medvének „hetykén hátat fordító” Orbán rémképét. Orbán válaszul az államadósság árvizének metaforáját festi elénk, s illúziókeltően érzékelteti a napjainkba visszatérő nyolcvanas éveket is annak kapcsán, hogy a gyurcsányi Pénzügyminisztérium eltitkolja a valóságos költségvetés számait, nehogy összezavarják a választók fejét. Gyurcsány replikaként „ijesztegetésről” (sic!) beszél, az adózási számháborúban pedig azt javasolja, hogy holnap térjenek vissza a konkrét adatokra. (Amikor már ott lesz a médiasegédhad is.) Rábai ebből már némi ízelítőt ad: majdnem fél perc alatt magyarázza el, hogy Orbán Viktor négy másodperces (!) időtúllépését a következő menetben levonják, hátha hadarásra serkenti – a később nem használt másodpercek viszont értelemszerűen elvesznek. (Ahol kicsinyesség van, ott kicsinyesség van…)
Orbán Viktor mindenesetre tempósabban kéri ki magának, hogy Gyurcsány Ferenc lakásügyben több százezer embert sértegessen, aztán a családpárti politika taglalásakor külön is megszólítja a gyermeküket egyedül nevelő nőket. Gyurcsány sötét képet fest a szerinte borús képet festő Orbánról, démonokkal hozza összefüggésbe, s keresetlenül lehazugozza a Fidesz egészségügyi kampányát, hogy aztán átmenjen önfeledt mikolázásba. Tisztességes győzelemre inti Orbánt, s nagyvárosi gyárigazgatóval fogalmazza egy hasonlatba. Orbán utal rá, hogy a Fidesz kórházkampánya Gyurcsány-nyilatkozaton alapszik. Gyurcsány Ferenc kalapácsot ajánl a fiataloknak, de megvédené őket a körmöstől. A kisiskolák hipotetikus építésének emlegetésekor viszont mintha megfeledkezne az internátusba adandó romák generációs láncának általa javallott megszakításáról. Orbán Viktor a fennkölt víziók helyett arra kéri ellenfelét: szálljon vissza a földre. Mi tagadás: ennek az ostromlott országnak tényleg nem ártana egy földhözragadtabb kormány.
A gyorsjelentés nem a higgadt elemzés terepe, úgyhogy maradjunk az első benyomásnál. Jelentem, a vár még áll, Dobó kapitány derekasan harcolt, az ostromló kényúr pedig néha kicsit belegabalyodott lebomló turbánjába. A müezzinek elmondták, s majd elmondják a magukét…