Végleg eldőlhet a magyar föld sorsa

A kormány tudja, hogy a választásokon nem számíthat a vidék támogatására, ezért a falvakban tudatos szemfényvesztéssel próbálja maga mellé állítani az embereket. Ha nem sikerül leváltani a jelenlegi koalíciót, véglegesen eldől a magyar föld sorsa – jelentette ki lapunknak adott interjújában Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének elnöke.

A Fidesszel kötött együttműködési megállapodás aláírásakor Orbán Viktor arra kérte a gazdaköröket: készítsenek látleletet az elmúlt négy évről, az agrárium jelenlegi helyzetéről. Mit mutat a kép?
– Legelőször is azt, hogy a jelenlegi kormány derékba törte azokat az ígéretes folyamatokat, amiket a polgári kabinet útjára indított. Amikor a szocialisták átvették az agrárpolitika irányítását, az uniós csatlakozásra készülő államok között mezőgazdasági szempontból is az éllovasok közé tartoztunk. Rövid idő alatt egymillió hektáron 16,5 ezer családi gazdaság állt talpra, százmilliárdos hitelprogram indult, megkezdődött a birtokfejlesztés, a szövetkezeti üzletrészek problémájának rendezése. Esély mutatkozott arra, hogy az agráriumban végre rendeződjenek az évtizedes problémák, véget érjen a megosztottság.
– Ugyanezt ígérték a négy évvel ezelőtti kampányban a magyar vidéknek a szocialisták. Miért nem jöhetett létre máig sem az agrárbéke?
– Mert amit a szocialisták ígértek, nem tartották be. Sőt, olyanynyira az ágazat ellenében cselekedtek, hogy a kisgazdaságok és a nagyüzemek képviselői a legutóbbi agrárdemonstráción már együtt léptek fel a kormánnyal szemben. Ebből is látszik: a megosztottság csak a szocialisták kampányretorikájában létezik, egymás ellenségeivé akarják tenni vidéken az embereket. De nézzük, hogy mi történt az utóbbi négy esztendőben! Azt mondták: felvirágoztatják a magyar mezőgazdaságot. Kiterjesztik a családi gazdaságoknak nyújtott támogatásokat, kiszámítható piacot teremtenek. Ezzel szemben felkészületlenül vezették be az ágazatot az unióba. Az EU-belépés-sokk a mezőgazdaságban végzetes következményekkel járt. Harminc gazdatársunk önkezével vetett véget az életének. Nem bírták elviselni, hogy semmivé vált életük munkája, családjuk feje fölül elárverezik a házat. Hát milyen kormány az, amelyik szemrebbenés nélkül tűri, hogy a hatalmas leépülés következtében sokakat foglalkoztató gazdaságok menjenek tönkre, meglett parasztemberek segélyért álljanak sorban az önkormányzatok előtt? Milyen vezetés az, amelyik a csődöket maga indítja el azzal, hogy visszatartja vagy nem fizeti ki a támogatásokat?
– Az agrártárca vezetője mindezek ellenére derűlátóan nyilatkozik. Gráf József úgy látja, hogy túljutottunk az uniós sokkon, a mezőgazdasági termelők mára a belépés haszonélvezőivé váltak…
– Ez a négy év a sodródás, a kilátástalanság időszaka volt. Csak egy nagyon szűk, jelentős tőkeerővel rendelkező csoport mondhatja el azt, hogy az elmúlt időszak haszonélvezője volt. Ők jutottak hozzá a forrásokhoz, nyertek a pályázatokon. A polgári kabinet által elindított gazdahitelprogramot leállították, az Európa-hitelből a hazai termőföld 57 százalékát művelő egyéni termelők mindössze 11-12 százalékban részesültek. Az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlya felborult. Nyolcmillió tonna eladatlan gabona áll a raktárakban, a hazai állatlétszám pedig a második világháború óta a legalacsonyabb szintre zuhant. A szőlőültetvényeket kivágják, a bormarketing nem indult el, a vágómarhára és a tejtermelésre engedélyezett uniós kvótákat nem tudjuk kihasználni. Harmincegy százalékkal emelkedett 2004 óta az import, uniós lehetőségek sokaságát hagytuk parlagon. Most arról hallunk a szocialisták kampányában, hogy hallatlan fejlesztések várhatók. Ha a kormány a helyén marad, a beruházásokat a tőkebefektetők fogják megvalósítani, a forrásokat ismét ők kapják meg, övék lesz a nemzetközi támogatás, az uniós pénz. Mi viszont azt szeretnénk, ha a gazdáké volna a lehetőség, mert így a vidéki polgárok jövőjét szolgálják a fejlesztések és a bevételek. Két homlokegyenest ellenkező gazdaságfilozófia küzd egymással. Az egyik csak a profitot nézi, meg azt, hogy miképp lehetne az ország a külföldiek számára befektetési terep. Az általunk támogatott felfogás ezzel szemben a meglévő forrásokra, tartalékainkra épít.
– Vajon mennyire képesek különbséget tenni e két felfogás között a vidéken élő emberek?
– A kormány tisztában van azzal, hogy nem számíthat a vidékre, ezért agymosással, kommunikációs háborúval próbálja megtéveszteni a választókat. Hatalmas energiákat fordítanak arra, hogy a gazdát a gazdával, a vidéki embert a városival szembefordítsák. Tudatos manipulációnak vagyunk tanúi. Ez nagyon durva játék, amely a tények elkendőzésére szolgál, és az a célja, hogy megossza erőinket.
– A nagyüzemi agrártársaságokat összefogó érdekképviselet is tiltakozott, mondván: a gazdakörök programja ellenük irányul. Gyurcsány szerint a Fidesz egy megkülönböztetett termelői rétegnek adta ki albérletbe az agrárpolitikát. Tényleg erről szólnak az önök által összeállított elképzelések?
– A szembenállást nem mi hirdetjük. Programunk a különböző méretű gazdaságok összefogásán és együttműködésén alapul. A következő kormány agrárpolitikája abból indul majd ki, hogy a magyar vidékből és a gazdatársadalomból csak egy van. Nem a másik tönkretétele a cél, hanem a közös munka. Ezt szolgálja a nemzeti gazdaszövetkezet létrehozásáról szóló elképzelésünk, amely esélyt jelenthet a termelői tulajdonban lévő feldolgozóipar megteremtésére is. Nem magunkért, hanem minden gazdálkodó érdekében szeretnénk rendezni a magyar rendszerváltás nagy adósságát, a földtulajdonviszonyok kérdését. S nem úgy, ahogy most a kampánylázban égő kormány teszi, amikor néhány szavazatért cserébe képes lenne túladni azon az állami földvagyonon, ami a jövőben a birtokrendezés alapját képezheti.
– Bár a gazdakörök felszólították az agrártárcát a földeladások felfüggesztésére, az értékesítés azóta is folyik. A héten is sor került több árverésre. Nem igazán hallgatnak a minisztériumban önökre.
– Azt akarják elérni, hogy ismét legyen egy gazdademonstráció, hogy kimondhassák: a gazdakörök politikai megrendelésre tüntetnek. Mi nem adtuk meg ezt a lehetőséget, más utat választottunk: a földtörvény módosítása ügyében az Alkotmánybírósághoz fordultunk. A korrekt eljárás az lett volna, ha a szaktárca eleget tesz a felfüggesztésre vonatkozó kérésünknek, ám ehelyett a gazdák türelmét próbálgatják ezekben a napokban is. Először csak a nemzeti földalap által felvásárolt kisebb területeket küldték kalapács alá, aztán sorra kerültek a főváros körüli értékesebb területek. Eddig 11 és fél ezer hektárt hirdettek meg, bár 50 ezer hektáron szeretnének túladni. Innen üzenem: erre nem lesz módjuk, s arra is számíthatnak, hogy választási győzelmünk esetén felülvizsgáljuk a törvénybe ütköző ügyleteket.
– A gazdatársadalom szerint mi a valódi tétje a választásoknak?
– Már nincs több esélyünk. Tisztán látjuk: most végleg eldől a magyar föld sorsa. A szocialisták szerint a külföldiek földvásárlási tilalmának lejárta után nincs lehetőség a további korlátozásra. Mi másképp gondoljuk: számos használható példa van az EU-ban a hazai termelők védelmére. Át kell ezeket venni, ám a jelenlegi kormányerők mást akarnak. Ha ők maradnak hatalmon, a spekulációs tőke kezébe kerül a földvagyon, s a magyar gazda bérmunkás lesz saját hazájában.