A választásokat követően szinte valamennyi gazdaságkutató cég azonnali lépéseket sürgetett a költségvetés rendbetételére és az államháztartás reformjára vonatkozóan. Egyesek ugyanakkor kritikával illették a közgazdászokat, amiért azok csak most kongatták meg a vészharangot a költségvetési folyamatok miatt.
– Nem új keletű, hanem rendkívül régi probléma az államháztartás reformja. Az állami elosztási rendszer átalakításának szükségességét már a Németh-kormány felvetette. Az Antall-kabinet idején Kupa Mihály ígérte meg azt, hogy 1994-re átalakítja az államháztartást. A Kupa-program decentralizálni akarta az államháztartás reformját, azaz a költségvetési intézményektől várta a „költségtakarékos” megoldást, ami képtelenség, hiszen senkinek nem érdeke önmaga felszámolása, és nem is teheti meg, ha a rá kiszabott feladatot teljesítenie kell. A Horn-kormány a gazdaságstabilizációt követően legalább a nyugdíjreformot megcsinálta. Az állami feladatok újragondolása szerepelt az Orbán-kabinet programjában is. 2000-re ígérték a teljesen tiszta lappal induló költségvetés összeállítását, amely már az új elosztási viszonyokra hagyatkozik. Nem lett belőle semmi, miként a beígért adóreformból sem, noha jó növekedési periódusban volt a gazdaság. Lett helyette a kétéves költségvetés, ami erős lökést adott az államháztartás megcsúszásának. 2001-től kezdve megtört ugyanis a világgazdaság konjunktúrája, és a magyar gazdaság növekedése elmaradt a költségvetési törvényben előrejelzettől. 2001-ben az alátervezett inflációból a kabinetnek még voltak kiegészítő forrásai, 2002-ben azonban a kampány politikai logikáját követő költekezés a GDP 10 százalékához közelítő mértékűvé duzzasztotta a hiányt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a piacgazdasági átmenet során e pályakisiklástól függetlenül is újra kellett volna gondolni az állami szerepvállalást, amelynek ígérete a Medgyessy-kormány programjában is szerepelt.
– Tehát az eddig meghozott megszorító intézkedések nem feleltek meg ezeknek a követelményeknek?
– Az állami funkciók újragondolása a mai napig nem történt meg. A múltban több megszorító döntés is született a költségvetési szervek, illetve az önkormányzatok működését illetően. A takarékossági intézkedések azt a célt szolgálták, hogy az egyes intézmények tegyék hatékonyabbá működésüket, a hatékonyság növelésének tartalékai azonban korlátozottak. Ha a feladat változatlan, de a teljesítéséhez szükséges forrást megnyírják, idővel kiütköznek a működésképtelenség jegyei. A kormánynak jelenleg kétféle problémával kell szembenéznie. Egyfelől egy azonnali döntéseket igénylő helyzettel, amelyet az államháztartás 2006-ra kialakult állapota indokol. Másfelől hosszabb távon hatóan kell elindítani a reformokat. A feladatok kijelölésénél a sebesség sem közömbös, hiszen csatlakoznunk kell az euróövezethez. Erről a kérdésről Magyarországon már nem lehet szavazást tartani, hiszen uniós csatlakozásunkkal együtt vállalnunk kellett, hogy tagjai leszünk az Európai Monetáris Uniónak is. Az államháztartás rendbetételére külső kényszert jelent a 2010-es euróbevezetési céldátum, de ezt ettől függetlenül is meg kellene tennünk, mert az eladósodás felpörgetése növekedési kockázattal jár. Az utóbbi időkben növelte az ország finanszírozási kockázatát az Európai Központi Bank és a Fed kamatemelő politikája is, mert csökkent, illetve csökkenőben van az a kamatfelár, amelyet a feltörekvő piacok – köztük hazánk – nyújtani tudnak a befektetőknek. Megnő annak az esélye, hogy a befektetők egy ponton túl már nem hajlandóak kockáztatni, és finanszírozni bennünket. A legnagyobb kényszert az jelenti, hogy a kritériumot meghaladó hiány miatt Magyarország ellen 2004 óta túlzott deficiteljárást folytat Brüsszel, és ez ideig nem tudtuk teljesíteni egyik, konvergenciaprogramban beígért kiigazítási tervünket sem. Brüsszel már többször kilátásba helyezte: megnehezíti vagy leállítja a kohéziós és strukturális források utalását, ha nem tartjuk be vállalásainkat. Ezt el kell kerülnünk, különösen most, amikor a 2007– 2013-as uniós költségvetés szerint az eddigiekhez képest lényegesen nagyobb forrásokhoz tudna hozzájutni hazánk.
– Mekkora az esélye annak, hogy a folyamatos túlköltekezése miatt az EU beváltja eddigi fenyegetéseit?
– Már eddig is nagyon komoly gazdaságdiplomáciai lépések történtek a háttérben annak érdekében, hogy ne vonják meg tőlünk az uniós forrásokat. Az államháztartás tekintetében valóban rossz a bizonyítványunk: tavaly a 25 tagállam közül nálunk volt a legnagyobb a GDP-arányos hiány, s 2004 óta csak annyiban javult a helyzet, hogy a deficitet legalább most már nem a fogyasztás, hanem a felhalmozás duzzasztja. Van ok a megintésre, arra ugyanakkor még nem volt példa, hogy egy országot ilyen eszközökkel sújtson az EU. Egyfajta védőpajzsot jelenthet számunkra, hogy az eurórégió 12 tagállama közül hatnak szintén a háromszázalékos maximumérték fölött van a hiánya.
– Milyen intézkedésekre lehet számítani?
– Azokat az intézkedéseket sorolnám, amelyekre szükség lenne. A százmilliárd forintos rendkívüli tartalék végleges zárolásán túl a kormányzat kezdje a karcsúsítást önmagán. Az állami adminisztráció mérséklésétől ugyan nem várható sok megtakarítás, mégis demonstratív jellegű lenne. De nem az eddig szokásos fűnyíróelv érvényesítésére gondolok, a kiadáscsökkentésnek a végrehajtó hatalom racionális átalakításán kellene alapulnia. Jelentős költséglefaragást már csak azért sem lehet itt elérni, mert az elbocsátandó dolgozóknak végkielégítést kell fizetni. A másik ilyen jellegű lépés a parlament működési költségeinek, a parlamenti képviselők és a bizottságok, bizottsági tagságok számának csökkentése lenne. Ilyen döntéseket mindig egy ciklus elején lehet meghozni, így most semmi akadálya annak, hogy ez végre megtörténjen. A következő döntés az önkormányzatokat és a kistérségeket érintené. Új alapokra kell helyezni az egészségügy finanszírozását, az oktatást pedig a munkaerő-piaci kereslethez kell igazítani. Az utóbb említett lépéseknek azonban csak hosszabb távon érik be a hatásuk. Most elégséges lenne az elszántságot és a kötelezettségvállalást hitelesen bemutatni Brüsszelnek – az akut pénzügyi válság veszélyének elhárítása érdekében.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
