A vörös festék nyomában

Óriási termetű szarvas csontjaira bukkantak a bányászok 1951 tavaszán a Balaton-felvidéki Lovas határában, a Mackó-dombi murvabányában. Az élénkvörös agancsok és lábszárcsontok a jégkorszakban kipusztult gímszarvas (Megaloceros giganteus) maradványai voltak. De mitől színeződtek vörösre? A munkásokat nemigen foglalkoztatta ez a kérdés. Szerencsére jelen volt a főerdész, aki a szarvas megkövesedett csontmaradványait összegyűjtötte, és elvitte Mészáros Gyula ősrégésznek, a Bakony Múzeum munkatársának.
A tudós azonnal felismerte, hogy a gigantikus állat – lapátszerű agancsának két legtávolabbi szára között a távolság a négy métert is meghaladta! – csontjai emberi kéz megmunkálásának nyomait viselik. Jégkori szerszámokat találtak a Mackó-dombon a bányászok. Azt azonban ő sem tudta eldönteni, mitől vöröslöttek a csontleletek. A helyszínre kiszállva aztán megállapította, hogy egy jégkorszakból való festékbánya nyomaira bukkantak a Balaton-felvidéken. A vörös festék rétegekben fordult elő a dolomitban, s az őskori bányászok ezeket a rétegeket keresték a humusz, a murva és a dolomit átvágásával.
Mészáros Gyula és barátja, a később híressé vált tudós, Vértes László – a vértesszőlősi ősember megtalálója – együtt kutatták ki a szövevényes bánya szerkezetét és történetét.
A földből végül több mint száz csont- és kőeszköz került elő, köztük két, nyilván fegyverül szolgált lándzsahegy is. Némelyik szarvascsonton, amelyet ékké, lapáttá, vésővé és feszítővé formáltak, még díszítésül szolgáló rovátkák nyomai is feltűntek. Az értékes festéket nemcsak a maguk használatára, hanem kereskedelmi célokból is termelték a jégkorszak emberei. Erre a régészek abból következtettek, hogy mintegy 25 köbméter vörös festék kerülhetett ki a bányából, ami messze felülmúlja egy kisebb közösség szükségletét. Az anyagot marha vagy szarvas szarvából készített tülkökbe gyűjtötték össze.
„A lovasi lelet az ősember festékbányájának maradványa, a bányászat legrégibb ismert emléke. Amíg az eddig legősibbnek tekintett bányák az újabb kőkor (neolitikum) 6–7000 éves kovafejtői voltak, leletünk most a bányászat kezdetének időpontját messze hátratolta a jégkorszakba, több 10 000 évvel a neolitbányák keletkezési ideje mögé…” – írja Vértes László, aki tanulmányban foglalta össze a festékbánya lehetséges történetét.
Azt is elmondja a tudós: a vörös festék – „nyilván a vérhez való hasonlatossága miatt” – kulcsfontosságú volt az ősember számára. Tény, hogy a barlangi festményeken, a korabeli öltözeteken és a test festésében, de a bálványszobrok és a használati tárgyak díszítésében is ez a szín a meghatározó. „A néprajzkutatók gyakran tették fel kezdetleges törzsek tagjainak a kérdést, hogy mi célt szolgál náluk ez a festék. Rendszerint azt a választ kapták: a vörös festék szent, nélkülözhetetlen. Az életet, a halhatatlanságot és az erőt jelképezi…” – írja Vértes.
A vizsgálódások végül arra a megállapításra jutottak, hogy a lovasi Mackó-dombon talált jégkori festékbánya mintegy 30–40 000 esztendővel Krisztus születése előtt működhetett.