Kádár és démonai

Könyvesház

– Majd furcsát fognak maguk hallani tőlem – közölte élete utolsó nyilvános szereplésekor Kádár János, mikor bejelentés nélkül, gyűrött ingben megjelent az MSZMP központi bizottságának 1989. április 12-i ülésén. S a jelenlévők csakugyan furcsákat hallottak, olyanokat, amilyeneket addig még sosem: egy beteg, elborult elméjű ember állt előttük, aki összefüggéstelen monológjában saját bűneivel és démonaival viaskodott.
A pártállam utolsó évtizedeit fémjelző kommunista vezető utolsó hónapjainak külön fejezetet szentel Huszár Tibor akadémikus a napokban megjelent, Kádárról szóló, átdolgozott politikai életrajzában. A hatalom csúcsán töltött éveket, vagyis az ötvenhatos forradalom leverését követő 33 esztendőt tárgyaló kötet a „szovjet szuronyokkal” született diktatúra első emberének konfliktusaira összpontosít. Így például a megtorlásra, a Nagy Imre-perre, a csehszlovákiai bevonulásra, a hatvanas évek gazdasági reformkísérletét követő visszarendeződésre, valamint Kádár hatalmának és személyiségének fokozatos megtörésére.
A hetvenhat esztendős szerző maga is a korszak egyik szereplője és tanúja. A hazai szociológia egyik alapítójaként emlegetett Huszár Tibor 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja volt, ezért sokáig csak középiskolákban taníthatott. Ugyanakkor 1969-ben már az ELTE szociológiai tanszékének vezetője, 1983-tól 1992-ig pedig a Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet igazgatója, 1990-ben néhány hónapig országgyűlési képviselő az MSZP színeiben. A nyolcvanas években az MSZMP-kb mellett működő tudománypolitikai közösség tagja. Meglehet, ennek az életútnak is köszönhetjük a kötet egyik fő értékét: szinte érzékelhető közelségbe hozza a kulisszák mögötti hatalmi küzdelmeket, a korszak kamarillapolitikáját. Világosan megrajzolja azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a szovjet birodalom mozgatta gyarmati helytartóját. Emellett Huszár Tibor súlyt helyez Kádár önálló politikai mozgásterének körülhatárolására. Akkor viszont, amikor a politikus szervilizmusáról és súlyos bűneiről esik szó, a pszichológia tudományát, némelykor a költészetet hívja segítségül. Ezzel a szerző megkísérli megragadni Kádár ellentmondásos, alapvetően magányos és némelykor meglepően kisszerű személyiségét. Ugyanakkor óhatatlanul úgy érzi az ember, hogy valójában felmentési próbálkozásokról van szó.
Vitathatatlan tény, hogy a meglehetősen hiányos hazai Kádár-irodalomban vezető szerepet tölt be a Huszár Tibor által jegyzett, 2001-ben és 2003-ban két kötetben kiadott, egész életutat végigkövető – több szempontból szubjektív – monográfia. A most megjelent újabb könyv lényegében a korábbi második kötet olvasmányosabbra átírt, izgalmasabb fejezeteket tartalmazó változata. A közérthetőséget segítik, a portrét árnyalják a magánélettel kapcsolatos részletek is: például Kádár és felesége, Tamáska Mária sajátos viszonya, a sakk és a vadászat iránti szenvedély vagy Kádár elhíresülten puritán étkezési szokásainak ismertetése.
(Huszár Tibor: Kádár – A hatalom évei, 1956–1989. Corvina Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 3500 forint)