Elhajított szilva

K ö n y v e s h á z

A szunnyadó Magyarország mindig fölébred, ha nevén szólítják – áll az Andrássy Gyula emlékére veretett érem előlapján a gróf államférfiúi mondása. Valóban, „az Andrássy család tagjaiból a legkiválóbb egyéniségek akkor tűntek fel a közpályán, midőn a magyar nemzet valami korszakos átalakulásba lépett” – a történelmi Magyarország egyik legmeghatározóbb főúri családjának története mégis máig feldolgozatlan.
A most újra kiadott A csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy nemzetség történetére vonatkozó adatok gyűjteménye című kötet 1900-ban jelent meg Rozsnyón Csucsomi doktor tollából, és a honfoglalástól a XX. század elejéig foglalja össze a família históriáját. A titokzatos álnevű szerző, Maurer Artur orvos, újságíró a főnemesi család háziorvosa, bizalmasa volt.
Az adatgyűjtemény a család hozzájárulásával jött létre. Maurer rendelkezésére állt a családfa és az Andrássy-levéltár Dióssy Antal által feldolgozott, 1290–1695 közötti, valamint a Sthymmel Samu által feldolgozott okmányok gyűjteménye 1869-ig. Az anyag Andrássy Péter korszakától, 1578-at követően tekinthető hitelesnek. A könyv érdeme azonban, hogy dr. Csucsomi a történelmi tények mellett az Andrássyakra vonatkozó irodalomnak, anekdotáknak, a róluk szóló dicsőítő költeményeknek is utánanézett.
A kötet építkezése logikus, áttekinthető: előbb a hagyományok szerint szól az alapító Andorás leventétől a dicső férfiakról, majd Andrássy Mártontól, illetve Pétertől hiteles adatok szerint sorolja a nemzetség tagjait, kitérve az idősebb, betléri és az ifjabb, hosszúréti, illetőleg monoki ág elválására. Külön fejezetben is megismerhetjük a krasznahorkai vár történetét a Bebekek idejében és már az Andrássyak birtokában. Az igényes munka végén a leghíresebb Andrássyak portréit tekinthetjük meg.
Az író a legjelentősebb sarjakról, például a művészetpártoló, akadémiai tag Manóról, akinek gyűrű-, érem-, fegyver-, indiai állat- és etnográfiai gyűjteménye páratlan volt, hosszan értekezik. Vagy a közügyekért miniszterelnökként és külügyminiszterként is oly sokat fáradó, elegáns Gyuláról, akiről a főváros legszebb útját nevezték el, s akinek a halálhíre megrendítette az uralkodópárt is (Erzsébet királyné gyásztáviratában leghívebb barátjának elvesztéséről ír az özvegynek). De szinte mindegyik Andrássyról tud egy-egy színes történetet: a hagyomány szerint Péter családja sátoros cigánynak öltözve menekült el Erdélyből. A betléri kastély építőjének, Istvánnak a nevéhez fűződik a Jókai által is feldolgozott lőcsei fehér asszony regéje: a város parancsnokának kedvese lopta el a várfalban nyíló titkos ajtó kulcsát, és bocsátotta be a labancokat. Elolvashatjuk Thaly Kálmán versét Miklósról (II.), a dervis ezredesről, Déryné emlékirataiból a színésznő Andrássy Józseffel (III.) és Györggyel való találkozását. Megtudhatjuk Ferencről, hogy „némelyek szerint Bacchusnak és Vénusznak híve volt, de egy Krasznahorkán átélt álom után felhagyott előbbi életmódjával”; Károly (III.) esküvője hogyan hiúsult meg majdnem egy elhajított szilva miatt; vagy hogy kerül egy tudós zsivány koponyája a betléri kastély múzeumába.
(Dr. Csucsomi: A csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy nemzetség. Méry Ratio Kiadó, Somorja. Ármegjelölés nélkül)