Ismét címlapon a tüntetők

Tegnapra visszakerült a magyarországi helyzet a lapok címoldalára. A hírösszefoglalókban beszámolnak a több tízezres budapesti tüntetésekről, s azt latolgatják, van-e jövője a „hazudós miniszterelnöknek”, mint azt a Welt német napilap írta.

A Marianne francia folyóirat ugyanakkor azt írja, a hívek előtti igazmondás volt annak a szörnyű embernek is a kedvenc időtöltése, akinek a szobrát 1956-ban a magyarok ledöntötték. Sztálin imádta kimondani az igazságot kádereinek olyan emlékezetes gyűléseken, amelyek után alig maradt túlélő. Gyurcsány Ferenc bebizonyította, hogy még mindig a kommunista kultúra uralja Magyarországot: a hazugság árán diadalmaskodott győztesek tudják, hogy mivel tartoznak vezérüknek, de mivel szerencsére a vasfüggöny már nem létezik, őket nem fogják kivégezni, amiért a titok birtokába jutottak, s így a felvett mondatok az újságok címlapjára kerülhettek – hangsúlyozza a Marianne.
A hazugság elleni lázadásként értékelik a lengyel lapok a budapesti eseményeket, megjegyezve, hogy a mostani tüntetések előtt az ország már évek óta a mély megosztottság, egyfajta belpolitikai hidegháború állapotában él. A liberális Gazeta Wyborcza szerkesztőségi cikke szerint aligha képzelhető el a válság feloldása, ha Gyurcsány Ferenc marad a kormányfő. A lap nem zárja ki azt sem, hogy a miniszterelnök a hatalom megtartása és a hangulat lecsillapítása érdekében elállhat a reformok egy részétől. A konzervatív Rzeczpospolita a budapesti lázadást kommentálva megállapítja, hogy az indulatok ily látványos kirobbanása olyan országokra jellemző, amelyekben nincsenek meg a szabad politikai viták feltételei. Mint Marek Magierowski megjegyzi, Magyarországon a sajtót a baloldal ellenőrzi, ezért szinte logikus volt, hogy a kormánykritikának előbb-utóbb az utca lesz a terepe. A történtek politikai oldalát vizsgálva a lap felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak Gyurcsány Ferencnek, de paradox módon Orbán Viktornak is komoly nehézségekkel kell szembenéznie. A sors olyan ajándékot adott neki, amelyről minden ellenzéki pártvezér álmodik, Orbánnak azonban az össznépi elégedetlenséget most politikai tőkévé kell konvertálnia. Mint azonban az elemző fogalmaz, ha a nép az utcára megy, az azt jelzi, hogy a demokrácia az adott országban súlyos beteg.
„Nem történhetett volna meg, hogy Gyurcsány Ferenc kiszivárgott kijelentései ne robbantsanak ki lázadást Magyarországon” – vélekedik Vladimir Tismaneanu román történész a bukaresti Evenimentul Zilei hasábjain. Úgy vélte, ha hasonló cinikus kinyilatkoztatások kerülnek nyilvánosságra, a politikusok ne csodálkozzanak a következményeken.