A létrontás politikája ellen

Ami pedig ma történik: az életben való győzelemhez az út már szinte kizárólagosan a tudatos létrombolás. Botrány, hogy az élet azoknak a zsákmánya, akik azt bepiszkolják – Hamvas Béla 1964–66 között írta ezeket a mondatokat. De ma is botrány van, a nyilvános lelepleződés botránya. Ma már tudjuk, hogy a miniszterelnök tavaszi választási győzelme tudatos hazugság következménye volt, és azt is láthatjuk, hogy vezetőink gyakran szándékosan beszennyezik az életünket. Az őszi, nyilvános lelepleződést forradalmi színezetű megmozdulások követték, pedig az igazi forradalomnak belül kellene megtörténnie. A költő feladata a szó és a beszéd helyreállítása – a csöndben gyökerezik a rend; a költő feladata a meghallás, de nem az elhallgatás.
Hamvas így folytatja: „Ha az idillt beszennyezik és aláássák és leköpdösik, és ha mindez permanens magatartássá válik, és ha ez a magatartás az élet értékeihez vezető egyetlen biztos módszerré válik, és ha a lét bemocskolása és a titkos erőkkel való sötét szövetség nélkül még a mindennapi kenyér is kétségessé válik, akkor ez a botrány.”
Az idill az igazság állapota. Az idill lehetőségének tagadása annak beszennyezését, aláásását és leköpdösését jelenti. A miniszterelnök hatalomban maradása az említett magatartás megszilárdulásának veszélyét rejti magában, a létrontás politikájának állandósulását. Globális jelenség a hazugság hatalma. Démoni erők szabadulnak fel, és vezetőink akarva-akaratlanul válnak a megtévesztés áldozataivá. De ez az állapot a mi egyéni felelősségünkre is figyelmeztet. Ha trónra emeljük a hazugságot, a „mindennapi kenyér”, más szóval a tiszta élethez való elemi jog válhat kérdésessé. Ha mindent és mindenkit bemocskolunk, akkor mindent szabad. Például ha szabad, sőt dicséretes dolog hazudni, akkor szabad megostromolni egy közintézményt, szabad gyűlöletet szítani. És szabad folyamatosan mindenki másra ujjal mutogatni és magunkat felmenteni. Hamvas így folytatja: „Lehet állandóan botrányban élni, obszcén hatalmaktól beszennyezve, de ebben az esetben az idill megvalósulásának lehetősége megszűnt, és a létrontó erők felszabadulásának következtében a fundamentális emberi értékrendről való tudat eltűnt.”
Az ember nem élhet az idill lehetősége nélkül, a költő semmiképp. A költői létet is fenyegeti a hazugság megkoronázása. Magyar költőnek lenni kivételes felelősséggel jár napjainkban: hiteltelenné, szinte súlytalanná kezdenek válni szavaink, ami az ember életminőségét rántja a sárba. Ezért fontos megértenünk, hogy a jelenlegi állapotok minket tükröznek. A miniszterelnök arcában a sajátunkat is megláthatjuk. Köszönjük neki, hogy megmutat bennünket – magunknak. Ennek a tudatos felismerése segíthet abban, hogy a hatalmától valóban megszabaduljunk. Bocsássunk meg neki, és lélekben engedjük el őt, hiszen saját magát vonta ítéletre, akár tudtával vagy anélkül történt meg a lelepleződése. A személye (egója) nem szabad hogy több figyelmet kapjon tőlünk. A jelenség felismerése és a megfelelő hozzáállás kialakítása legyen az első.
Tarnóc János költő
Szigliget

Nem csináltunk semmit négy évig! A mára kialakult helyzetben két szempont van, amit követendőnek tartanék a döntéshozók számára: a) az egész MSZP-frakció részes a hazugságokban és a választók megtévesztésében; b) a felvett és semmivé lett pénzekkel a kormány nem tud elszámolni a választóknak.
Nem one man show-t látunk tehát. Nem lehet az ország csődbevitelének és morális meghurcolásának ódiumát a baloldal egyetlen emberére, az őszödi beszéd elmondójára hárítani. E megbeszélés résztvevője volt az egész MSZP-frakció, beleértve Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét is. Valamennyien tudták és elhallgatták az ország valós állapotát: valamennyien ennek tudatában hazudtak a parlamentben és minden megnyilvánulásukban.
Nemcsak Gyurcsány menesztéséről van tehát szó – azaz ha őt lecserélik (például Bokrosra), akkor már minden rendben is van, és minden mehet tovább (mint Medgyessy esetében), hanem a teljes MSZP-frakcióról. Nekik is menniük kell egytől egyig, majd ezután új országgyűlési választást kell tartani.
Lényegében ugyanez vonatkozik az SZDSZ-re is, hiszen ők is végig tudtak mindenről.
„Valld be, Fecó: / hol a zsozsó?” – skandálták a Kossuth téren, arra utalva, hogy most mindenki a „megoldásról”, a „programról”, a „jövőről” beszél. Gyurcsány, Veres, Kóka keményen ígéri, hogy a jövőben már nem fognak hazudni – eközben teljesen elsikkadni látszik az ok, hogy mi módon jutottunk idáig, és ezzel együtt a felelősség kérdése is homályba vész. A bajok eredetére, okozóira és mértékére kell újra és újra rámutatni minden fórumon. Ennek hangsúlyozása nélkül ugyanis igazoltnak látszik, hogy az ország adósságát az ország polgárainak kell megfizetniük, és nem azoknak, akik felvették és elherdálták. Négy év alatt több ezer milliárd forint kölcsönt vettek fel, plusz sok milliárd forint állami vagyont adtak el.
Hol van ez a tengernyi pénz? Milyen beruházásban, gyarapodásban látszik meg? Gyurcsány egyetlen jó kérdése ez: „Nem csináltunk semmit négy évig. Semmit! Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?”
El kell számoltatni, az emberek döntő többsége erre vár ugyanis.
Poós László
Budapest