Antidemokrata pankráció

Gyurcsány Ferencnek győzelmi esélyei vannak. No nem a következő parlamenti választásokon, hanem egy nemzetközi internetes szavazáson. A tekintélyes www.opendemokracy.net portálon ugyanis a demokrácia legeltökéltebb ellenségei versengenek az októberi elsőségért. Igazmondó, talpig becsületes miniszterelnökünk, aki a honi balsajtó sugalmazása szerint feddhetetlen jellemével morális válságba taszította még az erkölcsében acélos Sólyom László köztársasági elnököt is, nemrég még toronymagasan, 87 százalékkal verte az előkelő mezőnyt. Aztán egyszer csak elkezdett emelkedni a puccsista thaiföldi diktátor, Sonthi Boonyaratglin tábornok népszerűsége, és amikor e sorokat írom, 49:43-ra már át is vette a vezetést a magyar versenyző előtt.
Néhány, az országimázsért információs többlet-erőfeszítésre is hajlandó hazánkbélinek azonban szöget ütött a fejébe a hirtelen trendváltás, hiszen feltételezhető, hogy a thaiföldi internetes elérések száma egyelőre még Magyar Bálint és Kóka János együttes fáradozása ellenére sem veheti fel a versenyt a magyarországival. Megérzéseikben nem is csalódtak: a szerver üzemeltetőinek válasza szerint a Sonthira hirtelen leadott rengeteg szavazat döntő többsége magyarországi IP-címekről érkezett. Ezek után két eset lehetséges. A magyar internetezőnek vagy annyira felhőtlen már az élete, hogy csakis a thaiföldi demokrácia jövőjéért való aggodalom tölti ki a gondolatait; vagy pedig a gyurcsányista virtuális propagandakommandó lendült akcióba. Úgy képzelem, hogy amikor az MSZP-ben a zseniális Nyakó szóvivő értesült a szavazás állásáról, sűrű orbánozások közepette rögvest utasította a mozgalmi amőbákat, hogy internacionalista öntudattal klikkeljenek. S azóta éjjel-nappal klikkelnek a nagy vetélytárs Sonthi nevére.
Kíváncsi lettem, vajon kik nyerték idén a havi viadalokat. Nos, a „Bad Demokracy Award” áprilisi nyertese például Lukasenko elnök; júniusban meg az azóta atomdiktátorrá is lett Kim Dzsong Il győzött. De januárban maga Bush elnök vitte el a pálmát. Az utóbbi három hónap díjazottjai is szoros összefüggést mutatnak a világpolitikai történésekkel: a július a libanoni hadjáratot lebonyolító izraeli hadseregé, az augusztus a G8-é, Mr. Szeptember pedig Rupert Murdoch sajtómágnás lett. A magyar fiú további októberi ellenfelei amúgy egyebek között Erdogan és Kostunica is. Érdekesebb azonban, hogy milyen indokolás szerepel Gyurcsány méltatásában. Természetesen említik a minden napszakban való kormányzati hazudozást, de vidulnak egy sort a CNN-nek előadott „drámai monológon”, meg azon is, hogy a magyar politikus úgy beszél a pártjával, mint otthon a feleségével. Nem feledkeznek meg az utcai protestálásokról meg a „szkinhed” randalírozásról, de azt sem mulasztják el rögzíteni, hogy a Gyurcsány-kormány gazdasági inkompetenciája határtalan hatalmi arroganciával párosul.
Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a Gyurcsányt csúcsra juttatni akaró magyarok ellenklikkelési mozgalmat indítottak. (A Népszavában már bizonyára keresik a megfelelő szinonimát a hazaárulóra.) Jómagam nem látom túl sok értelmét a virtuális szavazgatásnak: megelégedéssel töltött el az is, hogy a Megyeri hidat sem Colbert-ről, sem Hofiról nem nevezték el a Demszky-féle kampányhappening keretében. (De ha már humorista kell, akkor legyen inkább a Kuncze.) Ám rögzítsük a szomorú tényt: rajtunk röhög a világ.