Doromboló macska éles karmokkal

E rovatnak az eredeti szándék szerint arról kellene szólnia, hogy mi újat tud hetente felmutatni a rádióművészet. Készülnek-e a közszolgálati műhelyben rádiójátékok, híven tükrözik-e a szellemi áramlatokat. Csakhogy Magyarország népéből, amelyet a szocializmus éveiben megpróbáltak szedálni, elterelni a politizálástól, elemi erővel tört fel az évtizedekig elfojtott vélemény, és máig nem tud betelni a szólás szabadságának örömével. És ez jó. Így ma már nem az irodalom dolga, hogy metaforákkal üzenjen a közönségének, hiszen nincs szükség a rejtjeles beszédre. Mindenki kimondhatja a maga igazságát. A rádiók pedig lassan úgy működnek, mint nagy szónoki hordók, amelyekre alkalmilag bárki felkapaszkodhat.
Szól tehát a nép! A baj csak az, hogy lassan már nem a maga eszével, hanem a média sugallatai alapján gondolkodik, azt visszhangozza, amit a politikusoktól és a politikai üzenetek közvetítőitől, a médiamunkásoktól hall. Virtuális világban él. Már nem a saját szemének és fülének hisz, mert erősebb az üzenet a gondolatnál, a józan mérlegelésnél. Nem csak képzeli, tudja is például, hogy Révész Máriuszt a fideszes kozmetikusok preparálják ki, nem pedig a magyar rendőrség, és Budapest utcáin nyilas brigantik randalíroznak tankokkal. Pedig ő csak nyugalomra vágyik, egy kis reformmegszorításra, miniszterelnöki biztatásra, hogy lesz még nehezebb is.
Valóban két Magyarország van már, és annak két médiája. Egymáshoz nem bejáratosak, egymással kollegialitást nem tanúsítanak, és egymást talán nem is hallgatják, nehogy összezavarodjon a fejükben a szépen beágyazódott gondolat. Sőt a helyzet fokozódik. A Klubrádióban már nem szemlézik reggelente a liberális Magyar Hírlapot, mert az a tévéostrom után megírta, hogy felmerült a tüntetőkben e rádió telephelyének meglátogatása is. Vajon miért félnek a klubrádiósok? Rossz a lelkiismeretük? És mitől a közszolgálati rádió új vezetése, amelyik első igyekezetével a Vasárnapi Újság domesztikálásba fogott? Igaz, gyorsan is kellett cselekednie, közeledett a forradalom évfordulója, várható volt, hogy megint megszólal majd egy csomó kényelmetlen ember, és kényelmetlen dolgokat mond jogfolytonosságról, örökösökről és leszármazottakról.
A Vasárnapi Újság ma már olyan, mint egy doromboló macska, amelyik azért néha kiereszti a karmait. Nem teheti meg, már csak hagyományai okán sem, hogy ne beszéljen arról – nem Gergényi tábornok szemszögéből –, ami október 23-án Budapest utcáin történt. És nem teheti meg azt sem, hogy ne vállalja fel interjúalanyként Orbán Viktort. Ma még nem. És remélhetőleg holnap sem. Hiába hiszik ugyanis a nagy manipulátorok, hogy a kísérlet sikerülhet, és el lehet ismét varázsolni az embereket a virtuális valóságba, a díszletekből és hazugságból épített való világba. Az igazság erősebb, és ki fog bújni a díszletek mögül. Bizonyosan.
(Vasárnapi Újság, Kossuth rádió.)