Euró: kísértet, amely bejárja Európát?

Egy hét európában

A lengyeleknek az a terve, hogy a 2010-es euróbevezetésről népszavazást tartsanak, ugyancsak nyugtalanítja az Európai Bizottságot, ám erről csak a funkcionáriusok nem hivatalos véleményéből értesülhet az európai közvélemény. A bizottság attól fél, hogy a népszavazás elutasíthatja az euró bevezetését, és ezzel kockáztathatja Varsó uniós csatlakozáskor aláírt kötelezettségét, hogy az eurót záros határidőn belül bevezeti. Ez a „nem hivatalos” vélemény azt követően szivárgott ki a bizottságtól, miután Lech Kaczynski a múlt hét végén egy spanyol lapnak adott nyilatkozatában az eurót kísérletnek nevezte.
Lengyelország az euró elutasításával ugyanolyan helyzetbe kerülne, mint most Svédország, amelynek ugyancsak kötelezettsége lenne bevezetni az eurót, de azt a választók nemrég egy népszavazáson nagy- arányban elutasították, mégpedig úgy, hogy a kormány, a vezető értelmiség és a napilapok túlnyomó többsége az igen mellett kardoskodott, és a kampányban az igen oldal ötször annyi pénzzel rendelkezett, mint a nem oldal. A „nem”-kampány állami finanszírozása egyébként arra utal, hogy Svédországban még pislákolnak a demokrácia lángjai, hiszen az állami pénzeket megfelezték a két tábor között, az igen oldalt viszont a svéd iparosok, közöttük az ismert Wallenberg-csoport látta el bőségesen pénzzel. Mint ismeretes az Egyesült Királyság és Dánia eleve elutasította az euróövezetbe való kötelező belépést.
Hogy az euróból, amely még csak kísérlet, később kísértet lesz-e, amely bejárja Európát, az kérdéses. Kétségtelen, az európai közös pénz gondolatának igen nagy múltja van, már Napóleonnak is voltak efféle tervei, amelyet azután Waterloonál keresztülhúztak. Az európai közös pénz víziója azóta is időről időre felmerült, konkrét bevezetésére azonban csak 1970-ben az úgynevezett Werner-jelentés tett javaslatot. Pierre Werner luxembourgi miniszterelnök, a jelentést író bizottság elnöke azonban már akkor hozzátette, hogy a közös pénz tartósan nem létezhet politikai unió nélkül. Ezt most Paul De Grauwe ismert holland közgazdász, a bizottsági elnök, José Manuel Barroso tanácsadója is megismételte. Egy interjúban azt mondta, hogy ha nem jön létre a politikai unió, akkor a keletkező belső gazdasági és társadalmi feszültségek miatt tíz-húsz éven belül felbomlik az euróövezet. Ugyanakkor politológusok kizártnak tartják, hogy a tagállamok megmaradt önállóságukat is feladva egy szövetségi állam szintjére akarnának lecsúszni, és közben hozzájárulni ahhoz, hogy GDP-jük legalább 10-15 százalékát központosítsák (a jelenlegi egy százalékkal szemben). Ha a két állítás igaz, akkor mire a lengyelek és magyarok képesek lesznek megteremteni az euróövezetbe való belépés feltételeit, már nem lesz hova belépniük.