Egy magát megnevezni nem kívánó, magas rangú rendőrségi vezető állította egy háttérbeszélgetésen: Bene László országos főkapitány és Gergényi Péter nem mert volna ilyen brutális rendőri erőszakra parancsot kiadni, ha nem kaptak volna hozzá nagyon erős politikai támogatottságot. Forrásunk fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy már az augusztus 20-i tűzijátékon történtek, valamint a közszolgálati televízió elleni támadásnál jól látszott a rendőrség munkáján, hogy irányítási és szervezési gondok vannak a háttérben. Szerinte ez visszavezethető arra, hogy a Belügyminisztériumból a kormányzati átszervezések során az Igazságügyi Minisztériumhoz úgy rakták át a rendészeti feladatokat, hogy a belügyi tárcától jól képzett és kipróbált szakembereket bocsátottak el. Forrásunk elmondta: az igazságügyi tárcánál a rendőrség mai szakmai irányítását és ellenőrzését végző köztisztviselők közül alig ismer valakit, vagyis véleménye szerint nem a legjobb szakemberek ülnek ott. Forrásunk a legfőbb problémának mégsem ezt tartja, hanem azt, hogy a politika rátelepedett a rendőrség munkájára, vagyis hogy a jelenlegi rendőri vezetés intézkedéseivel kiszolgálja a kormány politikai céljait.
A botrányos tévészékházostrom idején tanúsított rendőri tehetetlenségből – aminek irányításába a saját bevallása szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is bekapcsolódott – egyenesen következett, hogy Petrétei József igazságügy- miniszter felajánlotta a lemondását, amit a kormányfő, ma már érthető módon, nem fogadott el. Ezzel új fejezet kezdődött a politikai hatalom és a rendőrség együttműködésében, amelynek eredményéből a tévészékház ostromát követő napokban kaptunk ízelítőt, amikor a Gergényi Péter által utcára küldött rendőrök békés járókelőkön brutális kegyetlenséggel torolták meg a tévészékháznál a randalírozóktól elszenvedett vereségüket.
Az úgynevezett randalírozók összetételéről ma még keveset tudunk: vannak, akik provokációról beszélnek, mások a futballhuligánoknak tulajdonítják, hogy elszabadult a pokol. Ugyanakkor tény: a túlnyomó többséget a kormányfő által elismert hazugságok és a választási kampányban festett, derült égből villámcsapásként ható megszorítócsomag és a miniszterelnök cinizmusa – hogy tudniillik „majd megunják a tüntetést az emberek, és szépen hazamennek” – háborította fel és szólította utcára. Vagyis az utcán véleményt mondó vagy őszödi pártszlengben (Elkúrtad!!!) ordibáló tömeg, ha tetszik, ha nem a hatalmon lévőknek, az alkotmányban rögzített véleménynyilvánítás jogával él, törvényesen bejelentve vagy éppen anélkül.
Ha valaki törvénysértő, tehát bejelentés nélküli demonstráción gyakorolja a véleménynyilvánítás alkotmányos jogát, nyilvánvaló, hogy számolnia kell azzal, hogy letartóztatják, előállítják, bíróság elé állítják, és akár el is ítélhetik a rendbontó véleménynyilvánításért.
Normális demokráciában azonban az mégsem fordulhat elő, hogy a megátalkodott kormányellenes lázadókat, még ha törvénysértő tüntetésen fejtik is ki politikai véleményüket, a rendőrség tagjai arcukat símaszkkal eltakarva, azonosító jelzés nélküli martalócokként kegyetlenül összerugdossák, majd orvosi ellátás nélkül súlyos sérülésekkel magára hagyják, gumilövedékkel kilőjék a szemét, könnygázgránáttal célozzanak rá csontját törve, viperával törjék be a fejét, hogy azután a fogdában meztelenre vetkőztessék és agyba-főbe verjék.
Ugyanakkor tény, az elmúlt tizenhat évben nem volt példa ilyen mértékű társadalmi megbotránkozásra, és nem volt példa arra, hogy többezres tüntetést kellett volna feloszlatnia a rendőrségnek a politikai hatalom óhajára. Figyelembe kell venni azt is, hogy felnőtt egy új generáció, amelyik már egyáltalán nem terhelt azzal a zsigeri félelemmel, amit a diktatúrában a mi (a negyvenesek) generációnkba beleoltottak. Ezek a fiatalok már uniós polgárok, és azt hiszik – tegyük hozzá, egyébként teljes joggal –, hogy egy utcai demonstráción hasonló rendőri eljárásra számíthatnak, mint amilyet a németországi, a franciaországi tüntetésekről sugárzott felvételeken láthatnak a televízióban. Hogy tudniillik határozottan, de törvényesen intézkednek a rendőrök, azokat tartóztatják le, akik erre rászolgálnak, de nem rugdalják össze bakancsos lábukkal a földön fekvő, tehát már ártalmatlanná tett tüntetőt, és nem hagyják magára, miután összeverték. Vagyis a rendőrök intézkedése nem arra irányul, hogy a kemény erőszak alkalmazásával megfélemlítsék, illetve a gumilövedékkel öt méterről, fejre leadott lövéssel megsemmisítsék az akár kövekkel dobáló lázadókat.
Láttuk részben a saját szemünkkel, részben a televízióknak köszönhetően, hogy ezzel szemben mi a helyzet Magyarországon. Láttuk és hallottuk Gergényi Pétert, amint cinikusan elhárította a sajtó kérdéseit, amikor szembesíteni próbálták a rendőri attak során elkövetett törvénysértésekkel. Ha elolvassuk a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló belügyminiszteri rendeletnek a tömegoszlatáskor a rendőrökre vonatkozó előírásait, és összevetjük azzal, amit láttunk és tapasztaltunk, a legkevesebb, amit megállapíthatunk, hogy Gergényi csak írott malasztnak tartja a jogszabályt.
Lássuk, milyen eszközöket vetettek be a rendőrök a tüntetőkkel szemben! Bár Gergényi tagadta, de számos bizonyíték támasztja alá, hogy a rendőrök „viperával”, vagy hivatalos nevén taktikai bottal (ISP-vel) ütötték az embereket, láttuk a megvertek vérző fejét. Az ISP, bármit is mondjon a budapesti rendőrfőkapitány, nem rendszeresített eszköz a rendőrségnél, nem fér bele a rendőrbot gyűjtőfogalomba, a rendőr a szolgálati szabályzat szerint gumibotot és tonfát használhat. Ráadásul ilyen eszközt tömegoszlatáshoz nyugaton nem szokás használni, Magyarországon körülbelül húsz, speciális feladatokra kiképzett rendőr vett részt olyan hivatalos kiképzésen, amely feljogosítja ennek az eszköznek a használatára. Húsznál sokkal több rendőr kezében láttunk „viperát”, vagyis olyan rendőrök kezébe adtak ilyen eszközt, akik kiképzés nélkül nem voltak jogosultak a használatára. És talán nem is tudták ezek az emberek, hogy a taktikai bottal tilos gerincre, nyakra, fejre ütést mérni, vagy ami még rosszabb, senki nem tiltotta meg nekik.
Láttuk, amint a könnygázgránátvető nem megfelelő, vagyis nem az előírt szögben lő a tömegre, több tüntetőt ezek a testre célzott könnygázgránátok sebesítettek meg. Ráadásul rendőrségi forrásunk szerint hat-nyolc évvel ezelőtt ezeknek az UVGL típusú gránátkilövőknek a használatát egy körlevélben betiltották, mert előfordult, hogy a lerepült „tokfedél” sérülést okozott egy rendőr arcán, vagyis az eszközzel a rendőrök testi épségét is veszélyeztette a rendőri vezetés október 23-án.
A legnagyobb felháborodást a fejmagasságban, pár méterről leadott gumilövedékek által okozott súlyos sérülések okozták. Mint ismert: legalább két ember veszítette el egyik szemét. A balliberális médiában az ATV egyik műsorában szombaton ezen a tragédián poénkodott egy Kolláth György nevű humoralista, aki hétköznapokon alkotmányjogásznak mondja magát, oly módon, hogy „A kifolyt szemű tüntető matat a földön. Mit keres? – A szemtanút” – dübörgött a Kolláth-poén, amit a vonósnégyes tagjai hahotával jutalmaztak.
Gumilövedéket Európa civilizáltabb térfelén ma már egyáltalán nem vetnek be tömegoszlatásnál, különösen nem vetnének be olyan minőségű gyártmányt, mint amit a magyar rendőrség használt október 23-án.
Tudni kell, hogy a gumilövedékeket a „nem halálos lövedékek” között tartja számon a nemzetközi szakirodalom, csakhogy azok a gumilövedékek nem olyanok, mint a balatonfűzfői Nitrokémia által gyártott „szerelt lőszerek”. A modern gumilövedékek „nem hatolnak be a bőr alá” – tudtuk meg egy volt magas rangú rendőrtől. A külföldön alkalmazott, modern, „nem halálos lövedék”, mint amilyen a képünkön megmutatott zsákocskalövedék, nagy erejű ütést mér a meglőtt emberre, de nem okoz vérző, mély sérülést, nem kerül a bőr alá, ha véletlenül az ember szemét találja is el, a sérült nem veszíti el a szemét, legfeljebb monoklit okoz. Ezeket a halálos sérüléseket is okozó, 12 kaliberes keménygumi-lövedékeket olyan fegyverekkel lövik ki, amelyeknek a torkolati energiája jóval meghaladja a 7,5 joule-t. Több sérült is elmondta, hogy öt méter távolságból kapta a lövést. Az alulképzett Gergényi Péter rendőrfőkapitánytól természetesen nem várható el, hogy megértse ennek a gumilövedékkel való lövöldözésnek a fizikáját, ez legyen az őt kinevező és a főváros rendőrkapitánnyal szemben elvárható iskolai végzettségről szóló jogszabályt módosító kormánytag felelőssége, de Bene László országos rendőrfőkapitánytól elvárható, hogy tudja, milyen eszköz bevetésére adnak parancsot.
A napokban módom volt megnézni egy gyakorlólőtéren, amint az október 23-án bevetett gumilövedék öt méterről két lyukat is ütött egy egy centiméteres préselt faforgácslemezbe; a második lyukat a műanyag fojtás okozta. De a gumilövedék tíz méterről is átütötte a préseltpozdorja-lapot. Láthattuk azt is, hogy a gumilövedék öt méterről egy két centiméteres tömör pozdorjalapot is átütött, továbbá hogy a műanyag fojtás is behorpasztotta a kemény bútorlapot.
Bartha Tibor A nem halálos fegyverek alkalmazásának etikai és jogi aspektusai című szakcikkében azt írja a gumilövedékekről: „A gumilövedékeket tipikusan úgy emlegetik, hogy nem halálos. Ezzel szemben csak Észak-Írország leghevesebb zavargásai során három másodpercenként lőttek ki gumi- vagy műanyag lövedéket. Ezek a fegyverek azon kívül, hogy sok embert megsebesítettek, 17-et meg is öltek, közülük 8 gyerek volt. Egy angol rendőrfőnök egy televíziós adásban a gumilövedékekkel kapcsolatban – enyhe iróniával – kijelentette, hogy nincs mit félnie ezektől a fegyverektől annak, aki otthon marad.”
Figyelemre méltó a szakíró megállapítása az írországi példáról: amikor „a rendőrség használni kezdte a gumi- és műanyag lövedékeket, akkor az IRA fegyverhasználattal és robbantásokkal válaszolt. Addig, amíg a hatalom nem kezdett könnygázt használni, egyetlen rendőrt vagy katonát sem öltek meg Észak-Írországban”.
Vannak olyan vélemények is – húzza alá a szakértő –, amelyek szerint ha a nem halálos fegyverek által okozott halálos sérülés véletlen, nem szándékos, akkor az „járulékos halálnak” számít, ami ebben az esetben megengedett.
Csakhogy ahhoz, hogy a gumilövedékes sérüléseket véletlen balesetnek tekinthessük, a rendőrségnek az előírások szerint csak deréktól lefelé, lábra lett volna szabad célozniuk, de nem így történt.
Csoda, hogy október 23-án nem halt meg senki a rendőri attakban.
Butler
A politikai erőszak elítélésére készül határozat az Egyesült Államokban
