Járulékos veszteség

K U L T Ú R S O K K

Az eddigi adatokat jócskán túllicitálva 655 000 főben határozta meg az iraki háború iraki áldozatainak számát egy új amerikai felmérés. A szerdán nyilvánosságra hozott kutatás végeredménye nagyságrendekkel haladja meg az eddig ismert legpesszimistább becsléseket.
Nem csoda, hogy az adatok egyaránt keltenek kétkedést és döbbenetet. Mind ez ideig a legmerészebb hivatalos becslés sem számolt ötvenezernél több háborús áldozattal, ezért talán érthető, hogy George W. Bush elnök és George W. Casey, az Irakban folyó amerikai hadműveletek jelenlegi parancsnoka is úgy nyilatkozott: nem tartja hitelesnek a jelentést.
Attól persze az még létezik. Mint ahogy a hivatalos nyelvben is létezik egy kifejezés, hogy az efféle számok csúnyaságát, a háborúban megölt polgári személyek holttestét eltakarja:
Járulékos veszteség.
A kutatás a baltimore-i John Hopkins és a bagdadi Mustansiriya Egyetem együttműködésével készült. Tudni kell, hogy e döbbenetes szám nem halálozási statisztikákból származik, hanem becslés eredménye. A kutatók 1849 iraki háztartást kerestek fel, és a kérdezőbiztosok azt tudakolták, volt-e a családban olyan áldozat, aki a háborúval összefüggésbe hozható erőszak következtében halt meg. (Azaz beilleszthető lenne a hivatalos statisztikák járulékos veszteség rubrikájába.) Az így kapott adatokat aztán a kutatók kivetítették a teljes iraki népességre: így jött ki a 655 000 fős adat.
Szakértők most azt találgatják, mi lehet az oka annak, hogy a hullaházakból, a kórházakból és a törvényszéki orvosoktól érkező adatok több mint tízszereséről beszél a becslést használó jelentés. Több eset is lehetséges: az egyik természetesen az, hogy az egyetemi kutatás derekasan mellélőtt a becsléssel. Maguk a kutatók sem állítják, hogy pontos számról lehetne beszélni: az általuk használt matematikai modellel csak annyit tudnak bizonyosan állítani, hogy 95 százalékos valószínűséggel az iraki háború következtében elhunyt irakiak száma 392 979 és 942 636 fő között van. (Ennek a tartománynak a közepén helyezkedik el az idézett 655 000 fős becslés.) Ugyanakkor a módszert több statisztikus is védelmébe vette, mondván, a megbízhatónak tartott egészségügyi statisztikákat is így számolják. Egyelőre nehéz megmondani, hogy nem épp azok tévednek-e, akik a kórházak és a hullaházak adataira támaszkodnak, hiszen kétséges, hogy ezek az adatok elégségesek-e annak megítéléséhez, vajon egy-egy áldozat a háború vagy egészen más jellegű erőszakos cselekmény miatt vesztette életét.
Az is elgondolkodtató, hogy a mindennapossá váló merényletek miatt immár a hivatalos veszteségszámláló is közelít a tanulmányban jelzett nagyságrendhez. Legalábbis ha a szeptemberi adatokat vesszük alapul. Ezek szerint csak Bagdadban egyetlen hónap alatt 2660 polgári személy halt meg a tomboló erőszakban.
Amennyiben tehát az egyetemi kutatás adatai bizonyulnak hitelesnek a későbbiekben, nos, akkor itt az ideje, hogy a háború eddigi támogatói is feltegyék a kérdést: megérte?