Kukoricával és repcével a kőolajfüggőség ellen

Világszerte keresik a kutatók, milyen megújuló anyaggal helyettesíthető a kőolaj. Úgy tűnik, a biodízelben és bioetanolban hatékony és környezetbarát megoldást találtak. Magyarországon is sorra alakulnak a lepárló- és sajtolóüzemek, az állam adókedvez- ménnyel és agrártámogatásokkal segíti a piacot.

Legalább másfél tucat cég kezdett bele a közelmúltban a bioüzemanyag-üzletbe. Sikerük biztosnak látszik, ugyanis az előírások szerint valamennyi biológiai komponenst kötelező lesz belekeverni az üzemanyagokba. A Mol Nyrt. tájékoztatása szerint az általuk előállított motorbenzinek 2007 októberétől 4,4 százaléknyi bioetanolt fognak tartalmazni. A biológiai eredetű dízelkomponens-bekeverés – ugyanilyen arányban – 2008 januárjában kezdődik.
A biológiai eredetű üzemanyagok jelen pillanatban még drágábbak a hagyományos benzinnél és gázolajnál. Mivel azonban használatuk jóval kevésbé károsítja a környezetet, s ráadásul használatuk mellet komplex – a mezőgazdaságtól a háttériparig nyúló – gazdaságélénkítő hatásuk is szól, az európai államok adókedvezményekkel segítik térnyerésüket. Mivel azonban ezt nem a vásárlók, hanem a forgalmazók kapják, a benzin és a gázolaj a biotartalom miatt önmagában még nem lesz olcsóbb. Olcsóbb lesz viszont azoknál az üzemanyagoknál, melyekből kihagyják a növényi eredetű összetevőket. Szoboszlay Miklós, a gazdasági minisztérium szakértője elmondta, a két fenti dátum után a kizárólag kőolajból készült üzemanyagok jövedéki adóját 8,5 forinttal megemelik. A jövedéki adóról szóló jogszabályok megengedik, hogy tiszta biodízelt tankoljanak a közúti forgalomban nem használt munkagépekbe. Így a vízépítő, útépítő vagy a bányaművelésben használatos gépek biodízel-fogyasztása után a jövedéki adóból literenként 79 forintot visszaigényelhet az üzemeltető. A hazánkban még nem kapható E-85 benzin magas biotartalmának és a költségvetési támogatásnak köszönhetően ugyancsak olcsóbb lehet a hagyományosnál.
A biológiai eredetű benzin és gázolaj alapanyaga ma a mezőgazdasági növények közül kerül ki. A biodízelt olajnövényekből, Európában főleg repcéből vagy napraforgóból készítik, de ahol az éghajlat engedi, szója-, pálma- vagy mustármagolaj, sőt a tengeri alga olaja is szóba jöhet. Bioetanolt bármilyen cukortartalmú növényből lehet nyerni. A legjobb és a legolcsóbb alapanyag a cukornád – nem véletlen, hogy a legnagyobb bioetanol-előállító ország Brazília. Cukorrépából is gazdaságos a bioetanol-gyártás, de mivel ez drága, idehaza főleg a kukoricafeleslegre számítanak a lepárlóüzemek. A termelőket az országok általában támogatással segítik, idehaza például a földművelésügyi tárca hektáronként 8-9 ezer forint külön területalapú támogatással segíti az alapanyag-termelőket. Ez kétségtelenül jó hír a gazdák számára, nem ennyire pozitív azonban az ökológusok álláspontja ez ügyben. A szántóföldi növényekből nyert, úgynevezett első generációs üzemanyagok miatt elképzelhető, hogy az élelmiszer- és az energiacélú növénytermesztők rivalizálni kezdenek a termőföldért, s ez társadalmi válsághoz vezet.
Az ellentétet a bioüzemanyagok második generációjának színrelépése oldhatja fel, de ehhez olyan technológiákat kell elterjeszteni, melyek alacsonyabb cellulóztartalmú növényi részekből is képesek cukrot, majd alkoholt kinyerni. Megfelelő módszerrel ugyanis akár a fából vagy szerves hulladékokból is előállítható alkohol. Az alternatív, megújuló energiaforrások, a szél, nap, víz és a biogáz is befogható biodízel és bioetanol gyártására. A második generációs üzemanyagok már nem hagyják veszendőbe menni a malomipari, konzervipari mellékterméket, a kukoricaszárat, az elöregedett szalmabálát vagy a fűrésztelepi hulladékot. Az erdőből felhasználható a vágástéri nyesedék, és számtalan eddig nem hasznosított növényi rész.