Lehetetlen küldetés az unió élén

A héten kiszivárgott, hogy az EU sorban következő elnökségét adó Németország három fontos probléma megoldására helyezi majd a hangsúlyt: az európai szociális modell felélesztésére, az energiabiztonság megoldására és az alkotmány 2009-ig történő tető alá hozására.
Ami az európai szociális modellt illeti, arra a kérdésre kívánnak választ adni, hogy miként lehet az országonként egyébként eléggé különböző szociális modell alapvető elemeit, mint például a szociális védőhálót megtartani, miközben Európának Kínával és Indiával kell versenyeznie. Az unió szociális ügyekért felelős biztosa, a cseh Vladimir Spidla, úgy látszik, tudja ezt, mert az uniós munkafeltételekkel kapcsolatban egy zöldkönyvet (vitaanyagot) szándékozik kibocsátani. Az Európai Szakszervezeti Szövetség sürgeti a zöldkönyv nyilvánosságra hozatalát, míg a „big business” inkább késleltetni szeretné – amiből egyébként az is következik, mindketten tudják, mi van a még nem publikált anyagban. Spidlának az a véleménye, hogy a munkakörülmények elbizonytalanodása egy világosan felismerhető tendencia az unióban, és az a munkaerőpiac rugalmasabbá tételére irányuló törekvések eredménye. Úgy gondolja azonban, a bajok gyökere az, hogy az egyes csoportok munkafeltételei eltérők. A munkavállalók egy részének munkafeltételei közé tartozik a szociális biztosítás, míg másoknak nem, így lényegesen alacsonyabb munkabérért vállalhatnak munkát, aláásva a normál munkahelyek stabilitását. A munkaerő-piaci helyzet ilyen felfogása azonban nem más, mint félrevezetés. Az igazság az, hogy a globálisan liberalizált áru- és tőkemozgás mellett a nyugat-európai munkás egyszerűen nem lehet versenyképes az ugyanolyan technológiával (tehát termelékenységgel), de egytizednyi munkabérért dolgozó kelet-európai, vagy egyharmincadért dolgozó kínai vagy indiai munkaerővel szemben. Szabad áru- és tőkemozgás mellett tehát az európai szociális modell összeomlik, ami már folyamatban is van.
A másik hangsúlyos kérdés az energiabiztonság. A helyzet itt még egyszerűbb. Ha az orosz függőséget az unió csökkenteni akarja, akkor választhat a közel-keleti függőség növelése és az atomenergiának adandó nagyobb szerep között. Ez utóbbi lehetőséget a zöldpártok nyomására épp az elnökségben következő Németországban vetették el, sőt a meglévő atomerőművek leszerelését is bejelentették. Kérdés, hogy a fizikusi végzettségű Angela Merkel elő tud-e állni egy eddig nem ismert ötlettel?
Nagyjából ugyanez vonatkozik az alkotmányra is, amely egy szövetségi államot akar létrehozni közös nyelv és megfelelő nagyságú közös költségvetés nélkül. Nem kell túl nagy bátorság annak előrejelzéséhez, hogy még ha a nemzeti parlamenteken keresztül is verik egy közös szöveg elfogadását, a tényleges szövetség nélküli szövetségi állam nem lesz működőképes. Angela Merkel és a német elnökség tehát megvalósíthatatlan célokat tűzött ki, amelyek erőltetése nem egységesíti Európát, hanem a szétesését segíti elő.