Létkérdések paddal és hintával

Szép Ernő Ádámcsutka című regényével nyitotta meg az évadot a veszprémi Latinovits Zoltán Játékszín október 13-án. A regényt Galambos Péter alkalmazta színpadra, aki egyben rendezője és díszlettervezője is az előadásnak. Az előadás alatt kettős érzés kavarog nézőben és játszóban egyaránt.

Szép Ernő művének groteszk és abszurd jellegét a rendezés, a díszlet és a színészek tökéletesen visszaadják. A játékszín pici színpadán első ránézésre túlzsúfolt teret és meglehetősen sok díszletet látunk, ráadásul mindegyik szimbolizál valamit. Ebben a kavalkádban kifejezetten szerencsés, hogy a rendező egyben a díszlettervező is, hiszen talán azt a bizonyos egész érzést csak így kaphatjuk meg. Ami a kukucska színházra jellemző betekintés, itt sokkal többet mutat. Mintha a nézők lennének ama bizonyos szem, amely mindent lát. Nincsenek falak az egyes helyszínek között, minden átjárható és átlátható. Ezt az érzést a falra festett ég és a földre terített zöld gyep is elősegíti. A színpad hátsó falán az ég meg van bontva, szakítva. Mintha valaki menekülni akarna ebből a világból, de téglafalba vagy más falakba ütközik. Nincs kiút. Egyetlen hely van, ami nem tapad szorosan a földhöz: egy pad, ami lebeg a föld felett, akár egy óriási hinta, amelyen csak Zsül (Kuna Károly) ül. A félelmetes bohócruhába öltözött (jelmeztervező: Kárpáti Enikő) szereplő teszi fel a lét nagy kérdéseit, s aki a végén mint a halál jelenik meg, nevetett, és időt koldul a nézőktől. A színpadon van még egy mélyedés, egy hely, ami a föld alatt, a sírral egy vonalban van. Itt a főszereplő Mihály (Szerémi Zoltán), a drámaíró lakik és dolgozik. Ebben a mélyedésben van az írógép, a művek születésének helye. A szimbólumok kavalkádjából lassan letisztul minden és semmit nem érzünk feleslegesnek a színpadon, ami eleinte olyan nyomasztó volt.
A színészek játéka ugyanolyan kettős, mint a tér zsúfoltságérzése. Eleinte eltávolítják maguktól a szerepet, de csak éppen annyira, hogy tökéletes játékai legyenek ennek a furcsa, ördögien groteszk haláltáncnak. Iboly szerepében Dobra Mária tündérien alakítja a naivát, aki akárcsak Csehov Ninája, hisz a színház csillogásában és egy drámaíró szerelmében.
Majd jön a világ vége. Minden, ami eddig megoldhatatlannak tűnt és a megoldásért kiáltott, egyszerre feloldáshoz vezet(het). De mint Szép Ernőtől megtudjuk, a halál után minden ott folytatódik, ahol az életben abbahagyjuk.