MI A MAGYAR?

Erős derekú-e a magyar?
Báró dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterünk mondta, hogy nevelkedjék olyan nemzedék, mely nem esik mindjárt kétségbe minden kis bajnál, amely tud járni a maga lábán, mely nemzedék szívós, erős derekú és önálló emberekből áll.
Evangéliumként hangzik éppen egy miniszter szájából az az ige, hogy legyen erős derekú a magyar. Szegény néhai Felméri Lajos kolozsvári tanár pedig azt mondta: legyen szívós lábikrájú a honi ifjúság. Dicsőítette az angol sportszellemet – amelyet jól ismert –, és azon fáradozott, hogy minél inkább átplántálódjék hozzánk az ő pedagógiájuk, miután jelenleg az angollal távolról sem mérkőzhetik a mienk, mert míg a ánglius ifjú kint a réten labdázik, a magyar meg bent a kávéházban kártyázik. Több nagy emberünk mondta már azt is, hogy legyen gerincze minden magyar embernek, ami végső soron azonos az erős derékkal.
Megcáfolhatatlan igazság, hogy minél edzettebb lábikrára, gerinczre és derékra van szükségünk, mert az erős ember jól bírja a harcot. Az erő és küzdelem egymásnak kiegészítői, vagyis egymás nélkül nem léteznek.
A könnyűszerrel felnövekedett embernek gyenge a csontja; s ha kiesik védett helyzetéből, úgy jár, mint a csigabiga járna, ha kivennék védő házából. Az életre edzeni kell az embert, de még gyermekkorában. Az ellenálló képességet nem elnyomni, hanem ki kell fejleszteni benne. Erős izomzatot és kemény csontot neki, hogy ha veszedelem idején nem tud a föld alá bújni, mint a giliszta, akkor szembe tudjon nézni ellenségével. Csontot és izomzatot tehát fiainknak, hogy feszüljön rajtuk a mellény s vérbőségben dagadjanak erei, mikor birkózik az élettel.
Íme, a fizikai csontoktól akaratlanul is eljutottunk az erkölcsi csontokig! Mert kétféle dereka van az embernek, s nem lehet egymástól elválasztani őket. Van egy fizikai tartása, ha úgy tetszik, gerincze, és van egy erkölcsi dereka, s kinek gyenge az egyik, akkor romlik a másik is. Az ellenálló képesség hiányában az emberek nem tudják elviselni a kisebb bajokat sem. Hideget, meleget, éhséget, szomjúságot nem tudnak tűrni. Ha két tál ételen túl csiklandozza még inyjöket valami, akkor egy jobb falatért eladják elvöket, hitöket, istenöket, önállóságukat és szabadságukat. Könnyen kettétörik erkölcsi derekukat, és jobbra-balra hajlonganak, amint a szél fú.
Mert nem erős a derekuk! Ezer bűnnek lehet szülőanyja a derékok gyöngesége. A renyhe derékból indul ki a nem tisztességadást jelentő, csupán önös czélokat szolgáló hajlongás, a hazugság, az értéktelenség tömjénezése, a kutyahunyászkodás, a könyökkel való járás, a stréberség, a hitehagyottság és az elvtelenség. Egyeseknél éppen úgy, mint a tömegeknél, a gerincztelenség, az önállótlanság, a puhány élet függőséget és szolgaságot idéz elő.
Wlassics miniszter úr őexcellenciája a magyar természetnek legsarkalatosabb erényéből kiindulva óhajtja, hogy legyünk erős derekúak!
Óh, bár úgy lenne!
(Takács Ferenc egyetemi tanár „lelete” ez a részlet, amely a Zalaegerszegen kiadott Magyar Paizs című újságban jelent meg 1902-ben Borbély György – híres kerékpáros – tollából.)