Ne moralizáljon, aki hazudik

Gyurcsány Ferenc kormányfőnek sikerült egy platformba tömörítenie a szlovák politikát, holott a kormány első száz napja után az ellenzék az új kabinet éles bírálatára készült. Csakhogy a magyar kormányfő előbb kétoldalú tárgyalásra hívta Robert Ficót, a találkozót a diplomáciai szokásoknak megfelelően a külügyminiszterek elő is készítették és Pozsonyban be is jelentették, aztán Gyurcsány Ferenc visszatáncolt, Slotáékat, az extrémistákat és a nacionalistákat emlegetve akkor, amikor Szlovákiában – az MKP értékelése szerint is – az elmúlt hetekben „megnyugodtak a kedélyek, konszolidálódott a szlovákok és a magyarok kapcsolata”. A Smer-Szociáldemokrácia politikusai nem kommentálták ugyan a helyzetet, de a Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS-LS) alelnöke, a magyarul is jól beszélő Milan Urbáni szerint „Gyurcsány rosszul döntött”, a Szlovák Nemzeti Párt frakcióvezetője, Rafael Rafaj pedig rámutatott: Gyurcsány ezzel a magatartással akarta elterelni a figyelmet saját gondjairól: „Azután, hogy Gyurcsány bevallotta, hazudott reggel is meg este is, nincs mit moralizálnia, nincs semmilyen alapja ahhoz, hogy másokat kioktasson.”
De nemcsak a szlovák politikusok bírálják Gyurcsány Ferencet, hanem neves politológusok is, akik ez idáig Robert Fico szemére vetették, hogy kormányában helyet adott a „szélsőséges, extrémista erőknek”. Miroslav Kusy profeszszor szerint „a politikusoknak kutya kötelessége tárgyalni, különösen akkor, ha nézeteltérések alakultak ki, miközben két szomszédos országról van szó, amelyek nem háborús viszonyban állnak egymással, ellenkezőleg, ugyanazon nemzetközi szervezetek tagjai”.
A szlovák sajtó is egyértelműen Gyurcsány hibájaként rója fel, hogy elmaradt a magyar és a szlovák kormányfő találkozója. Különösen meglepő a Pravda kommentátorának éles fogalmazása, aki még a balatonőszödi beszéd után is Gyurcsányt védte az ellenzékkel szemben. Most így ír: „Az a mód, ahogy Gyurcsány Ferenc elutasította a kétoldalú tárgyalásokat Robert Fico kormányfővel, minden volt, csak nem egy államférfiúi magatartás, vagy egy felelős európai politikus lépése.” A szerző szerint az ilyen magatartás „felelőtlen a két ország népével, a magyarokkal és a szlovákokkal szemben, akik nagy többségének több esze van és képesek ellenszegülni az extrémizmusnak, de a politikusok rövidlátásának is”.