Még meg sem alakult, a Mi Ukrajnánk ellenzékbe vonulásával a jelek szerint máris összeomlott a kijevi nagykoalíció. Van még esély egy ilyen széles alapokon nyugvó kormányzásra?
– Valóban kétségesnek tűnik ma egy ilyen koalíció tető alá hozása. A Mi Ukrajnánk frakciójának vezetése ugyanis azzal vádolja a Régiók Pártját, hogy nem érvényesülnek a nemzeti egységről aláírt megállapodás alapelvei. Ennek semmilyen valóságalapja nincs, s nem véletlen, hogy a Mi Ukrajnánk egyetlen, a megállapodás megsértését mutató tényt sem tudott felhozni. A párt semmibe veszi saját tiszteletbeli elnökének, Viktor Juscsenko államfőnek az álláspontját is, aki a koalíciós tárgyalások folytatására szólított fel. Ha ez a döntés megmásíthatatlan, mi közvetlenül az elnökkel folytatjuk az együttműködést, aminek eredményeképpen a „narancsos” miniszterek az államfő képviseletében dolgoznak tovább a kormányban.
– Ez azt jelenti, hogy az igazi ellentét a Mi Ukrajnánk és az elnök között van?
– Ennek jól látható jele, hogy az elnök ellentámadásba lendült, s a Mi Ukrajnánk számára érzékeny húzással Ukrajnában komoly befolyást biztosító tanácsadójává nevezte ki azt az Olekszandr Zincsenkót, akit a párt a vezetést egy évvel ezelőtt korrupcióval illető vádló kijelentései miatt első számú ellenségének tekint. Juscsenko lépéséből kiviláglik, hogy jelenleg a „narancsos” frakciótól elképzeléseiben távolabb áll, mint mondjuk a Régiók Pártjától vagy a kormánytól. Mi készséggel működünk együtt az elnökkel, s meggyőződésem, hogy a Mi Ukrajnánk frakciójának nagyjából a fele is mögötte marad. Ez esetben a széles koalíció megalakulhat.
– S mennyire lehet szilárd egy ilyen alapokon nyugvó kormány működése?
– A kormány így is működik. Természetesen ez hatékonyabb lehetne, ha a Mi Ukrajnánk képviselői is mögötte állnának.
– Pártjának az ön szavaiból is érződő pragmatizmusát választóik egy része érezhető csalódottsággal fogadja. Így például a Régiók Pártjának szemére vetik, hogy kormányon már nem igazán szorgalmazza az orosz második hivatalos nyelvvé válását…
– Mi abból indultunk ki, hogy minden Ukrajnában élőnek biztosítani kell a nyelvhasználatot. Így nemcsak orosz kérdés létezik, de a kárpátaljai magyarok számára is fontos ez a kérdés. Mi aláírtuk a regionális nyelvekről szóló európai chartát, s az orosz vagy a magyar nálunk e körbe tartozik. Bármelyik nyelv államivá válásához a parlamentben 300 szavazat szükséges, ennyi voksunk azonban nincs, így a Régiók Pártja az említett chartában foglaltak százszázalékos megvalósítását tűzte ki célul. Ezzel egyben elkerülhetjük azt is, hogy élesen szembekerüljön egymással az ország keleti és nyugati része.
– A világsajtó szinte egyöntetűen nemes egyszerűséggel oroszpártiként mutatta be Viktor Janukovics kormányát. Kijevben járva azonban ez jóval árnyaltabbnak tűnik. Változott-e a választásokkal Ukrajna külpolitikai irányultsága?
– A kormányfő látogatásaiból is kiderült, hogy a fő irányt továbbra is az Európai Unió, e tekintetben is a tagság jelenti. Ami Oroszországot illeti – s erről beszélnek európai partnereink is –, a legfontosabb, hogy oldjuk az utóbbi időben felgyülemlett feszültséget, ami komoly gazdasági károkat okozott nemcsak Ukrajnának, de magának az Európai Uniónak is. A mostani kormány említett oroszpárti minősítését egyébként maga Oroszország cáfolta azzal, hogy Janukovics kabinetje számára ugyanúgy magas energiaárakat számol, mint korábban. Ez a párbeszéd már nem ideológiai, hanem gazdasági.
– Nem említette a NATO-t. Ez azt jelenti, hogy a cél ma az európai, de nem az euroatlanti integráció?
– Éppen Janukovics volt, aki még előző miniszterelnöksége idején írt alá szerződést az együttműködésről a NATO-val. Ebben a normális partnerségről és a felkészülés szakaszairól volt szó, az előző két kormány azonban hirtelen már tagságról kezdett beszélni. Csakhogy arról mindenki hallgat, hogy Ukrajnát jelenleg senki sem akarja igazán felvenni a szervezetbe. Együtt kell működni, átalakítások sorát kell végrehajtani, s ha már készen állunk, népszavazásra kell bocsátani a kérdést.

Kiderült, miért látogatott Pécsre Orbán Viktor