Az önkormányzati választások előtt a baloldalon tagadták, hogy a polgárok a kormányzatról is ítéletet mondanak október elsején. Váltig hangoztatták, hogy a helyhatóságokban az emberek a helyben fontos dolgokról mondanak véleményt, és kategorikusan kizárták, hogy ennek bármiféle országos vonzata lehetne. A számukra katasztrofális eredménnyel záruló voksolást követően mégis a nagypolitikai eseményekkel, a megszorítócsomag hatásával magyarázták a megsemmisítő vereséget. Így viszont elismerték, hogy a társadalom nem pusztán a helyi „ügyekről döntött”, hanem a kormány elhibázott politikájáról is ítéletet mondott.
Sokan mentek el szavazni
Külön figyelemre méltó – amint a Budapest Analyses rámutat –, hogy 1990 óta példátlanul magas, a parlamenti választás érvényességi küszöbét is meghaladó, 53 százalékos részvétel mellett zajlott a szavazás, így az emberek hitet tettek amellett: különösen fontosnak tartják a voksolást. A lakosság tehát megtette azt az udvariatlanságot, hogy paradox módon hitt Gyurcsány Ferencnek. Elhitte a ma még hivatalban lévő miniszterelnöknek, hogy négy évig nem csináltak semmit, s végighazudták az elmúlt másfél-két évet az országgyűlési választások megnyerése érdekében. Az emberek elhitték tehát az őszödi beszédet – és pálcát törtek felette.
Érdekes okfejtés a Nézőpont Intézeté, amely szerint Katona Kálmán MDF-es főpolgármester-jelölt indulása nem befolyásolta Tarlós István majdnem sikerét. Mint ismert, csupán 1,66 százalékkal nyert Demszky Gábor a független polgári jelölt előtt, ám ha a Katonára és Zsinka Lászlóra, a MIÉP jelöltjére leadott voksokat hozzáadjuk Tarlós eredményéhez, úgy meggyőző fölénnyel nyerte volna el Budapest első emberének posztját. A tanulmány írói úgy vélik, Tarlós győzelmi esélyeit csak Zsinka visszaléptetése növelte volna, mivel az MDF szavazótáborának meghatározó részét volt SZDSZ-es, MSZP-s és Centrum párti szavazók alkotják. A napi tapasztalat azonban arra int, hogy a verbálisan hangoztatott MDF-szimpátia nem mindig hasznosul a szavazófülkék magányában. Hozzáfűzhetjük: az MDF bázisát még mindig az ős-MDF-esek alkotják, így nehezen képzelhető el, hogy tradicionális és indokolt Demszky-antipátiájuk idővel feloldódott volna. Érdemes elidőzni az MDF szereplésénél abban a tekintetben is, hogy az irányított sugallásokkal ellentétben ez a párt csak a vidéken szinte megsemmisülő SZDSZ-hez képest ért el jobb eredményt. A Nézőpont Intézet rámutat: a Fővárosi Közgyűlésbe kisebb arányú szavazattal került be a fórum, mint az áprilisi választáson. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a megyei közgyűlésekben is pozíciókat vesztett, valamint Katona Kálmán is több szavazatot kapott a fővárosban, mint az MDF-lista, úgy nemigen van mivel büszkélkednie a különutasságát hangsúlyozó, csupán retorikailag konzervatív alakulatnak.
A Fidesz ezzel szemben az önkormányzati választáson jelentősen növelte mandátumszámát a Fővárosi Közgyűlésben. Mivel az MSZP éppúgy huszonnégy képviselői posztot szerzett, mint négy éve, az SZDSZ tekintendő itt (is) a legnagyobb vesztesnek, hiszen mandátumainak száma jóformán a felére csökkent. A tanulmány szerzői azt a következtetést vonják le az adatokból, hogy miután ugyanannyian voksoltak az MSZP-re, mint négy évvel ezelőtt, a szocialista szavazók úgy viselkedtek, mint egy helyhatósági választáson szokás. Ezzel szemben a Fidesz-szavazók aktivitása az országgyűlési választáshoz volt hasonló. Megkockáztathatjuk azonban: egyáltalán nem biztos, hogy a Tarlós Istvánra, illetve a Fideszre voksolók 2002-ben, illetve akár idén tavasszal is már a polgári oldal jelöltjeit támogatták. Ezt támasztják alá nemcsak a közvélemény-kutatási adatok, amelyek az MSZP-től elfordulók egyre nagyobb arányát jelzik, hanem éppen az önkormányzati választások földcsuszamlásszerű Fidesz-győzelme is. Talán eljött az ideje, hogy leszámoljunk azzal a dogmával, amely szerint az úgynevezett szocialista szavazók tűzön-vízen keresztül kitartanak az MSZP mellett, míg a jobboldali szimpatizánsok tábora csak időlegesen duzzadhat föl a notórius lusta szavazókkal.
Csak megszorítással fogadhatjuk el azt a megjegyzést, hogy a fővárosban elmaradt a jobboldali áttörés. Az ugyanis, hogy még két olyan kerületben is jobboldali képviselő-testületi többség alakult ki, amelyben MSZP–SZDSZ-es polgármester futott be, alapvetően változtat a budapesti baloldali hegemóniáról szóló közhiedelmen. A huszonhárom budapesti kerületnek így jó, ha a felében van politikai többséggel bíró kormánypárti polgármester, s ezeknek egy részében is igen vékony jégen kell lavírozniuk. Ugyanolyan labilis a helyzetük, mint magának a főpolgármesternek, aki az egálhelyzetet saját mandátumának feláldozásával próbálja feloldani. A Nézőpont Intézet kiemeli: a Fidesz egy egész sor olyan kerületben szerepelt kiválóan a parlamenti választásokhoz képest, ahol bár nem sikerült kivívnia a győzelmet, tíz százalékot tett hozzá négy évvel ezelőtti eredményeihez. Megjegyezhetjük: Budapest – Demszky Gábor szavaival ellentétben – már nemcsak hogy nem liberális város, de baloldalinak sem nevezhető aggály nélkül október elsejétől.
Elsöprő fideszes győzelem
Lecsupaszítva a tényeket: a megyei jogú városok közül csupán Miskolcon és Szegeden szereztek igazi többséget a szocialisták. A Nézőpont Intézet rámutat: a Fidesz elsöprő győzelmet aratott, mivel a huszonhárom nagyváros közül tizenhatban megszerezte a polgármesteri széket. Az elemzésből is kiderül, hogy ez az első olyan önkormányzati választás, amelyet a baloldal nem magyarázhat a saját szája íze szerint, mivel nincs az a kimutatás, aminek alapján akár relatív sikert könyvelhetne el. A megyei közgyűlésekben tíz-húsz-harminc százalékot vertek rá az MSZP-re, s csupán Heves megyében alakult ki mandátumegyenlőség, ám magát a szavazást itt is a Fidesz nyerte. Székesfehérváron és Nyíregyházán minimális különbséggel az MSZP-s polgármester maradt a székében, viszont a képviselő-testületekben már nem egyértelmű a többség. Szombathelyen már a jobboldalnak áll a zászló, Pécsett pedig csak bírósági döntés biztosította a kicsiny baloldali többséget. Dunaújvárosban az MSZP-s polgármesternek polgári többséggel kell együtt élnie. A Fidesz kilenc olyan megyei városban tudott nyerni, ahol még sosem: Békéscsabán, Egerben, Érden, Győrött, Nagykanizsán, Salgótarjánban, Sopronban, Szekszárdon és Veszprémben. A békési, a veszprémi és a tolnai megyeszékhely elvesztése az SZDSZ hatalmas fiaskója is, hiszen mindhárom településen ugyanaz a szabad demokrata polgármester regnált tizenhat éve. Így a maga által liberálisnak mondott pártnak nincs többé vidéki nagyváros az irányítása alatt. A meglepően nagy arányú vereség annak a következménye is lehet, hogy a gyurcsányi megszorítások mögé a legerőteljesebben ennek a pártnak a vezetése sorakozott fel. A Nézőpont Intézet emlékeztet: a legnagyobb ellenzéki párt győzelmét nem csupán a megszerzett mandátumok száma bizonyítja, hanem a Szövetség listájára leadott szavazatok is. 2002-ben a szocialisták a megyei listákon háromszázezer szavazattal kaptak többet, mint a Fidesz, a mostani választáson viszont a Fidesz–KDNP ennek a duplájával, hatszázezer vokssal előzte meg az MSZP-t.
Kudarcot vallott koalíciós kampány
A Budapest Analyses tanulmánya a praktikus politikai következtetésekre helyezi a fő hangsúlyt. Mint írják, az eredmények azt is megmutatták, kudarcot vallott az a koalíciós kampány, amely a miniszterelnök kiszivárgott beszédét követő tiltakozáshullám néhány erőszakos mozzanatát megpróbálta összemosni a Fidesz vezette ellenzékkel, mintegy szélsőjobboldali vádakkal illetve a polgári erőt. Helytálló tehát Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének a helyzetértékelése, mely szerint a választók politikai értelemben leváltották a miniszterelnököt, hiszen kimondták: a jelenlegi kormányt tekintik felelősnek a válsághelyzetért, és nem tartják alkalmasnak ugyanazt a garnitúrát arra, hogy a krízist megoldja. A nemzetközi szinten bejáratott modell, a szakértői kormány felállítása ezért felelős megoldásnak tűnik. Nem véletlen, hogy Gyurcsány Ferencnek éppen azokat a mondatait szerepeltetik az anyagban, amelyekkel a jelenlegi kormányfő amellett érvel: az önkormányzati választás eredménye közvetlenül semmiképpen sem befolyásolja majd a kormány döntéseit. Nem véletlen, mivel a miniszterelnök éppen a demokrácia alapját, a népfelség elvét próbálja meg semmibe venni. Ugyanilyen hangsúlyosan szerepelnek az esszében Sólyom László szavai, még kontrasztosabbá téve az ellentétet, ami a totalitárius és a demokratikus, felelős gondolkodás között feszül. Az államfő ugyanis a választás estéjén felszólította az Országgyűlést, állítsa helyre a megrendült bizalmat, nyíltan utalva arra, hogy a kormánykoalíció vonja meg a támogatást a miniszterelnöktől. Az elnök értékítélete egyértelmű: a demokráciába vetett alapvető hitet ásta alá az, hogy a kormányfő megengedhetetlen eszközöket használt a hatalom megtartása érdekében.
A Budapest Analyses idézi Sólyom Lászlónak azt az összegzését, hogy a megtisztulás a jogos felháborodás ellenére is elmaradt. De vajon valóban elmarad-e a katarzis, vagy éppen most kezdjük majd érzékelni a hatalmi viszonyok pozitív irányba történő elmozdulását helyi szinten? A jobboldali győzelem értékét növeli, hogy a kampány a gerjesztett kormányzati hisztéria, megfélemlítés égisze alatt zajlott. Annak ellenére döntött így az ország, hogy még a parlamenti választások előtt Veres János pénzügyminiszter, később más kormánypárti potentátok sem hagytak afelől kétséget: csak a baloldali önkormányzatok számíthatnak biztosan központi pénzekre. Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter kiszivárgott botrányos, nyíltan kirekesztő beszéde viszont az Európai Unió elveit is semmibe veszi, melyek tiltják az EU-pénzek pártalapú szétosztását.
A puccsoló is alkalmatlan?
A Budapest Analyses felteszi a kérdést: vajon a hitelét vesztő Gyurcsány mögött meddig tart ki a nem utolsósorban miatta súlyos vereséget szenvedő MSZP–SZDSZ? Van-e bármilyen esélye a mostani kiélezett helyzetben politikai akaratának keresztülvitelére? A tanulmány elkészülte óta eltelt napokban világossá vált: az MSZP ismert „miniszterelnök-visszahívós” taktikája sem lehet már megoldás, hiszen annak 2004-es kedvezményezettje, az exfőnökét megpuccsoló jelenlegi kormányfő is alkalmatlanná vált. Másrészt az önkormányzatokban őrzött hegemóniáját csúfosan elvesztő MSZP–SZDSZ a közigazgatás java része felett is elvesztette befolyását. A volt szocialista önkormányzati tisztségviselők „elbocsátott légiójának” egzisztenciális térvesztését, felháborodását nehéz lesz semlegesíteni. A megszorítócsomagot pedig számos jel szerint nemhogy elfogadtatni, de végrehajtatni sem lesz képes a jelenlegi kurzus.
origo.hu
Orbán Viktor személyesen tárgyalt a nemzetközi sztárprofesszorral – fotó
