Volt egyszer egy mozi, nem messze az ELTE két karától. De nemcsak mozi volt, hanem igazi kulturális központ. Találkozóhely, vitaklub, ahonnan nehezen ment el az ember. Valamikor úgy hívták: Fórum, 1926-ban nyílt meg. Itt mutatták be az amerikai premier után három évvel, 1929-ben Az éneklő bolond című első hangosfilmet. Azt mondják, akkoriban a Fórum volt Budapest legszebb mozgóképszínháza. Szobraival, gyönyörű csillárjaival, kényelmes zsöllyéivel méltón illeszkedett a főváros egyik legelegánsabb utcájának hangulatához. Merthogy a Kossuth Lajos utca sokáig az volt. A mozi szerencsére ma is megvan, 1948 óta Puskin a neve, és jó ideje a művészmozi-hálózat része. Korszerűsítették, háromtermesre alakították át. Műemlék homlokzata és előcsarnoka azonban érintetlen, hangulata, varázsa megmaradt. Kár, hogy a Kossuth Lajos utcáé nem. Ott a valamikori eleganciának lassan nyoma sincs. De a mozi, amely a hatvanas–hetvenes években szinte az egyetem része volt, szerencsére dacol a körülötte zajló folyamatokkal. Vezetői azt mondják, köszönik, jól vannak.
„Gyerünk a Puskin tanszékre!” – mondogattuk egymásnak hajdanán egy-egy unalmas előadás idején. Joggal, mert igenis sok mindent lehetett ott tanulni. Emlékszem, egy március 15-i esti előadás előtt hírnök jött, és pihegve szólt: baj van a múzeumkert környékén. Percek múlva rendőrök lepték el az előcsarnokot, és jó néhány egyetemistát elvittek.
Most, a mozi megnyitásának nyolcvanadik évében, kivilágos-kivirradtig tartó ünnepre várták a mozirajongókat. Műsorra tűztek és játszottak klasszikusnak számító régi magyar és külföldi filmeket meg fiatalok kortárs műveit. Fölvonultattak rendezőket és színészeket. Volt plakátkiállítás és nosztalgiázás régi filmdalokkal. Boldog születésnapot, Puskin tanszék!

Nyilvánvalóvá vált: összedolgozott a Tisza Párt és az ukrán titkosszolgálat