Royal nyerheti meg a szimpátiaszavazást

A francia Szocialista Párt a belső rivalizálások korszakát éli. Novemberben ugyanis a párt mintegy kétszázezer szimpatizánsa fogja kiválasztani, hogy ki legyen a jelöltjük az áprilisi elnökválasztáson. Pillanatnyilag az aspiránsok száma négy és hat között mozog, a következő néhány napban derül ki, hogy ki indul valójában a megméretésen. A legesélyesebb Ségolene Royal.

Idén fordul elő először, hogy a szimpatizánsok is szavaznak a nekik tetsző személyről. A szavazás feltétele legalább féléves tagság, amit a közvélemény favoritja, Ségolene Royal ki is használt. Nyár elején arra buzdította a szocialista szavazókat, hogy lépjenek be a pártba, mert abból indult ki, hogy a fiatalabb generáció jobban támogatja őt, mint a régebbi tagok. Ez utóbbiak ugyanis inkább a párt „elefántjait”, nevezetesen a korábbi gazdasági minisztert, Dominique Strauss-Kahn-t, a volt kulturális minisztert, Jack Lang-ot, a Mitterrand elnök alatt tevékenykedő kormányfőt, Laurent Fabiust vagy Ségolene élettársát, a pártelnök Francois Hollande-ot támogatják.
Lehetséges jelölt lett volna még Lionel Jospin volt kormányfő, aki a 2002-es elnökválasztáson a szélsőjobboldali Le Pen mögött a harmadik helyen végzett. Csütörtökön azonban bejelentette, nem indul.
Miután október 3-ig kell a jelöléseket leadni, a hónap közepétől nyílt vitákat rendeznek az indulók között. A választás két fordulója november második felében lesz, a párt elnökjelöltjének személyét pedig november 26-án hirdetik ki. Ezután elméletben vége a rivalizálásnak, és az egész párt azon dolgozik, hogy jelöltjük, akinek a júniusban elfogadott programot kell népszerűsítenie, megnyerje az elnökválasztást.
Royal ötletei már most nagy vihart kavarnak. Kritikával illette az előző ciklusban a saját pártja által bevezetett 35 órás munkahetet, és meggyőződése, hogy a fiatal bűnözőket a hadseregnek kellene állományba vennie. A média által felkapott 52 éves, de fiatalabbnak tűnő hölggyel az „elefántok” tapasztalatukkal próbálnak versengeni. Így tesz például Strauss-Kahn, aki szociáldemokrata hozzáállásával próbálja megnyerni a szavazókat, és Jack Lang, aki egy új köztársaság képével kecsegtet. Fabius abból próbál előnyt kovácsolni, hogy az európai alkotmány ügyében nyíltan a nemre buzdított, Francois Hollande pedig pártelnökként természetesnek tartja, hogy mögötte sorakozzanak fel a szavazók.
Mindazonáltal könnyen megeshet, hogy az elnökjelöltek száma áprilisban rekordot dönt: az államfői székért indulók száma szeptember elején húsz körül mozgott. Ez a szám 2002-ben 16 volt, és ebből az első három befutó nyerte el a szavazatok 52 százalékát.