Valóságos politikai hisztériát váltott ki a közelmúltbeli népszavazás eredménye a svájci baloldalon. Svájc bezárkózott, az országunk rasszista, idegengyűlölő rendőrállamban élünk, ahol mindennaposak az emberi jogsértések – így sopánkodnak a főleg szocialista pártvezetők, akik – ha jól meggondoljuk – maguk okozták a saját vesztüket. A berni parlament által már elfogadott, bevándorlókról és menekültekről szóló törvényt vitték referendumra, amellyel most a legszigorúbb európai rendszabályokat fogadták el. A baloldal a törvényhozási jelzést figyelmen kívül hagyta, amikor kierőszakolta a népszavazást, ugyanis a törvényhozás két házában szinte akadály nélkül ment keresztül a két említett jogszabály: az alsóházban 106:66, míg a felsőben 33:8 arányban.
A szeptember 24-i népszavazáson három törvényről kérték ki a lakosság véleményét: egy nyugdíjbefizetést érintő gazdasági kérdésről, valamint az új bevándorlási és a menekültügyi rendelkezésről. Svájc lakossága – 48 százalékos részvétel mellett – közel hetvenszázalékos többséggel fogadta el a két utóbbi intézkedést. Egyes kantonokban előfordult, hogy a két kérdésre adott igen megközelítette, illetve meghaladta a nyolcvan százalék körüli eredményt is. Hát csoda, ha ilyen kiütés után a baloldal nehezen kel fel?
Christoph Blocher, az UDC, a Közép Demokratikus Uniójának elnöke, a kormánykoalíció tagja, igazságügyi és rendőrminiszter nagyrészt magának tulajdonítja az érdemet. Svájcban 47 év óta a „varázslatos formulával” kormányoznak. Az egymás kölcsönös megértésén nyugvó demokráciában a kabinetben, a szövetségi tanácsban két helyet kapnak a szociáldemokraták, kettőt a szabad demokraták, kettőt a kereszténydemokraták és egyet a néppártiak. A 2003-as választásokat követően ez a helyzet kicsit módosult, ugyanis az UDC az ország legnagyobb pártjává vált, és helyet kért a kormányzásban. Javára a kereszténydemokraták lemondtak egy kormányzati helyről, így most a néppártiak adnak két kormánytagot.
Nemcsak Blocher, de a svájci közvélemény jelentős része is személyes győzelmének tartja a népszavazási sikert. Az UDC-t „kemény jobboldali” jelzővel is illetik bírálói, akik szerint megnyilvánulásaiban külföldiellenes, idegen- és különösen iszlámgyűlölő. „Most a minaretek következnek?” – tette fel a kérdést egy baloldali svájci lap a népszavazást értékelő cikke címében.
Christoph Blocher válasza erre az, hogy ők „felelősségteljes” bevándorláspolitikát folytatnak. Nem kellenek azok, akik a jobb megélhetésért jönnek Svájcba, és az ügyeskedők, a hazudozók sem, akik tisztességtelen eszközökkel akarják biztosítani maguknak az életszínvonaláról híres alpesi országba a bejutást. Blocher szerint Svájc sok milliárd franknyi adótól esik el a feketemunkásként foglalkoztatott bevándorlók miatt. Az UDC épp a bevándorlás- és menekültügy terén, amely valóságos motorja a pártnak, ért el már eddig is „látványos” sikereket: tavaly húszezer fővel történelmi mélypontra zuhant az országba érkező külföldi bevándorlók száma. Mi lesz, ha jövőre érvénybe lépnek a szigorítások?!
Az Európai Unióból és az Európai Szabad Kereskedelmi Társulás tagállamaiból érkező munkavállalókra nem vonatkoznak a megszigorított szabályok, az ő esetükben az államokkal megkötött szabad helyváltoztatásra vonatkozó törvény az érvényes. A jogszabály szerint az Európán túli országokból érkezőknek csak akkor van reményük a munkavállalásra, ha rendkívül magasan képzettek, ám a munkavállalási engedéllyel nem jár együtt a letelepedési hozzájárulás, még akkor sem, ha az illető Svájcban fizet adót. Viszont azoknak az esetében, akik már Svájcban dolgoznak, az eljárás egyszerűbb lesz. A törvény kimondott célja, hogy harcoljon a névházasságok révén történő beutazás, a feketemunka és az illegális tartózkodás ellen. Ezek mindegyike összekapcsolódik a szervezett bűnözéssel.
Ezentúl tíz év ott-tartózkodás után sem jár automatikusan a letelepedési engedély. A családegyesítés terén is szigorítottak, egyesek szerint már-már lehetetlenné tették azt, hogy a Svájcban dolgozóhoz kiköltözzön házastársa, gyermeke. A Svájcban tanuló – nem európai – egyetemistáknak tanulmányaik befejezése után el kell hagyniuk az alpesi országot. A tartózkodási engedély meghosszabbítását ezentúl a rendőrség illetékes szervei intézik.
A szocialisták különösen az új menekültügyi törvényt kifogásolják, amely szerintük kíméletlen, és a kormány ezzel a rendelkezésével megsérti a nemzetközi egyezményeket. A menekülteknek 48 órán belül igazolniuk kell – útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal –, hogy honnan jöttek. Ha ezt nem tudják megtenni, akkor azonnali kiutasítás vár rájuk. Ez valóban vitatható rendelkezés, hiszen elképzelhető, hogy a menekülés során elvesztek a személyi dokumentumok, vagy épp szántszándékkal maguk pusztították el őket. Ám ilyenformán nem fordulhat elő az a gyakran tapasztalt eset, hogy a gazdasági menekültek egyszerűen bemondják egy ország nevét, ahol az emberi jogok valóban súlyosan sérülnek. Ha valaki megtéveszti a hatóságokat, és ez bebizonyosodik, akkor megvonhatják tőle a szociális segélyt, csupán minimális létfenntartási összegben részesülhet. A törvény szerint két év elzárásra ítélhetik azt a személyt, aki jogtalanul tartózkodik Svájcban, a büntetés letöltése után pedig azonnal kiutasítják.
Főként azon sajnálkozik a baloldali értelmiség, hogy ezekkel a törvényekkel sérülhet az országról mint befogadó államról kialakított kép, csorbulhatnak a svájci emberiességi hagyományok. Az ellenkező oldalról érkező válasz szerint, amit a balliberálisok siratnak, az csak egy mítosz. Egy olasz nyelvű svájci újság megjegyezte, hogy „a szocialisták olyan mértékben eltávolodtak a nép gondolatvilágától és mindennapjaitól, hogy még a legjobb szándékukkal és a legkifinomultabb technikai eszközökkel sem tudják elérni az általuk kitűzött célt”. A német Blick a népszavazás kapcsán a baloldal „péppé veréséről” írt, hozzáfűzve: „itt lenne az ideje, hogy a szocialisták felfogják az emberek félelmét”. A francia Les Temps megállapította, hogy „ez egyszerre volt az értelmiségi, kulturális és vallási körök súlyos veresége, amely hanyatló politikai befolyásukat mutatja”. Svájcban az egyházak is a két törvény ellen foglaltak állást.
Váratlanul érte a két törvény magas népszavazási győzelme az európai sajtót is. A lapok ilyen címekkel tudósítottak az eseményről: „Svájc bezárja ajtóit”, „Földrengésszerű győzelem”, „Hideg zuhany”. A francia Liberation azt írta, „ez rosszabb, mint Sarkozy, a francia belügyminiszter reformja”. A német Die Welt sokkal megértőbb volt: elítélte a svájci baloldali csinnadrattát, amelyet a törvények körül csapott, és megállapította, hogy „a rendelkezések semmilyen veszéllyel nem járnak”. „A mézesheteknek vége” – állapította meg a koszovói Bota Sot újság genfi tudósítója, ugyanis a Svájcban élő legnagyobb külföldi kisebbség – több mint 200 ezer fő – a Balkánról származik.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, amely, mily véletlen, a svájci Genfben székel, szintén rosszallással fogadta a svájciak döntését. Az egyik nyilatkozó illetékes szerint félő, hogy Európa más országában is követésre talál a svájci példa. Az egyik ilyen állam a francia, amelyben már hasonló rendszabályokat fontolgatnak. Figyelni fogják a kormány intézkedéseit – mondotta. Az Európai Unió is kifejezte aggodalmát a jövőre törvényerőre emelkedő svájci intézkedésekkel kapcsolatban. Franco Frattini bevándorlásügyi biztos különösen az útlevél megkövetelését nevezte kifogásolhatónak.
Svájcban 21 százalék a külföldiek aránya, azaz egy 2004-es felmérés szerint egymillió-háromszázezer fő él a 7,2 milliós országban. Mintegy 700 ezer a nem európai államokból származó bevándorlók száma. A négymillió svájci munkavállaló közül majd minden ötödik külföldi. Hogy a szigorítás miként fogja érinteni a svájci munkaerőpiacot, az a jövő zenéje. Épp a napokban megjelent nemzetközi felmérés mutatta ki, hogy a világ legversenyképesebb gazdasága a svájci. Egy év alatt négy állam gazdaságát hagyta maga mögött a rangsorban, a kérdés csak az, hogy a bevándorlók munkás kezeinek gyarapodása nélkül meg tudja-e őrizni előkelő helyezését.
origo.hu
Hiába titkolták, kiderült Gyurcsány Ferenc döntésének oka
