Kivégzik Szaddám Huszeint, vagy sem? A bírósági döntés óta az egész világ erre a kérdésre keresi a választ. Ennél azonban sokkal fontosabb, mi is történt az elmúlt három évben Irakban, hiszen az egykori elnök kiiktatása az élők sorából ma már nem tartozik a legfontosabb témák közé. Ha belegondolunk, hogy Szaddám Huszein 2003. december 13-i elfogása óta az iraki polgárháború micsoda mélységeket mutat, hogy időközben a siíták, szunniták, kurdok, türkmének összecsapásai, valamint a külföldi katonák elleni folyamatos támadások visszafordíthatatlanul az erőszak spiráljába rántották az egész országot – nos, mindezek láttán kijelenthetjük, hogy az esetleges kivégzés felkorbácsolta érzelmek már nem osztanak és nem szoroznak. Legalábbis látszólag. Hiszen az elemi hatalmi logika szerint meg kellene kímélni Szaddám Huszein életét. A nyilvánvalóan politikai befolyás alatt álló bíróság döntése után tanácsosabb volna élete fogytáig börtönbe zárni, így lassan elfelejtenék az emberek, és megszűnne tényező lenni a Tigris és Eufrátesz vidékén. Csakhogy, valljuk be töredelmesen, nem látunk a színfalak mögé. Könnyen meglehet, hogy a szövetségeseket, akik a gyanú szerint nem pusztán barátai és üzletfelei, hanem urai és parancsolói az új iraki vezetésnek, egyszerűen nem érdekli, hogy új nemzeti hőssel gyarapítják a szunnita panteont. Ahogyan Irak jelenét elnézzük, ebben is lenne logika. A szaddámi birodalom romjain már így három, egymástól teljesen eltérően működő és fejlődő országrész létezik. Hogy zavargások törnek ki Tikrítben, utcára vonulnak Huszein rokonai és földijei? Kit érdekel ez manapság Irakban, ahol egészen egyszerűen már nem lehet fokozni az esztelen vérontást?
origo.hu
Nézőpont Intézet: Továbbra is vezet a Fidesz-KDNP
