Mit lehet kezdeni Medgyessy beismerésével?

Hat év közpénzügyei címmel jelentetett meg egész oldalas írást a Népszabadság keddi számában Medgyessy Péter volt miniszterelnök. Az időzítésben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a múlt héten indult költségvetési vitában a kormánykoalíció több képviselője – szocialista és szabad demokrata egyaránt – már kemény kritikával merte illetni az utóbbi évek túlköltekezéseit. Különösen a Medgyessy-kormány színre lépésével meginduló felelőtlen osztogatásokat. E lépésekről immár egyes kormánypárti képviselők is elismerik, hogy nem volt rájuk fedezet, s hogy ennek a levét a megszorításokon keresztül most issza a társadalom.

Nem tudni, Medgyessy most e kritikákra kívánt-e válaszolni oly hevesen, mindenesetre nem árt kicsit alaposabban megvizsgálni a volt miniszterelnök által közölt adatokat, azokban ugyanis súlyos csúsztatások és ellentmondások vannak. A Népszabadság szerint Medgyessy írása a volt kormányfőnek a Magyar Narancs június 22-i számában közölt cikke alapján készült. Az Orbán-kormány „bűneinek” felsorolásában egyezik is a két cikk, a tényadatokat azonban időközben átírta a szerző. Mi az oka annak, hogy 2006-ban, öt hónap alatt megváltoztak a négy évvel ezelőtti számok? Medgyessy ugyan visszautasítja az elszámolási trükközést, ám most mégiscsak kiderül: a 2002-es kormányváltás óta az államháztartási adatok tekintetében továbbra sem tudni, mit hoz a múlt, s milyen csontvázak esnek ki – utólag – a szekrényből. A volt miniszterelnök írásaiban sem a 2002-es, sem pedig a 2004-es hiányadatok nem egyeznek meg, ahogyan az Orbán-kormány számlájára írt adósság összege sem. A világon a legmagasabbnak számító magyar hiány megmagyarázásakor Medgyessy nem kevesebbet állít, mint hogy 2002 májusában a polgári kabinettől 7,6 százalékos deficitet örököltek. (A „súlyos örökség” szintén látványos változáson ment keresztül, hiszen a volt kormányfő júniusi cikke szerint a teher még 8,2 százalékot tett ki.) Medgyessy úgy véli, Orbánék költekezéséből nem sok maradandó származott, s a „Széchenyi-tervből is inkább csak a név, amire büszkék lehetünk”. Félreértés ne essék, Medgyessy itt arról a Széchenyi-tervről mond megsemmisítő ítéletet, amely a polgári kabinet alatt több tízezer hazai (!) kis- és középvállalkozásnak nyújtott segítséget. A kormányfő nagyvonalúan azt is elfelejti megemlíteni, hogy míg 2002-től folyamatosan nőtt eladósodásunk, a polgári kabinet alatt jelentős mértékben csökkent hazánk államadóssága és államháztartási hiánya.
A volt miniszterelnök írásának legérdekesebb részét azonban mégiscsak az önkritikus beismerések jelentik. Arról, hogy Medgyessy – aki miniszterelnöksége előtt a Magyar Közgazdasági Társaság elnöki tisztét is betöltötte – 2002-es színre lépése után olyan intézkedéseket hozott, amelyek éles ellentétben állnak a közgazdaság alapszabályaival, ma már egyes kormánypárti politikusok is nyíltan vallanak, ahogyan arról is, hogy ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően tart most itt a magyar gazdaság. Most azonban a volt kormányfő is elismeri: a választási ígéretek beváltása óriási mértékben megterhelte az országot: nőtt az államadósság, hitelességünk leromlott, s a parlament által elfogadott költségvetéseket egyik évben sem sikerült betartani. A Medgyessy-kormány igazi hibája az volt, hogy nem használta fel a béremelést a reformok elindításához: „ezt azóta is sajnálom” – írja a volt miniszterelnök. Kérdés, hogy e bocsánatkérésnek is felfogható beismeréssel mit tud ma kezdeni az ország. Egy olyan ország, amelyben a lakosságtól éppen a felelőtlen gazdaságpolitika miatt kérnek tehervállalást most ugyanazok, akik korábban mindent elrontottak, amit csak lehetett.