Kicsinek bizonyult a Nádor utcai terem, annyian voltak kíváncsiak az Országos Civil Fórum rendezvényére. A vitafórum az állam igazgatásáról, a hatalom társadalmi ellenőrzéséről, a jogállamiság terén mutatkozó súlyos deficitről szólt, amely többek között a hatalommegosztás, a nyilvánosság, a számonkérhetőség és a köztisztviselői függetlenség hiányosságaiban érhető tetten.
Elsőként Pozsgay Imre beszélt azokról a kevéssé ismert tényekről, amelyeket a rendszerváltozás aktív szereplőjeként tapasztalt, és amelyek a mai viszonyokat is alapvetően meghatározzák. Az ő értékelése szerint a civil szféra pálya szélére szorítása már a rendszerváltoztatás előkészítésének idején eldőlt, többek között azzal, hogy a kerekasztal-tárgyalásokról „kilökték” a szakszervezeteket. Szerinte akkor is hiba volt ez, ha tudjuk, hogy ezek pártállami kreatúrák voltak. Azért volt hiba, mert ezzel a lépéssel valójában az egész civil érdekképviselet szorult perifériára – vélekedett Pozsgay Imre, aki az idei októberi eseményekre is utalva emlékeztetett arra: annak idején az MDF is „úgy kezdte”, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést hívott volna össze a változások előkészítésére. Majd a „történelmi folyamatok sürgető nyomása alatt” elfogadták azt az érvet, hogy arra az aprólékos munkára, ami az alkotmányozás folyamatával jár, nincs idő, nincs ideje rá Magyarországnak. Ugyanez a szorítás – az időhiány és a kényszer – határozta meg a privatizáció folyamatát is – mondta. Az állam a csőd szélén állt, a fizetésképtelenség határán egyensúlyozott – mutatott rá. Mielőbb bevételekhez kellett jutni, aminek eszköze az állami vagyon gyorsított ütemű spontán privatizációja, akadálytalan kiárusítása volt. A folyamat siralmas eredménnyel járt – szögezte le Pozsgay. – Akkoriban ez egy „fatális” politikai döntés volt, hogy valójában senkinek se legyen rálátása, mivé lesz a nemzeti vagyon – tette hozzá. A magyar privatizáció nem egy egyszerű piaci aktus volt, hanem több millió ember, család élethelyzetének drasztikus megváltozását jelentette úgy, hogy erre a folyamatra semmi ráhatásuk nem volt – hangsúlyozta. Mint mondta, elég arra utalni, hogy a rendszerváltozáskor a munkavállalók kilencven százaléka állami érdekeltségnél dolgozott. A mostani válság az akkori mulasztások következménye – vélekedett.
– A privatizáció létrehozott és megerősített egy szilárd politikai elitet, amelyet egyben hozzákötött egy olyan közjogi rendszerhez, amelyhez nem lehet „hozzányúlni” – mutatott rá. Hozzátette azt is, bár „véletlenül sem kíván összeesküvés-elméleteket gyártani”, de tény az, hogy a tőkeszegény és eszközökben is szegény Magyarországon az olcsó, mesterségesen leértékelt élő munkaerő volt az egyetlen versenyképes tényező ahhoz, hogy bejöjjön a tőke az országba. Szavaiból kiderült: az új politikai elitnek többek között ezért sem fűződött érdeke a civil érdekvédelem, érdekérvényesítés megerősödéséhez. Mint fogalmazott: 1945 után az országot civil összefogással építették újjá, ’56-ban ott voltak a munkástanácsok, ’89 után, amikor polgárosodni kellett volna, oda jutottunk, hogy becsmérlő, pejoratív frazeológia fonja körül a civil szerveződések fogalmát. A civil szférának gyakorlatilag nincs ráhatása a hatalom cselekedeteire. Rámutatott arra is: a civil önrendelkezés egyik legfontosabb pillére az önkormányzatiság. Fejlett demokráciákban az állam csak azokat a feladatokat látja el, amiket az önkormányzatok „feltolnak” hozzá. Nálunk épp fordítva van, az állam osztja le a feladatokat és a forrásokat, kiszolgáltatottságban, függésben tartva azokat – szögezte le. „Az alattvalói létbe süllyesztett ország polgárainak alattvalói mentalitása a politikai elit számára erőforrás” – fogalmazott. Hangsúlyozta: a jelenlegi politikai válság megoldásának kulcsa hosszú távon csak a társadalom önrendelkezési képességének erősítése, a polgárok „felbátorodása” lehet – összegezte véleményét.
Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke arról beszélt, mi a szerepe az ellenőrizhetőségnek a demokratikus hatalomgyakorlásban. Mint kifejtette, a számvevőszék jogosítványai alapján „leírja” a tüneteket, de számára néha kétséges, hogy elégséges-e ez. Nem lenne-e szükség a „betegség gyökereinek” feltárására is. Szerinte a jelenlegi válság egyik legfőbb oka az, hogy a mindenkori kormányok nem artikulálják pontosan, hogy az államnak mi a feladata, és a rendelkezésre álló forrásokat nem ehhez szabva osztják el. Szerinte gond az is, hogy célfüggő a gondolkodásmód, tehát a kormányok célokat jelölnek ki anélkül, hogy az odáig vezető úttal járó lépések következményeit, hatásait tudatosan végiggondolnák. Beszélt a Magyarországot is átható globális érdekszövetről, a kölcsönös szívességek rendszeréről is, amelynek következtében nemcsak Magyarországon, de a fejlett világban kialakult a helyzet: nemcsak a választópolgárok, de a „pénz” is választ, és ez is behatárolja a kormányok mozgásterét.
Schlett István társadalomtudós arra hívta fel a figyelmet: a demokrácia rendszere valóban sok tekintetben rosszul működik, de nem biztos, hogy a radikális változtatások kínálják a megoldást. Szerinte meg kellene vizsgálnunk, hogy a rendelkezésünkre álló demokratikus kereteket kihasználjuk-e teljes mértékben. Valószínűleg javulást hozna, ha arra törekednénk, hogy minél teljesebb mértékben éljünk lehetőségeinkkel – akár a civil szerveződések tekintetében is.
Egedy Gergely a „személyes állam” ideája mellett foglalt állást, szemben a mechanikus, pusztán szolgáltatói államfelfogással szemben, ami megvalósítása felé most haladunk. A pusztán szolgáltató állam elidegeníti a polgárt, nem épül ki az állampolgári hűség köteléke, ami funkcionális zavarokhoz vezet. A társadalom harmonikus működése szerinte elképzelhetetlen az állam erkölcsi alapú autoritása nélkül.
Farkas Attila Márton kultúrantropológus arról beszélt, hogy jelen viszonyaink között az elit a kommunikáció eszközeivel hogyan teszi „neojobbággyá” a polgárt, és tartja a társadalmat alattvalói tudatban, cselekvésre képtelenül.
– Vajon ki érzi ma Magyarországon azt, hogy „szavazati jogánál fogva a főhatalom résztvevője” – ahogy ezt az ideát a felvilágosodás filozófusai vallották? – tette fel a kérdést Pozsgay Imre, rámutatva arra is, hogy a demokratikus intézményrendszert ’89 után visszakapta az ország, de ezt az érzést nem.
Az Országos Civil Fórum munkálkodása arra irányul, hogy ez az állapot megváltozzon. A rendezvénysorozaton elhangzottak alapján ajánlások készülnek az előadók és szakértők közreműködésével, amelyeket további nyilvános vitára bocsátanak. A párbeszéd kiszélesítése jegyében a javaslatokkal és igényekkel szembesítik a kormányzat és az ellenzék szakpolitikusait is.
[A következő fórum december 5-én, 17 órakor lesz ugyanitt. A téma az egészségügy reformja. A pódiumbeszélgetést Szilvási István alelnök (Magyar Orvosi Kamara) vezeti. A beszélgetésben részt vesz Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke, Németh György közgazdász-szociológus, Solymosi Tamás orvos és Szollár Lajos egyetemi tanár.]
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
