Vasprefektus a lejtőn

Kár fantáziálni – fogalmazott az Index hírportálnak Gergényi Péter, miután a lap újságírója a benyújtott nyugdíjazási kérelmének okáról kérdezte. A december utolsó napján távozni kívánó budapesti főkapitány szerint az elmúlt hetek eseményei és mostani döntése között nincs összefüggés.
Baloldali laptársunk tegnapi vezércikkében már azt állítja, hogy a „hangulatkeltés fekete övesei”, vagyis a Fidesz politikusai egyrészt a rendőri túlkapások beismerését látják majd bele a döntésbe, másrészt azt fogják mondani, hogy a kormányfő ezzel a „szimbolikus megtisztulási aktussal” tudja maga mögött hagyni őrült hatalomféltésének legmocskosabb fejezetét. Pedig csak – így a baloldali lap – elfáradt a vasprefektus, elege lett az igaztalan ellenzéki vádakból, és hófehér lelkét (melyben sziklaszilárdan él a meggyőződés, hogy emberei törvényesen és szakszerűen jártak el a tömegoszlatásoknál, és akik esetleg mégsem, azok nem az ő, hanem a rendvédelmi szolgálat kötelékében dolgozó rendőrök voltak) az is zavarta, hogy a kormányfő egy szakértői bizottságot hozott létre az események kivizsgálására. Az egyre jobban balra tolódó vezető bulvárlap egyenesen hőst farag a főkapitányból („Kikészítette Gergényit a politika mocska” – hozták tegnapi címlapjukon), és azon siránkoznak, hogy heteken belül összeomolhat a fővárosi rendőrség, ha a főkapitány nyomában többen is távoznak. A hírek szerint a vasprefektus közbiztonságért felelős helyettese, Lapid Lajos és a BRFK gazdasági igazgatója, Szik László dandártábornokok is elmennének pihenni, de nyugdíjba készül a tüntetők elleni nyomozást vezető Bajnai Gyula ezredes is.
Mielőtt egymás vállára borulva zokognánk a főkapitányt ért súlyos méltánytalanságokon, álljunk már meg egy pillanatra. Ha valakinek ennyire nebáncsvirág lelke van, az aligha alkalmas a főkapitányi tisztségre. Nem láttuk kisírtnak Gergényi szemét akkor sem, amikor fejmagasságban kilőtt gumilövedékkel szemen lőttek engedélyezett, törvényes tüntetésen részt vevő állampolgárokat, amikor földre tepert nőket és kamaszokat rugdostak meg brutálisan rendőrök, amikor fogdákban vertek meg tucatszám gyanúsítottakat, vagy amikor azonosíthatatlan rendőrök előzmény nélkül kezdtek utcaköveket dobálni(!) a tömegbe. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a fővárosi főkapitány minden egyes rendőrért felelős, akit a tüntetések idején a fővárosba vezényeltek, attól függetlenül, hogy Baranyából vagy a rendvédelmi szolgálattól delegálták őket a feladatra.
Aki még nem őrült bele teljesen a magyar közélet abszurditásába, az kénytelen elgondolkodni az események kronológiáján is. Gergényi október huszonharmadika után rendkívül arrogáns és pimasz módon utasította vissza a lemondását firtató újságírói kérdéseket. Rá tíz napra pedig kérte a nyugdíjazását. December utolsó napján távozik, pár nappal azelőtt, amikor az elmúlt hetek eseményeit kivizsgáló kilenc tagú szakértői bizottságnak be kell mutatnia a jelentését a megrendelőnek, vagyis a Miniszterelnöki Hivatalnak, feltárva az események hátterét, a hatósági fellépés arányosságának vizsgálatát és értékelve azok jogi kereteit.
Amennyiben elfogadják a kérelmét, Gergényivel az ellenzék hívei számára az egyik legellenszenvesebb figura távozik a magyar közéletből. A főkapitány az utóbbi hetekben-napokban tett nyilatkozataival még a középen állóknál is kiverte a biztosítékot. Október 24-én, miután az általa vezetett rendőrök szétverték, és gumilövedékkel lelődözték a Fidesz békés, bejelentett tüntetőit is, rendkívül pökhendi és cinikus módon állította, hogy emberei nem vertek meg senkit, viperát nem használtak, az azonosítójuk véletlenül esett le róluk és a rendőrség – törvényes kötelezettségei ellenére – nem foglalkozik a túlkapásokat vélelmező panaszokkal. A földön fekvő, magatehetetlen férfiba egymás után belerúgó rendőrökről azt mondta: „ki kibe botlik bele, az a hibakeresés csimborasszója”. Emberei súlyosan megsebesítettek egy országgyűlési képviselőt is, de ez sem adott elég okot a vizsgálat elindítására. A vasprefektus tevékenységét nemcsak az ellenzéki pártok, de jogvédő szervezetek és neves közéleti személyiségek is keményen kritizálták.
A főkapitány nem volt mindig ennyire „szakszerű és határozott”. Az MTV ostroma idején például nem tudta megvédeni a televízió székházát a randalírozóktól, sőt saját embereit is cserbenhagyta, amikor a vízágyú elfoglalásakor a pajzsos rendőrök társaikat hátrahagyva vonultak vissza, odadobva a tömegnek a jármű vezetőit. Az nem a parancsnokon múlott, hogy a két rendőr – szerencsére – sértetlenül megúszta az esetet.
Lássuk be, Gergényi Péter önkéntes nyugdíjba vonulása jó taktikai húzás a hatalom részéről, hiszen mindent rá lehet kenni. Azok az idők ugyanis elmúltak, amikor „érdemei elismerése mellett más, fontos beosztásba helyezik” a megbukókat – a mai szóhasználat szerint az önkéntes nyugdíjazás és az üzleti szférába való visszavonulás a politikailag korrekt kifejezés. Ráadásul van akkora gazdasági hátországa a kormányzó koalíciónak, hogy juttassunk pár zsíros falatot az egykori főkapitánynak – könnyen megeshet, hogy Gergényi Péter könnygáz, símaszk, vipera és gumilövedék forgalmazásával is foglalkozó őrző-védő vállalkozásánál tudja kamatoztatni a kétségkívül komoly tapasztalatait. Az is sokatmondó, hogy a távozás hírét az MSZP nem kommentálta, a kormány ingerküszöbét sem lépte túl a hír, csak az SZDSZ könyörgött a maradásáért: Kuncze Gábor pártelnök döntésének megváltoztatására kérte Gergényit a távirati irodán keresztül, Demszky Gábor főpolgármester pedig négyszemközti találkozón győzködte a főkapitányt. Nyilván az engedélyezett tüntetés szétverése ősi liberális érték, a vipera, a könnygáz és a gumilövedék – hatósági símaszkkal kombinálva – az egyetemes szabadság része, ezért körömszakadtáig ragaszkodni kell a megőrzéséhez.
Az önkéntes nyugdíjazás ugyanakkor azt is üzeni az embereknek, hogy nálunk mindent meg lehet úszni, semminek nincs komoly következménye, a hatalom megtartásának célja bármilyen eszközt szentesít. A mór megtette kötelességét, a mór mehet – idézhetnénk a régi mondást, de tudnunk kell, hogy Gergényi csak egy – ám kétségkívül fontos – szem a láncban. Nyugdíjazásával nem zárul le a felelősségre vonás kérdése sem az ő, sem felettesei és beosztottai esetében. Vizsgálni kell az azonosítók eltüntetésére parancsot adó Bene László országos rendőrfőkapitány szerepét, de joggal vethető fel a rendészeti miniszter és maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felelőssége is a demokratikus alapjogokat ért korlátozás, a gumilövedékkel megsebesített (megvakított) emberek, a viperával (is) brutálisan megvert (időnként a rendőrőrsön elagyabugyált) és letartóztatott ártatlanok, a símaszkos, azonosíthatatlan rendőrök ügyében. És játsszunk csak el a gondolattal: mi lett volna akkor, ha az Orbán-kormány idején a rendőrök lapockáját törik, majd ájulásig vernek egy liberális országgyűlési képviselőt?!
Persze, a nyugdíjazási hullámnak van egy másik olvasata is: mi van akkor, ha az a magyarázata, hogy a rendőri felső vezetés megelégelte a Gyurcsány-kormány irányából érkező megrendeléseket és elvárásokat, és elmenekül a végrehajtás elől? Más állami szervezeteknél is akad példa erre – alapvetően baloldali beállítottságú emberek érzik kínosnak és teljesíthetetlennek (netán törvénytelennek) a felülről érkező, pártpolitikától vezérelt kéréseket. Úgy tudom, például a Nemzetbiztonsági Hivatal több vezető beosztású munkatársa is kérte-kéri a nyugdíjazását.