Hétéves szünet után ismét van Kabarészeparé. Megpróbálhatjuk ezt a tényt a politikai széljárás alapján értékelni, hiszen ma semmi nem történik véletlenül, ám fogjuk fel úgy, hogy a közrádió vezetése nemcsak a hatalomnak, hanem a hallgatóságnak is megpróbál tetszeni. Fábry Sándort olyanok is szeretik, akik nem mindig értenek vele egyet. Ha nem élnénk mélyfertőzött országban, talán az is észrevehetővé válna, hogy Fábry lényegét tekintve nem politizál, még akkor sem, amikor a miniszterelnök tevékenységét értékeli, hanem értékrendet közvetít olyan időben, amikor ez a legnagyobb hiánycikk.
A Kabarészeparé egyszerű ötleten alapszik: a műsorvezető vendégeket hív, akik valamely témáról beszélgetést folytatnak. A helyzet azért ennél szofisztikáltabb, hiszen alkalmanként olyan szereplőket kell találni, akiknek közük van a témához, és van humoruk is. Márpedig a humor nem poén- és vicchalmaz, hanem egyfajta látásmód, ami átsegíti tulajdonosát a nehéz pillanatokon, sőt még az öniróniára is képessé teszi. A Kabarészeparénak nem ártott meg a hét év szünet. Időközben új arcok és új trendek tűntek fel, ugyanakkor Fábry is jobb, rutinosabb moderátor lett.
A kispapák, akik az első adásban beszélgettek, mindannyian kezdő szülők, egyben érésben lévő humoristák, akiknek az lenne a feladatuk, hogy új hangot hozzanak a kabaréba, leváltsák az egyre keserűbb öregeket. Nagy érdemük az utóbbiaknak, hogy megadják nekik a lehetőséget. Fábry is rendszeresen használja a tehetségüket, hiszen Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely és Aranyosi Péter, az elmúlt Kabarészeparé kispapái, egyben az Esti showder rendszeres gegemberei. Fábry mindig értett ahhoz, hogy hangulatot teremtsen, a showder pedig megtanította az önmérsékletre. A Kabarészeparék gyakori hibája volt, hogy a műsort szinte egyedül beszélte végig, a vendégek inkább csak díszletként szolgáltak. Most azonban új, figyelmes moderátort hallhattunk, aki kíváncsi a vendégeire, és kedvtelve hallgatja a történeteiket.
Fábry Sándor megnyilvánulásait felfogatjuk ugyan könnyű szórakoztatásnak, de többek annál. A Kabarészeparé is több volt, mint vidám apakalandok sora, a későn érő gyermekek megpróbáltatása. Arról is szólt, hogy nem normális világban élünk, amelyben a gyermekvállalás nagyarányú fogyasztás is (aki ezt nem engedheti meg, jobb, ha nem vállal gyereket), mely szorongásainkat és bizonytalanságainkat hivatott elrejteni, és gyakorta a szeretetet pótolni. Pedig kispapának, kismamának lenni nagyon szép dolog lehetne – ha hagynák.
(Kabarészeparé, Petőfi rádió.)
origo.hu
Kettészakadt az ország: óriási hőmérséklet-különbség északon és délen
