Kátai Péternek az sem szegte a kedvét, hogy tavaly óriásit bukott az első afrikai szakaszok egyikén, és Dakar helyett egy kanári-szigeteki kórházban érte a verseny vége. Combcsonttörése nyomát ma is viseli, a vasak még a lábában vannak. A három magyar bajnoki címet szerzett versenyző úgy vágott neki második Dakar-ralijának, hogy a motorjára felragasztotta családja fényképét: emlékeztesse az őt hazavárókra, ha az indokoltnál jobban akarná nyomni a gázt. Mert ez tragikus következményekkel járhat a mezőny legvédtelenebbjei esetében.
Két évvel ezelőtt előbb egy amatőr motoros, a spanyol José Manuel Perez, majd az egyik legtapasztaltabb versenyző, a korábbi kétszeres győztes olasz Fabrizio Meoni vesztette életét. Tavaly az ausztrál Andy Caldecott neve került bele a fekete krónikába. Most kedden pedig a dél-afrikai Elmer Symonsé. Az Er-Rasídíja és Varzazát közötti szakasz 142. kilométerénél történt balesetről reggel 9 óra 16 perckor érkezett a vészriasztás. A mentőhelikopter nyolc percen belül a helyszínre érkezett, mindhiába. A 29 éves Symons korábban szervizesként kétszer részt vett a viadalon, versenyzőként most indult először. Három szakasz után, amikor még 238 motoros volt versenyben, az igen előkelő 18. helyen állt. Meglehet, addig sokat kockáztatott. A Dakar-rali 1979 óta íródó krónikájának ő a negyvenhetedik áldozata, és e sorok írásakor csak remélhetjük, hogy nem bővül tovább a lista.
A motorosoknál nem csupán abból lehet baj, ha valaki túl gyorsan megy, hanem abból is, ha lassan. Mert a később induló autósok menthetetlenül utolérik a két keréken billegőket, és a sivatag sem elég nagy ahhoz, hogy mindenki elférjen. „Ha csak mi, motorosok versenyeznénk, nem lenne semmi gond. De ahogy az autók bekeverednek közénk, már életveszélyben vagyunk, mert szabályosan letolnak bennünket az útról. Nekem ehhez nincs kedvem, családom van, amely hazavár…” – fogalmazott rezignáltan a harmadik szakasz után Hermann Henrik, aki kedden már nem állt oda a rajthoz. Előző nap többször is bukott a sziklák között, amikor előzték, és nem szégyelli bevallani, inába szállt a bátorsága. Ami egy bevallottan amatőr motoros esetében nem is csoda. Műkedvelőkre jobbára az autósok között bukkanunk. Indult már a Dakaron az első francia űrhajós (Jean-Loup Chrétien), a monacói uralkodócsaládból Albert herceg és Caroline hercegnő vagy éppen a francia labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Michel Hidalgo is. S hogy a suszternek nem kell feltétlenül a kaptafánál maradnia, arra az alpesisí-világbajnok Luc Alphand a legjobb példa, hiszen tavaly ő nyerte meg a viadalt. Tegyük hozzá gyorsan, hogy a Mitsubishi gyári csapata, jószerével egy egész hadsereg, mérnökök, szerelők, kiszolgáló személyzet állt mögötte.
Kapcsolódva bevezetőnkhöz, megjegyzendő, hogy a terepen nemcsak a motorosokra, hanem a lassabb autósokra is állandóan ott leselkedik a veszély, mert a Dakar csúcsragadozói a rendre utolsóként rajtoló kamionok. Ha ezek a tíztonnás monstrumok megindulnak, kő kövön nem marad – ezt szó szerint is vehetjük –, és jaj annak, akit utolérnek. Ilyenkor menekül is mindenki le az útról, ki merre lát. A leggyorsabb szörnyetegek tempójához némi adalék, hogy a hétfői szakaszon a tavalyi győztes orosz Csaguin vezette Kamaz olyan időt ment, amellyel a százhetvennyolc célba érkezett autó közül a huszonnyolcadik lett volna. Szerdán aztán az oldalára borulva készülhettek róla a fotók. A kamionokról azt kell még tudni, hogy egy részük jószolgálati tevékenységet is ellát, segít a bajba jutott autós csapat- vagy honfitársnak. Ha kell, kihúzza a homokból, de ha úgy adódik, be is vontatja a lerobbant járgányt a célba, ahol a szervizcsapat orvosolhatja a problémát. A kamionoknak már csak ezért is a mezőny végén kell elrajtolniuk, különben még többen lennének kénytelenek a sivatagban éjszakázni.
A már említett hétfői szakaszt a Kristóf Márton, Simon Péter páros a 176. helyen teljesítette, a táborba pedig másnap reggel hét órára evickéltek be. Váltóhiba miatt leragadtak, és egy ilyen esetre velük előzetesen megállapodott francia kamion vontatta őket. Előtte a magyar egységek is lassítottak, hogy segítsenek, de Kristófék nem akarták, hogy miattuk időt veszítsenek. Másnap éjszaka aztán immár menthetetlenül lerobbant az autójuk, és kénytelen volt feladni a versenyt a Kis Sándor, Czeglédi Péter duó is. Váltóproblémák után késő este ők még továbbindultak a gyorsasági szakaszon, de néhány kilométer után felrobbant a fékjük. Csak homokkal és több liter vízzel sikerült eloltaniuk a tüzet, a két poroltójuk kevés volt a lángok elfojtásához. Ha víz nem is, homok mindenesetre bőségesen akad arrafelé.
A technikai problémák mellett a legtöbb gondot természetesen az ezeket kiváltó köves, sziklás, vízátfolyásokkal tarkított, máshol süppedős, homokos terep jelenti a versenyzők számára. Maradva Kiséknél, Nissanjuk még egy másfél méteres gödörbe is beleesett, amelyet gonoszul álcázott a homok. „Itt a gyorsaság és a szerencse a legfontosabb, továbbá az, hogy ne menjen tönkre egy-egy fontosabb alkatrész, és persze ne tévedjünk el a sivatagban” – foglalta össze a Dakar lényegét a kétszeres ralivilágbajnok spanyol Carlos Sainz. Számítógépes világunkban persze nyilvánvaló, hogy GPS-sel látják el a járműveket, és mindegyikbe beszerelték az Iritrack rendszert, amely nemcsak azt a célt szolgálja, hogy minden egyes jármű pontos helyét meghatározhassák a sivatagban, hanem arra is, jelezze, ha valaki túl gyorsan áll meg, azaz feltehetően balesetet szenvedett. Az interneten a www.dakar.in.hu oldalon bárki megnézheti, hol tartózkodnak éppen az egyes versenyzők. Ma azonban nem nagyon érdemes bogarászni, szünnap lévén mindenki, aki még versenyben van, a mauritániai Atarban levő táborban gyűjt erőt a második hétre.
A január 7-i lisszaboni rajt és a 21-i dakari cél között a mezőnynek tizenhat szakaszon 7915 kilométert kell megtennie, és ebből 4309 kilométer a gyorsasági vagy bevett szóhasználattal szelektív szakasz, amelyen mérik az időt. Az idei útvonalterv nem teljesen egyezik meg az előzetesen lefektetettel. A szervezők decemberben a francia külügyminisztérium titkosszolgálati jelentésére alapozva úgy döntöttek, hogy biztonsági szempontok miatt törlik a január 16-ra és 17-re tervezett Néma–Timbuktu, Timbuktu–Néma szakaszokat, és egy Néma–Néma gyorsasági körrel váltják ki. Január 17-ének a felét pihenőnapként kapják meg a versenyzők, majd egy körülbelül 280 kilométeres összekötő szakaszon indulnak Ajunel-Atrúszba. Bár úgy tűnt, hogy az idei Dakar-ralin nem kell tartani terrorveszélytől, utóbb mégis úgy ítélték meg az illetékesek, hogy egy iszlamista fegyveres csoport Mauritánia, Mali és Niger térségében fenyegetést jelent a verseny résztvevőire, és a rendezők útvonal-módosítással a lehető legkisebbre akarták csökkenteni a kockázati tényezőt. Tudva, hogy a Dakaron nem csak az alattomos éles sziklák szedtek már áldozatot. A kamionos francia Charles Cabanne 1991-ben Maliban gerillatámadásban vesztette életét, 1999-ben pedig hét autót vettek tűz alá a helyiek, de a karbonülések akkor golyóálló mellényként funkcionálva megvédték a versenyzőket.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
