Eastwood szájában cigaretta, kezében puska az 1964-es Egy maréknyi dollárért plakátján. Micsoda út a fegyverektől a fegyverekig… 2007 márciusában – sztárszínészből lett sztárrendezőként – két filmmel debütál a magyar mozikban: a japán Ivo Dzsima sziget bevételét dolgozza fel két magas költségvetésű világháborús drámában. Két perspektíva: A dicsőség zászlaja amerikai, a Levelek Ivo Dzsimáról japán szemszögből mutatja a csatát, a fegyverropogás ugyanaz, a cél ugyanaz, a hozzáállás már más. Eastwood japánjai tudják, hogy soha többé nem hagyhatják el Ivo Dzsimát, az amerikaiak elől viszont elhallgatják, hogy a túlélésnek minimális az esélye (a szigetet ma is csontpor borítja, nemzeti emlékhely – az amerikai verziót Izlandon, a japánt Kaliforniában forgatták). Ritka az ilyesmi Hollywoodban: akiket Eastwood a japán filmben két és fél órán át megszerettet, amerikai puskától halnak meg. Kapott is érte hideget, meleget.
Kerettel kezdünk és végzünk, régészek matatnak a sziget barlangjárataiban, és találnak egy zsákot. Abból a zsákból mindjárt ki is mászik Spielberg, a társproducer, hogy a már jól bevált módszerrel megfesse a második világháborút, monokróm partraszállással, végeláthatatlan hajóflottával, kétéltűkkel, tankokkal, ágyúkkal, puskákkal, kézigránátokkal, szűnni nem akaró fegyverropogással, megtörő tisztekkel és sötétbarnán szivárgó vérrel. Eastwood jól érzi magát a díszletek között, de többet akar, lekanyarodik a spielbergi útról, nincsenek fekete-fehér karakterek, nincs kollektív bűnösség, nincsenek démonok, ahogy hősök sincsenek, mindenki pusztán a megmaradásért küzd, miután ezen a holdbéli tájon ráébred a hősiesség, azaz a halál értelmetlenségére.
Eszembe jut, hogy egy soproni helytörténész a Ryan közlegény megmentése helyett eredeti világháborús felvételek élvezetére buzdította diákjait a középiskolában, ahol tanított. Jól tette. Spielberg partraszállása ettől még a hollywoodi filmipar egyik nehezen felejthető produktuma maradt. Pedig. Lehetséges-e hatvan év után rekonstruálni a múltat? Nem. Csak történeteket lehet konstruálni – mondja Rainer M. János történész Pigniczky Réka Hazatérés című szemledíjas dokumentumfilmje elején, és persze hogy igaza van.
Clint Eastwood szép történetet konstruál a Levelek Ivo Dzsimáról című filmjében, Szajgo és Kuribajasi történetét, kiskatonáét és tábornokét, két emberét, akik látszólag fényévnyire vannak egymástól, de ebben a csatazajban és vérfürdőben szükségszerűen egymásra találnak. A történet hívószava az emberségkeresés, annak a humánumnak a keresése, amely minden háború poklában ott pislákol, mint az Ivo Dzsima szikláiba fúrt barlangokban a villanykörték. Igen, patetikus zene szól, és amerikai kommerszet látunk, de Eastwood túlhalad a partraszállós tucatfilmek gicscsén és háborús pornóján, nem ragad le a partra szálló, sebesülten vergődő, vérző és összecsukló testek mutogatásánál, a baka és a hadúr drámája kimondja, hogy a biztos halál tudatában egyáltalán nem volt könnyű hazát védeni, ráadásul az átlagkatona leginkább nem szeret ölni, hanem a családi idillbe vágyik vissza. Megérthetjük, hogy a japán öngyilkosságkultusz miért volt igazán embertelen, és hogy a látszólagos kulturális különbségek mögött minden nemzet honvédje magára hagyott, vergődő lélek a pusztában. Egyedül van, és a magány a fronton mindennél elviselhetetlenebb. Eastwood szereti a fegyvereket, jól állnak neki, mégis pacifista. Moralizál, de nem kezdünk el ásítozni.
Nem árt tudni, hogy Tadamicsi Kuribajasi tábornok létező személy volt, eredeti leveleiből Tokióban könyvet szerkesztettek, s azokból a levelekből, akár Eastwood konstruált történetéből, körvonalazódik egy ember, aki a sziget szigorú parancsnokaként a halál árnyékában a feleségének, a lányának és a kisfiának küldött kedves üzeneteket, gyermeteg firkákat. Ott, az Oscar-gála pódiumán az a hetvenhat éves cowboy pedig nemcsak a japán tábornok előtt akart tisztelegni, hanem a szerető apa előtt is, akinek nem kegyelmezett a történelem – a Levelek Ivo Dzsimáról nem csak egy látványosan moralizáló történet a második világháborúról: az önmagát kiirtó faj emlékműve.
(Levelek Ivo Dzsimáról – színes, feliratos amerikai háborús filmdráma, 140 perc. Rendezte: Clint Eastwood. Forgalmazza az InterCom.)
origo.hu
Újabb harckocsikkal bővült a dandár – képeken mutatjuk a high‑tech páncélos szörnyeket
