Kárpátaljai osztódás budapesti hátszéllel

Az első hajszálrepedések a kárpátaljai magyarság összefogásának és egységének megbonthatatlannak tűnő falán a kilencvenes évek közepén jelentek meg – tegyük hozzá nyomban: ott és akkor nehéz lett volna valamiféle politikai indíttatást keresni a szakadás mögött. Igaz, ezt akkor maguk az érintettek sem tették. A történteket, mármint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) két középszintű szervezete egy részének kiválását, illetve újabb érdekvédelmi és szakmai szervezetek megjelenését elsősorban a személyes ellentétek inspirálták. Legalábbis látszólag, hiszen a tények ennél sokkal bonyolultabbak. A kiválásokat ugyanis leginkább az ily módon megnyíló pályázati lehetőségek, a magyarországi támogatásokból való részesedés lehetősége inspirálta.
Az igazi ellentétek, a tényleges árokásás viszont azt követően kezdődött meg, amikor az addig csak vegetáló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ), nyilvánvalóan bizonyos alkuk és egyezségek fejében, az addigi elnök, Tóth Mihály a parlamenti képviselővé választott Gajdos István kezére játszotta át. Az akkor jelentős politikai befolyással rendelkező Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt színeiben és hatékony támogatásával mandátumhoz jutott Gajdosnak ugyanis mindenképpen szüksége volt egy szervezetre, amelyre támaszkodva a kárpátaljai magyarság megválasztottjának és képviselőjének szerepében tetszeleghetett. Főképpen Budapestnek, amely nagyvonalúan honorálta produkcióját. A szocialista kormánytól kapott hátszéllel ugyanis az UMDSZ szinte mindenütt háttérbe szorította a KMKSZ-t. A következmény pedig közismert: soha korábban nem volt olyan mély és szinte átjárhatatlan szakadék, annyira feloldhatatlannak tűnő ellentét a kárpátaljai magyarság között, mint éppen az utóbbi néhány évben. Az ellentétek elmélyítésében különösen nagy szerepe volt a legutóbbi ominózus elnökválasztásnak, amely nem csupán a régió magyarságát osztotta meg, hanem szinte ledönthetetlen falakat emelt egy-egy település közössége, a közvetlen szomszédok, rokonok és régi barátok között, sőt egyes családokon belül is. A tavalyi önkormányzati választásokon – amelyeken a régió magyarsága messze lehetőségei alatt szerepelt – már csak az ellentétek megléte csúcsosodott ki.