Amikor a bagoly kérdez a verébtől

Juszt László Magánbeszélgetések című műsorában az m2 csatornán ezúttal Csepregi Andrást, az Oktatási és Kulturális Minisztérium vallásügyekért felelős titkárságának vezetőjét, evangélikus lelkészt faggatta az evangélikus tényfeltáró bizottság működése kapcsán, melynek célja, hogy az evangélikus egyházon belül tiszta vizet öntsön végre a pohárba ügynökügyben.
Már az alapszituáció is több sebből vérzett, hiszen máig nem tisztázódott megnyugtatóan, hogy a magyar elektronikus közszolgálati médiában a rendszerváltás előtti évtizedekben ki volt ügynök, és ki nem volt az. A másik nagy sebe a beszélgetésnek az volt, hogy Juszt nem egy független papot talált magának, hanem egy kormányhivatalnokot, akinek a verbális mozgástere az általa vállalt tisztségből eredően jóval kisebb, mint kollégáié. Csepregi talán ezért sétált bele többször is a Juszt által állított csapdába. Nem kérdezett vissza arra, hogy ha a riporter nem érti, hogy miért fontos az evangélikus közösség számára a megtisztulás, akkor legalább azt mondja meg, miért a balliberális politikai erők és holdudvaruk hozza fel újra meg újra az ügynökmúlt témáját mint égető szükségletet a történelmi egyházak kapcsán.
A tényfeltáró bizottság működése amúgy inkább csak a beszélgetés ürügyének bizonyult a későbbiekben, a valódi célnak az látszott, hogy Juszt László „ügyesen” illusztrálja meglehetősen vázlatos ismereteit, és lesújtó, sommás, politikailag erősen motivált véleményét a történelmi egyházakról, különösen a katolikusokról és általában a vallásról. Nem elhanyagolható állomás volt ezen az úton, amikor a katolikus egyház ingatlan vagyona kapcsán ügyesen kijátszotta az előbbiek ellen az evangélikus lelkészt, hogy aztán fejére olvassa, hogy a szeretetet hirdető keresztény egyházak mennyire gyűlölik egymást, s egyáltalán a két évezred alatt mi mindent követtek el a történelem során Krisztus nevében. Bagoly mondja verébnek – jutott eszébe a nézőnek, hiszen Juszt éppenséggel azok logikáját, történelemszemléletét követi gondosan, akik nem számoltak el az összeharácsolt pártvagyonnal, s akik az általuk hangoztatott eszmék nevében milliókat öltek halomra néhány évtized alatt.
Eredményes csalikérdésnek bizonyult Jusztnak az a felvetése is, hogy Jézus úgymond balos lett volna. Csepregi András szerepzavarában a legrosszabbkor kereste a konszenzust a nem túl nemes ellenféllel, pedig csak annyit kellett volna mondania: Krisztus minden ember megváltására jött. Mire odajutottak, hogy Csepregi ugyan fogalmazza már meg, egyáltalán mire való a vallás, a Nyíregyházi Egyetem docense, aki doktori disszertációját a brit durhami egyetemen védte meg, alig tudott mit mondani. Pedig nem neki kellett volna összezavarodnia, hanem annak, aki bulvárpolitikai szintre vitte le a témát, aki ütött-kopott prekoncepciója mentén épp csak belekaristolt fontos, mindnyájunkat érintő kérdésekbe, és aki még azt sem tudta, hogy a protestáns egyházaknál nincsen gyónás.
(Magánbeszélgetések, m2, március 17., 16.40.)