Tudományos szemináriumot rendezett a kelet-szlovákiai egyetem történeti intézete március elején a nagy múltú városban Az egykori Sáros és Eperjes a magyar kultúrában címmel. Ismeretes, hogy milyen kulcsszerepe volt ennek a közép-európai régiónak a kultúrák és nyelvek közvetítésében. Ha valahol érdemes és fontos kapcsolatainkról beszélni, akkor az éppen Eperjes. Ahol máig él a tolerancia hagyománya. A Vílec-hegy oldalában ott áll az obeliszk, melyet a város polgárai Petőfi, Tompa és Kerényi költői versenyének emlékére állítottak 122 évvel ezelőtt. A régi eperjesi polgár legalább három nyelven – németül, szlovákul és magyarul – tudott. Ahogy arról előadásában a polonista és történész Kovács István szólott, 1848-ban Eperjes volt a magyarországi lengyel légió szervezésének a központja, a közeli Galíciából ide siettek azok a lengyel fiatalok, akik a szabadságért akartak fegyvert fogni.
A miskolci Felsőmagyarország Kiadó 1999 és 2004 között megjelent kötetei jelentették az eszmecsere kiindulópontját. Kónya Péter dékánhelyettes nyitotta meg a tanácskozást, amelyen a budapesti vendégeken kívül szlovák egyetemi oktatók és hallgatók vettek részt. Karol Wlachovsky Budapesten élő szlovák irodalomtörténész Mikszáth Kálmán fordításairól beszélt, összefoglalta az író Sáros-képének jellegzetességeit. Az eperjesi egyetem magyar lektorának, Sturm Lászlónak a válogatásában látott napvilágot a Sárosi magyar tükör című szöveggyűjtemény, mely évszázadokra visszatekintően mutatja be ennek a régiónak az emlékezetét a magyar hagyományban. A kötetről összeállítója számolt be. Újdonságot jelentett szlovák közegben a sárosi születésű Dessewffy József Bártfai levelek című munkája, hiszen az eredetileg 1818-ban (másodszor csak 2004-ben) megjelent könyvet a szakemberek is alig ismerték. Demmel József budapesti történelem–szlovák szakos hallgató a fiatal kutatók Sic itur ad astra című folyóiratának hamarosan megjelenő szlovák számáról adott tájékoztatást. Élénk vita bontakozott ki a XIX. századi történelem értelmezéséről – a kölcsönös megértés szellemében. Az előítéletek fölszámolásához nem politikai nyilatkozatokra van szükség, hanem olyan lépésekre, napi munkára, amilyen a magyar–szlovák disputa volt Sáros fővárosában.

Szellemváros lett az egykori sármelléki laktanya – fotó