Vidékrombolás kormányzati közönnyel

Azért, hogy a vidéksorvasztó politika egyik következményét, az iskolabezárást elkerülje, két házat ajánlott fel Tápszentmiklós önkormányzata betelepülő nagycsaládosoknak. A 138 pályázatból szomorú regénybe illő sorsok bontakoztak ki, s a képviselő-testület döntését követően, néhány napja a nyolcgyermekes Horváthék már beköltöztek új otthonukba. A dunaújvárosi másfél szobás albérletet szeretnék mihamarabb elfelejteni, nekik a háromszobás ház maga a paradicsom. Jóemberek csomagjaival naponta kétszer fordul a postás.

Varga Attila
2007. 03. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Rendezett település a Győr-Moson-Sopron megyében található Tápszentmiklós. Mostanában sok levelet és csomagot hozott ide a posta… – Az iskolabezárás kényszere országos probléma, sok helyen anyagi könnyebbséget jelent a működtető önkormányzatnak, ha rárakják a lakatot az ajtajára, ám ez a lépés a falu elsorvadásának az első lépése – vallja Kovács József, az iskolamentő akciójáról ismertté vált Tápszentmiklós polgármestere. – Nem engedjük, hogy a falunkat tönkreverjék, és az utolsó leheletig harcolni fogunk. Mi nem tudjuk elfogadni azt az iskolaromboló, falusorvasztó politikát, amely az elmúlt időszakot jellemzi. Egyik oldalon azt mondják, hogy a kistelepüléseket meg kell menteni, de nem látjuk ennek semmi jelét, sőt mindennapossá vált az önkormányzatok fojtogatása – fogalmazott kemény szavakkal a település első embere.
Levelet nem írtak, mert a polgármestert idézve: a levélírás szélmalomharc, el se olvassák. – Nálunk sokkal nagyobb pozícióban lévő emberek próbálják elkerülni az iskolabezárásokat, de például a megyei közgyűlés elnöke sem kapott választ az ilyen irányú kérelmeire – mondta.
Tápszentmiklóson akkor se zárt volna be az iskola, ha nem válik kerekké e történet. Nem zárták volna be, de mivel a kötelező osztálylétszámot így nem érik el (az ötödik osztályban 18 gyermek helyett csak 16 tanulójuk volt), évi harmincmillió forint állami támogatástól esett volna el az iskolát működtető négy település. Az amúgy is szegény, évről évre még tovább nyírbált költségvetésű önkormányzatok ezt az öszszeget csak óriási áldozatok árán tudták volna előteremteni.
Tápszentmiklóson az önkormányzat négymillióért megvásárolt egy házat, s részben társadalmi munkából, egymillió forintért felújították azt. Napilapokban meghirdették, hogy kétévi ingyen lakhatásért és azt követő megvásárlási lehetőségért olyan sokgyermekes családok jelentkezését várják, ahol az egyik gyermek ötödik osztályos. Napok alatt 138 pályázat érkezett. A polgármester számára nem volt könnyű éjszaka az, amikor a sorsokkal átszőtt levelek olvasásába kezdett. Közben az erre a célra létrehozott bizottságoknak kiadták, hogy milyen szempontok alapján bíráljanak. Legalább három gyermek legyen, s egyikük ötödikes, illetve a szociális helyzet is perdöntő volt. Végül tíz pályázat került a képviselő-testület elé. – Kölcsönössé kívántuk tenni az ideköltözést, minket segít a család az ötödikes gyermekkel, mi pedig olyan lehetőséget kínálunk, ami nincs ott meg, ahol most élnek – hangsúlyozta a polgármester.
A tápszentmiklósiak autóba ültek, s mind a tíz családot személyesen felkeresték, megnézték milyen környéken és körülmények között élnek a „döntőbe” jutott pályázók. – Nem kíméltük magunkat, a fáradságot nem néztük, mert ez nem olyan ügy, hogy egy másfél oldalas iromány alapján el lehessen dönteni egy család sorsát – szögezte le Kovács József.
A háromszobás, összkomfortos családi házban nagy a nyüzsgés, pedig nincs minden gyermek otthon. A legkisebb hat hónapos, sírás-rívással próbálgatja a két lábra állást. – A nyolc gyermekből négy van itthon, három iskolában van, s egy pedig óvodában – mondja Horváthné Darab Magdolna. Kérésemre elsorolja gyermekei nevét: András, Vivien, Zsanett, Veronika, Richárd, Péter, Evelin és Ákos.
A fiatalasszony a sorsforduló kezdetéről beszél. – A kicsik nagyon betegek voltak, orvosi ügyeletet kellett hozzájuk hívni. (Vizitdíj!) Amikor elment a doktornő, elmentem gyógyszerért, s fölszaladtam a közelben lakó öcsémékhez. Ott hallottam fél füllel a híradóban, hogy olyan családot keresnek kétévi ingyenlakásért cserében, ahol ötödikes gyermek is van. Otthon csak szót váltottunk erről, de napok múlva mondja a férjem, hogy még mindig keresnek családot… Felhívtam a tudakozót, majd az önkormányzatot, s egy nappal a határidő előtt postára adtam a levelünket, hát így kezdődött – elevenítette fel a szép kezdetet a fiatalasszony.
Horváthék Dunaújvárosban rezsivel együtt 95 ezer forintot fizettek egy másfél szobás albérletért. Péter, a férj ott három műszakban dolgozott havi hatvanezer forintért, ehhez számolhatjuk jövedelemként a gyest és a családi pótlékot. Nem kell sokáig összegezni, hogy mi maradhatott ebből. Harmincezer: a ruhára és élelemre. És itt álljunk meg egy pillanatra, vessünk számot a legszükségesebbekről. Tejből naponta négy liter megy el, s mivel az asszony mindennap főz, a kenyeret nem nagyon fogyasztják, abból csak négy kiló a szükséges mennyiség. Az albérleti díj miatt havonta ezer forintot sem tudtak spórolni.
A költözést követően a kezdet jónak ígérkezik. Horváth Péter Győrben jelentkezett munkára. Várják a választ. Akár 100-130 ezer forint is lehet a fizetése. A gyerekeket az iskolában szeretettel várták, s hamar befogadták.
Horváthné szerint kilátásuk van rá, hogy a házat később megvásárolják. Kötöttek előtakarékossági szerződést, havonta huszonötezer forintot leraknak. Azt két év múlva visszakapják, s az már önerőnek számít a kölcsönhöz, szociálpolitikai támogatáshoz.
A környéken élők szeretete is rendre megnyilvánul. A helyi asztalos ágyat, étkezőasztalt, számítógépasztalt csinált, egy osztálytárs szülei számítógépet adtak, a háziorvostól gáztűzhelyt, a szomszéd falu polgármesterétől jó állapotú szekrénysort, egy kisfiútól pedig mesefilmeket kaptak videokazettán. A napokban csomag jött Budapestről, benne ruhák és csokoládé.
Az országban elsőként a Győr-Moson-Sopron megyei Fertőszéplak önkormányzata ígért bérleti díj nélküli új lakásokat a faluba költöző olyan családoknak, amelyek a helyi iskolába íratják gyermekeiket. A megyében több falu elindított hasonló kezdeményezést azért, hogy továbbra is üzemképes iskolával rendelkezhessenek. Erről a jelenségről március 24-i lapszámunkban számoltunk be egy terjedelmes írásban. E kezdeményezések főbb kiváltója az, hogy szeptembertől osztálylétszámokhoz kötött csoportnormatívát vezetnek be a magyar oktatási intézményekben. A törvény szerint például az ötödik osztályban legalább tizennyolc gyereknek kell tanulnia. Tápszentmiklós is ezért juttat lakóházhoz két családot. A polgármester elmondása szerint az újabb ingatlanba húsvét körül költözhet be egy feltehetőleg budapesti család. Így már a településen is kialakul az elégséges osztálylétszám.
Az iskolát pedig több tízmillió forintból felújítják, mert olyan körülményeket akarnak teremteni a gyermekeknek, hogy öröm legyen idejárni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.