A Műemlékvédelem fél évszázada

Ötven évvel ezelőtt jelent meg a Gerő László (1909–1995) alapította folyóirat, a Műemlékvédelem első száma. Az évforduló tiszteletére látott napvilágot a legújabb lapszám, amelyben az alapítóra, valamint a folyóirat fél évszázados küzdelmeire és eredményeire emlékeznek a szerzők. Mindkettőből akadt épp elég: le kellett győzni az értetlenkedést, „a hivatalnak packázásait”, de a sikerek sem maradtak el. A szerzők felidézik mindenekelőtt Gerő László alakját, aki Itáliában sajátította el a korszerű műemlékvédelem tudnivalóit. „Jubileumi kötetünkkel – írja Valter Ilona – alapító főszerkesztőnk előtt is szeretnénk tisztelegni. Elsősorban a várak mai kutatását, helyreállítását bemutató cikkekkel, de reméljük, hogy a többi – az aktuális műemléki kutatásokat, helyreállításokat bemutató tanulmányunk – is elnyerné tetszését, és azt is reméljük, hogy olvasóink örömére is szolgálunk…” Amiből kiviláglik, hogy a lap kettős feladatot kíván ellátni: a szakemberek mellett a széles olvasóközönséghez is szólni akar, ahogy korábban is tette. A Várkutatásunk mai helyzete című blokkban – amely a jubileumi folyóirat jelentős részét betölti – László Csaba a cseszneki, Rácz Miklós a Zagyva völgyében álló sámsonházai, Simon Zoltán a nevezetes füzéri és a regéci, Bartos György és Juan Cabello a viszonylag épségben maradt siklósi, valamint a vámosatyai, Koppány András a pécsely-zádorvári, Fülöp András a somlói, Vándor László pedig a Dél-Zalában található becsehely-polai vár kutatásáról, felújításának mai állapotáról és kilátásairól számol be. Buzás Gergely arról értekezik, hogy a Visegrádon – a múlt század harmincas éveiben! – megtalált középkori templom emlékeinek feltárása hol tart. E váratlanul előbukkant és több fázisban azonosítani próbált, bár még ma sem pontosan ismert alapítású templomromból sok, főként Anjou-kori becses emlék került elő.
A Műemlékvédelem jubileumi számát – szokás szerint – gazdag színes és fekete-fehér képanyag egészíti ki. Aligha téved Marosi Ernő, aki a lap múltjáról és – reményteli – jövőjéről elmélkedve kimondja: „A lap nemcsak hivatalos közlöny, hanem társadalomszervező tényező, egy mozgalom orgánuma és összetartó ereje is. Az alapítók világosan látták ennek a szervezőerőnek a jelentőségét…”