Egy pécsi fakereskedőt, Cserkúti Engel Miksát komolyan felháborította, hogy a gőzmozdonyokból kipattanó szikrától lángra kapott vagy a szállítás során megsérült poggyászok után a vasúttársaságok legtöbbször semmiféle kártérítést nem fizettek. Ez már csak azért is furcsa volt, mert a céhek már a XIV. században létrehozták tagjaik számára érdekvédelmi szervezeteiket, a XVIII. században pedig több városban tűzpénzt szedtek, amiből a károsultak részesülhettek.
Az üzletember tudott arról, hogy a kínaiak már ötezer éve ismerték az utazásbiztosítás fogalmát – ráadásul abban az időben közel ötven, más területekre szakosodott biztosítótársaság működött hazánkban –, ezért úgy gondolta, meghonosítja a kártérítés ezen formáját.
1907 tavaszán, vagyis pontosan száz esztendővel ezelőtt aztán megalapította vállalkozását, az Európai Áru- és Poggyász Biztosító Rt.-t, amelynek akkora sikere lett, hogy tíz év múltán már 17 leányvállalatot működtetett Európa országaiban. A társaság részvényeire külföldi befektetők is lecsaptak.
A történelem vihara azonban a szépen gyarapodó vállalkozást is elsöpörte. A cég a második világháborút még talán túlélte volna, ám az államosítást nem kerülhette el. 1949. június 20-án megalakult az Állami Biztosító, amely 1952-ben teljes monopolhelyzetbe került, bekebelezve több mint kétszáz társaság teljes állományát. Európa többi országában az utasbiztosítás rendszere közben rengeteget fejlődött, Magyarországon azonban az ezirányú értékesítés csak a határok megnyitását is elhozó rendszerváltozást követően indulhatott be újra.

Magyar Péter visszalépése után közleményt adott ki a Női Sikernap szervezője