Kavargó por, no meg nejlonzacskó, piszokban bóklászó emberek. A puszta földre, jobb esetben újságpapírra helyezett kacatok. A kínálatból: tucatnyi, régi személyi igazolvány, ócska cipők, ruhaneműk, kiszuperált Tesla magnó és egyéb, valaha hasznos tárgyak. Szóval mindenféle, amit a lomtalanításokból összekapartak a hajléktalanok vagy a begyűjtéssel és értékesítéssel foglalkozó családok… Persze lehetett mást is látni, autók furgonjaiból kipakolt mázolmányokat, „ántik” órát, széket, asztalt… És mindehhez már szombat délelőtt gyűlni kezdett a bűzölgő szemét, amit az alkalmi árusok maguk után hagytak a környékbelieknek és a turistáknak. Bő egy hónapja még ez volt a gyomorfordító „látványosság” Budapest második kerületében, az Árpád fejedelem útjának egy szakaszán. Az alkalmi zsibárusok hada birtokba vette az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) patinás épületéhez közeli Germanus Gyula parkot, elképesztő módon lezüllesztve, tönkretéve a bokrokat, a növényzetet, a sétányt. Megjegyzendő, hogy mindez néhány esztendeje még a kerület második legszebb zöld területének számított. A tér mögött magasodó, a századfordulót idéző épület stílusa, a szemben lévő Duna látványa szinte felkínálja a séta és a pihenés lehetőségét. Ehelyett egy uniós ország „büszke” fővárosában Bombay nyomornegyedeit idéző, a civilizált normákat nem ismerő viszonyok uralták a közterületet. De hogyan fajulhatott mindez idáig?
E környéken, főképp a Komjádi uszoda szomszédságában úgy másfél évtizede vetették meg a lábukat az úgynevezett MDF-piac árusai. Ők kezdetben őstermelők vagy azok az idős emberek voltak, akik jövedelemkiegészítésként a kertjeikben megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, virágot hozták ide. A szállongó hírek szerint a hagyományos piacok és üzletek árainál jóval olcsóbban lehetett itt vásárolni. Ahogyan pedig az elszegényedés újabb rétegeket szippantott magába, úgy szélesedett a vásárlói kör. Igaz ugyan, hogy a „külcsínre” – például arra, hogy az alkalmi pultot letakarják egy terítővel – vajmi keveset adtak. És olykor zavaró látvány volt az árusítás után hátrahagyott hulladék, amit a köztisztasági vállalat alkalmazottai nem mindig tudtak a piac végeztével eltakarítani. Városképi és higiéniai szempontból már ez az állapot is zavaró volt, különösen, ha valaki ismerte, hogy milyen is a hetivásárok hagyománya, szokásrendje egy nyugat-európai nagyvárosban vagy kisebb településen. A frekventált helyeken, gyakorta a főtéren kipakolt árut ízlésesen kínálják, az árusítás elengedhetetlen kísérője a seprű, a lapát, a nagy hulladékgyűjtő zacskó. A szerényebb készlettel rendelkező árusok összecsukható kis asztallal érkeznek, elképzelhetetlen, hogy portékájukat a földre helyezzék. A piacidő végezte után egy órával már a sétálóké a tér, felsöpörve, fellocsolva. Helyi rendeletek szabályozzák, hogy a rendteremtésben milyen feladat hárul a kereskedőre, és mit végez el a közterületen az adott település önkormányzata. Szóval van minta, lehetne tanulni. Itt pedig nem a kulturáltság felé haladtunk, hanem éppen az ellenkezője történt. A szabályokat betartó árusokra szinte folyondárként telepedett rá egy élősködő réteg. Rájöttek, hogy az időközben hetivásárrá átkeresztelt MDF-piacnak négy-ötezer főnyi látogatója van, tehát kezdetben közéjük vegyültek, majd vérszemet kapva terjeszkedni kezdtek. A sor március végén csaknem a Margit hídig húzódott. Minden gátlás nélkül birtokba vették a közeli játszóteret, a Komjádi uszoda körüli parkolókat, lehetetlenné téve annak megközelítését. Az ORFI előtti Germanus Gyula parkot ócskapiaccá varázsolók semmiféle engedélylyel nem rendelkeztek, a közegészségügyi szabályokat nem tartották be, a földre helyezett áruk eredete bizonytalan volt, a közterület bitorlásáért nem fizettek helypénzt. A maguk után hagyott hulladékot közpénzből kellett eltakarítani, amire rendszerint csak hétfőn került sor. Voltaképpen egy száz-, százötven fős zsibárus réteg élhetetlenné tette a környéket, komoly kárt okozva a kerület lakosainak és az önkormányzatnak.
Ugyanakkor a hetivásár kereskedői rendezett körülmények között szerettek volna árusítani, helypénzt fizetnek az önkormányzatnak, amelyből a vásár utáni takarítást fedezik. Ezért az őstermelők számára is igaztalan és megalázó helyzet alakult ki. Mégis tévedés lenne azt hinni, hogy csak úgy, „szép szóval” vagy határozott fellépéssel meg lehetett volna győzni az illegális piac résztvevőit, hogy szüntessék be tevékenységüket, hagyják el a helyszínt, és ne is próbálkozzanak legközelebb. Az árusaik ugyanis nem ismernek kötelezettségeket, s elég gyors információs hálózattal, valamint pszichológiai érzékkel rendelkeznek. Arra építettek, hogy mindenki fél a botránytól, s nem lesz olyan hatósági személy, aki az ordítozó embereket bepakoltatja, s erővel eltávolíttatja az adott területről.
Egy szó, mint száz: az illegális piac felszámolásáról a döntés március végén megszületett. Ezzel párhuzamosan az árusokat és a vásárlókat szórólapokon értesítették a Germanus Gyula parkban és környékén lévő feketepiac megszüntetéséről s az ott kezdődő felújítási munkákról. Az önkormányzat dolgozta ki a tervet, amellyel a területet szabaddá tették, az akcióban részt vett a rendőrség, a közterület-felügyelet, a polgárőrség és az ÁNTSZ is. Gondolni kellett viszont arra is, hogy az illegális kereskedők összeszokott, találékony magja, ha az egyik helyszínről kiszorítják, hamar megtalálja a módját, hogy melyik szomszédos budai kerületbe telepedjen át. Ezért az első, a harmadik és a tizenkettedik kerület önkormányzataival lépésről lépésre kidolgozták azt
a programot is, hogy ez ne történhessen meg.
Rendezték a hét végi vásár működését is, amely a jövőben a Komjádi Béla utca és a Harcsa utca közötti területen kap helyet. A Germanus Gyula park rendbetétele, megszépítése három napig tartott, a kérdés persze most az, hogy miként tudják a civilizált állapotot megtartani. Hiszen közparkjaink romlásának másik oka, hogy a legfrekventáltabb helyeken lévő parkokat, játszótereket is ellepik a hoszszas tartózkodásra berendezkedő hajléktalanok… Azzal együtt, hogy a második kerületi önkormányzat is kiveszi részét ellátásukból, a közterületeiket továbbra is szeretnék megvédeni a pusztítástól. Kiemelten kezelik ezt a programot is, ezért külön parkőrséget hoztak létre.
origo.hu
Magyar Péter visszalépése után közleményt adott ki a Női Sikernap szervezője
