Nem találják egyelőre azt az adományozó okiratot, amelyre hivatkozva a Schwartzer család leszármazottai visszakérik az épületet. A több mint 15 milliárd forintot érő budai hegyvidéki ingatlant, amelynek hasznos összterülete 33 ezer négyzetméter, és egy negyvenhektáros parkban áll, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság értékesítheti, feltéve, hogy sikerül tisztázni: kit illet a tulajdonjog. Az utódok egy olyan – történeti utalásokban felemlegetett – adományozó levélre hivatkoznak, amely szerint nem lehetne felszámolni az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), vagy ha mégis, akkor az épületegyüttes visszaszáll a családra.
A pszichológia történetében is jegyzett Schwartzer Ferenc, aki a magyar elmegyógyászat egyik megalapítója volt, és nevéhez kötődik két pszichiátriai intézet létrehozása is, 1867-ben adományozta a kastélyépületet a magyar államnak, azzal a kikötéssel, hogy azt legalább 200 éven keresztül csak elmegyógyászati tevékenységre lehet használni.
*
Ismeretes: a kormány döntése alapján megkezdték az OPNI teljes felszámolását, az intézet eddigi tevékenységét részben több más kórház folytatja. Az értékes ingatlan dobra verését pedig ugrásra készen várják a befektetői körök.
Bárándy György, a Schwartzer-leszármazottak jogi képviselője most próbálja „kiásni” az adományozó dokumentumot. Azt egyelőre nem kívánta elárulni, hogy segítségével a család melyik ága kívánja érvényesíteni jogait. – Tapasztalatom szerint a leszármazottak nem tudnak semmit az őseikről. A közmondás viszont úgy szól, valaki akkor hal meg, amikor elfelejtik, ez pedig ebben az esetben teljesen érvényes – mondta lapunknak Bárándy.
Bonyolítja a helyzetet, hogy Schwartzer Ferenc ükunokája, Horánszky Nándor, aki egyenes ági leszármazottja a neves elmegyógyásznak, és akinek édesapja is magyarországi viszonylatban jelentős pszichiáter volt, nem tud róla, hogy bármiféle adományozó levél létezne. A Magyar Nemzet februári számában közölt, a kórházbezárásokat nehezményező olvasói levelében Horánszky Nándor az üggyel kapcsolatban azt írta: „Hosszú a listája az embereket, intézményeket ért sérelmeknek. Közülük két intézményhez fűznek családi emlékek, miután egyenes ági felmenőim közül Schwartzer Ferencnek és fiának, Babarczi Schwartzer Ottónak jelentős szerepe volt e két kórház létrehozásában.” A két intézmény közül az egyik az 1868-ban megnyílt Országos Tébolyda (a mai OPNI), a másik egy magán-elmegyógyintézet, ami előbb Vácott, majd Budán működött családi kézben egészen 1910-ig. Horánszky Nándor kifejtette, kizártnak tartja, hogy ükapja tulajdonjogot adott volna át bárkinek is. Majd a család egyenes ági leszármazottai nevében elmondta, nem szeretnék, hogy Schwartzer Ferencet a család oldalági leszármazottai „olyan dolgokba keverjék bele, amire nincs bizonyítékuk”. Az OPNI-t illetően az ükunoka azon a véleményen van, hogy égető szűkség lenne ma is az ember- és betegközpontú szemlélet megerősítésére és a pénzvilág megfékezésére.
Balog Zoltán, a parlament emberi jogi bizottságának fideszes elnöke a legutóbbi ülésükön azt a kérdést tette fel Tasnádi Zoltánnak, az OPNI megszüntetéséért felelős miniszteri biztosnak, hogy miként tűnhetett el az alapító okirat eredetije éppen a bezárás előkészítése idején, erre azonban nem kapott választ. Balog azért is figyelemre méltónak tartja az adományozó eredeti akaratát, mert ha valóban nem adható el az ingatlan, úgy még inkább jogos a kérdés: miért nem újítják fel inkább a kétségkívül elavult épületegyüttest. – A felújítás számítások szerint 1,8 milliárd forintba kerülne, amíg a fővárosi kórházak ötmilliárd forintos támogatást kérnek, hogy legalább részben át tudják vállalni a pszichiátriai feladatokat – mutatott rá, feltéve a kérdést: ha nem az ingatlan elkótyavetyélése, akkor mi az értelme az OPNI bezárásának?
A Kincstári Vagyoni Igazgatóság megkeresésünkre nem reagált, így nem tudtuk meg, pontosan mikor és hogyan került az állam kezébe az OPNI épülete. A lapunk által kért ügyvédi vélemények szerint felelős jogi álláspontot csak akkor lehet kialakítani, ha valaki látta az adományozó levelet, és megvizsgálta azt, összevetve a keletkezésének időpontjára érvényes jogi szabályozást a ma érvényben lévővel.
Balog Zoltán a családi leszármazottakról és arról, miért nem kereste meg senki eddig az egyenes ági utódokat, úgy nyilatkozott: – Bárándy úr nyilván nem vállalta volna az ügyet, ha nem látná a jogérvényesítés valamilyen lehetőségét – fogalmazott, kiemelve: számára az a fő, hogy kormány ne vihesse végbe a tízmilliárdos ingatlan botrányos értékesítési tervét.
origo.hu
Gyárfás Tamás: Ez nem egy játékfilm, nem egy regény, ez az életem. Ennyi volt
