Nobel-díjra jelölik Kohlt?

José Manuel Durao Barroso szívesen venné, ha Nobel-békedíjjal tüntetnék ki Helmut Kohlt, az egyesítés kancellárját. Az Európai Bizottság elnökének javaslata vegyes visszhangra talált Németországban.

Geir Lundestadnak, a Nobel-intézet igazgatójának írt levelében Barroso azon véleményének adott hangot, hogy a német újraegyesítés folyamata politikai bátorságot, érzékenységet követelt meg, és az európai béke diadalának a szimbóluma. „Európa legsötétebb fejezetének lezárását hozta azzal, hogy megpecsételte Németország átlépését a totalitarizmusból a demokráciába” – írta Barroso. A szociáldemokrata Willy Brandt után a kereszténydemokrata Kohl lenne a második német Nobel-békedíjas kormányfő. A tizenhat esztendőn keresztül kancellári hivatalt betöltő CDU-s politikus elvitathatatlan külpolitikai érdemei mellé azonban számtalan olyan belpolitikai affér párosul, amelyek összevetése nem felel meg a „béke” fogalmának, és így vegyes reakciókat váltott ki. Figyelemre méltó, hogy még Angela Merkel kancellár sem foglalt határozott állást a kérdésben. A történelmi ellenségeskedésen átsegített német–francia viszony létrejötte elvitathatatlanul hozzájárult az európai és a világbéke megszilárdításához, éppen úgy, mint a hidegháború jelképének számító válaszfal lebontása. A CDU/CSU ennek megfelelően értékeli Kohl pályafutását. „Megérdemelné a kitüntetést” – hangoztatta Ronald Pofalla, a kereszténydemokraták főtitkára és Peter Ramsauer, a bajor CSU parlamenti csoportjának vezetője. Ellentétes véleményt fejtett ki Renate Künast, a Zöldek elnöke és Marianne Birthler, a Stasi-papírok feldolgozásával megbízott hivatal vezetője: szerintük a Nobel-békedíj inkább azoknak a keletnémet polgári ellenállóknak járna, akik az NDK békés forradalmát kezdeményezték. A szocialista baloldal öszszehasonlítja Kohlt az 1971-ben Nobel-békedíjat kapott Brandttal, és ennek során az SPD-kancellár javára billen a mérleg nyelve, hiszen ő már a nemzetiszocialista rendszer ellen is harcolt, majd híres „keleti politikájával” új fejezetet nyitott az európai békéhez vezető úton.
A kritikusok mindenekelőtt azt vetik Kohl szemére, hogy az egyesítés során az NSZK szociális tartalékaiból vette ki az NDK szanálását szolgáló pénzt, majd a CDU adománybotrányában azóta is elkendőzött, sötét szerepet játszott. E tettek semmiben nem szolgálták a köztársaság „békés” egymás mellett élését.
Barroso javaslata csak 2008-ban lenne megvalósítható, az ez évre vonatkozó indítványok határideje ugyanis február 1-jén lejárt.