Ha megtartják is valamilyen formában, sokan nyugtatják lelkiismeretüket azzal, hogy már az egyház sem várja el a régi, szigorú böjti fegyelmet. Hol van már a heti kettő böjti nap, a szerda és a péntek? A szerdát a legtöbb keresztény család besorolta a többi hétköznap közé, de a pénteki önmegtartóztatás alól is számos kibúvó van. Az egyszeri étkezés helyett a háromszori, de csak egyszeri jóllakás, ám a többszöri (folyamatos) torkoskodás alól is felmentést adhat pár önzetlen jó cselekedet, bűnbánó imádság. Folyamatosan és fokozatosan fellazult a nagyböjti időszak negyvennapos aszkézise is, így a nyugati kereszténységben csak két húsevési tilalommal összekötött, szigorú böjti nap maradt: hamvazószerda és nagypéntek. (A protestánsok a hamvazószerdát sem tartják meg.)
Kétségtelen, a korai kereszténység szokásrendjéhez képest, amikor az év fele böjti napokból állt (a heti kétszeri koplalás mellett negyvennapos böjti időszak előzte meg a húsvétot, Mária mennybemenetelének ünnepét – augusztus 15. – és a karácsonyt is), mostanság nem kell túlságosan sanyargatni magunkat. Hozzátenném, ahogy nem az egyház kedvéért böjtölünk (imádkozunk, teszünk jót, szeretjük embertársainkat stb.), úgy a böjtölésnek sem a szenvedés, a vezeklés, az önsanyargatás a lényege. Az ókeresztény időkben a húsvétot megelőző nagyböjt elsősorban az újonnan jöttek oktatásának és felkészítésének, másodsorban a legsúlyosabb bűnösök bűnbánatának és vezeklésének időszaka volt. Ma úgy mondanánk: a böjt a testi-lelki méregtelenítést szolgálta, hogy alkalmassá tegye az egyént az igazság, az egészség, szóval az élet el-, be-, visszafogadására. Tudom, nem illendő a szent üzeneteket profanizálni, de a nagypénteki böjt vulgárisan és szakrális tartalmaitól megfosztva, a modern, európai, politikailag korrekt megfogalmazásoknak is megfelelve azt az ósdi, konzervatív tételt sugallja, hogy amiért áldozatot hoztál, csak abban lesz örömed.
origo.hu
Magyar Péter véleménye 180 fokos fordulatot vett ebben a fontos kérdésben
