Aki fölemelte a Kárpátok erdeit

A nemzetközi hírű kárpátaljai magyar botanikaprofesszor, Fodor István születésének 100. évfordulója alkalmából rendeztek emlékülést a Magyar Tudományos Akadémián. A tudós több mint öt évtizedes pályafutása során az oktatás, a kutatás és a nevelés mellett a környezet- és természetvédelem, az ökológiai ismeretek gyakorlati alkalmazásával fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy a Felső-Tisza vízgyűjtő medencéjében a hegyeket az egykorihoz hasonló növényzet borítsa. Kezdeményezésére 1950-ben a Róna-havason kutatóállomást létesítettek. Az erdőállomány felső határának emelése érdekében végzett harmincéves kutatómunka során eredményesen kipróbált módszerét a Szovjetunióban nem szabadalmaztathatta, ez csak később – miután Ukrajna önállósult –, 1997. június 3-án Kijevben sikerült.
Az Ungvári Állami Egyetem botanikai tanszékének munkatársaival és a perecsenyi erdőgazdaság szakembereivel közösen 1964-ben az 1400 méter magasan fekvő Róna-havason erdővel telepítették be a hegygerincet, megemelve a felső erdőhatárt. Ehhez kidolgozták a különböző fafajok ültetési módszereit, a talaj előkészítésének, a facsemeték gondozásának technológiáját. Különösen eredményesnek bizonyult a tűlevelűek (a lucfenyő, a jegenyefenyő, a duglászfenyő és a kárpáti cirbolya) gyökér körüli mikroflórájának mesterséges előállítása. Fodor István meggyőződéssel vallotta: „Ha a Kárpátok gerinceit mindenütt, a találmányomban leírt módon, ilyen erdőkkel telepítenék be a hegyes vidékeken, akkor hasonló pozitív változások állnának be a Kárpátok teljes ökológiai rendszerében.” A havasok erdősítése azért is fontos, hogy a hóolvadások idején a hegyekről lezúduló víz ne okozzon árvizeket. Ám módszerét egyelőre kizárólag a Róna-havason alkalmazták, nem kis sikerrel. A további műveletek megszakadtak. „Minthogy a Tisza és mellékfolyói öt országot érintenek, a Kárpát-medence vízgazdálkodásának erdőtelepítéssel történő helyreállítása csak nemzetközi összefogással lehet eredményes és hatékony. Így szabályozódna, egyensúlyozódna ki a Tisza vízhozama, és így valósulnának meg a tudományos kutatásokkal és kísérletekkel is igazolt pozitív változások a Kárpát-medence teljes ökológiai rendszerében” – írta 1994-ben megjelent tanulmányában.
Munkatársaival 3820 kárpátaljai növényfajt, illetve alfajt írtak le, ebből több mint 600 kutatásaik eredményeként vált ismertté. Megállapították, hogy 72, korábban Kárpátalján honos növény eltűnt a területről. A professzor nevéhez fűződik az ungvári botanikus kert létrehozása is.
Fodor István 2000. április 23-án, életének 93. esztendejében hunyt el Ungváron. A Magyar Tudományos Akadémián rendezett emlékülésen Borhidi Attila elnök zárszavában így jellemezte: öt ország állampolgára volt, aki összefogásra, közös gondolkodásra buzdította a Kárpát-medence népeit. Felidézte kedvenc mottóját: „Tudomány nélkül nincs fejlődés, fejlődés nélkül pedig nincs élet.”

Kalandos életút
Az első világháború után Margittai Antal tanítja, akinek biológia iránti szeretete akkora hatással lesz rá, hogy elhatározza, ő is biológus lesz. A prágai Károly egyetem befejezése után visszatér Ungvárra, ahol tanítani kezd. Ő szervezi a kárpátaljai cserkészcsapatokat, majd a bécsi revízió után Teleki Pál kinevezi a kárpátaljai cserkészek öszszevont vezetőjévé. Szerepet akar vállalni az autonómia megszerzésében is, emiatt csatlakozik az értelmiségiek egy csoportjához. Ez ügyben még Bárdossy László miniszterelnökkel is tárgyal. A második világháború alatt a magyar harckocsihadosztály híradósa lesz, később tisztté avatják, majd hadifogságba kerül. Visszatérve Ungvárra a KGB vár rá, kihallgatások hosszú sora következik. Nem vitték a gulágra, de örökre bizalmatlan személy marad. Végre taníthat, az ungvári egyetem botanikai tanszékén kezd el tevékenykedni. A Szovjetunió felbomlása után kísérletet tesz a magyar állampolgárság felvételére, de a megalázó procedúrával és a hatalmaskodó hivatalnokokkal szembekerülve úgy dönt, magyar marad ő állampolgárság nélkül is.