Vágjunk a közepébe! Iványi marad Pécsett?
– Többéves szerződése van, biztosan marad.
– Bérest kivel tudják pótolni?
– Nemcsak őt kell, hanem Bujdosót, Dapót és Dojcsinovicsot is. De még helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy az elmúlt idényben hárman – Iványi, Johnson és Béres – vitték a hátukon a csapatot, közülük egyedül Iványi marad.
– Hogyan áll fel a kezdőötös?
– A jelen helyzet szerint ezen gondolkodnom sem kell. Iványi, Fegyverneky, Sarok, Raksányi, Krivacevic. Pillanatnyilag ugyanis pontosan öt hadra fogható játékosunk van, a hatodikat, Vajdát ma műtik.
– És ősszel?
– Természetesen nem így. S az iménti felsorolással nem keseregni, hanem büszkélkedni akartam: lám, Pécsett Béres és Bujdosó távozása ellenére is erős a magyar mag. Az említettekhez sorolhatjuk még Hellert és Somogyit, akiket Szolnokról igazolunk le. Előbbi tulajdonképpen visszatér hozzánk, hiszen saját nevelésű játékosunk. Szeretnénk három-négy légióst is szerződtetni. Mindenekelőtt egy gólzsákot, mert az elmúlt idény azt mutatja, a kinti dobásokkal hadilábon álltunk, s persze egy centert és egy erőcsatárt.
– Ez már-már túl szépen hangzik ahhoz képest, hogy a Johnson és Edwards távozásával felvezetett, végül elvesztett bajnoki döntő idején szinte mindenki a vészharangot kongatta, mondván, Pécsett vége a minőségi női kosárlabdának.
– Tagadhatatlan, voltak, vannak anyagi nehézségeink, ám ez a korszak hamarosan lezárul. A vezetőség ígéretet tett arra, hogy június harmincadikáig minden tartozást kiegyenlít, utána újra tervezhetjük a jövőt.
– Az eddiginél felelősségtelje-sebben? Az idény végén az a pletyka járta, miközben a csapatot cserben hagyott légiósnak, Edwardsnak kilencezer dollár volt a havi fizetése, az egyik magyar játékos lángost kényszerült árulni, hogy eltartsa magát, mert hónapokig nem kapott pénzt, egy másiknak pedig a lízingelt autóját vitték el, mert nem tudta törleszteni a részleteket.
– Jól mondta, ez csupán pletyka. Egy szóval sem akarom azt állítani, hogy fenékig tejfel volt az élet Pécsett, a fizetések olykor igenis csúsztak, de megélhetési gondjai senkinek sem lehettek.
– Azt is tagadja, hogy olykor meggondolatlanul igazoltak le egy-egy légióst, mint például tavaly Whittle-t és Edwardsot?
– Itt most álljunk meg! Tizennégy éve, amióta én irányítom az együttest, kilencszer nyertük meg a bajnokságot, ugyanennyiszer a kupát és háromszor bejutottunk a legjobb négy közé az Euroligában. Szurkolóink imádják a csapatot, évente több telt házas meccset vívunk, de még átlagos nézőszámunkkal is csak egy-két futballklub vetekedhet. Ne kelljen már ezt a korszakot kudarcok sorozataként értékelnem! Ha én vagy a vezetőség többi tagja zsinórban rossz döntéseket hozott volna, akkor aligha dicsekedhetnék az eredményeinkkel.
– Azzal a szintén többet hangoztatott véleménnyel legalább egyetért, hogy utolsó két bajnoki aranyát hitelbe nyerte a Pécs?
– Miért, ezeket egyszer majd vissza kell adnunk? Butaság. Nem ez a dolog lényege. Az elmúlt öt évben nagyon átalakult az európai női kosárlabdázás. Az ezredforduló előtt a legnagyobb amerikai sztárok még véletlenül sem jöttek át Európába játszani, ma pedig ott tartunk, hogy az Euroliga erősebb, mint a WNBA. Ezt a folyamatot nagyrészt az orosz piac megnyílása idézte elő, a mai Szpartak Moszkvánál erősebb alakulatot klub és válogatott szinten sem ismerek. A megváltozott körülmények dacára igyekeztünk tartani a célunkat, hogy minden évben jussunk el a Final Fourig. Ez óhatatlanul megnövelte a költségeinket, de egy pontot nem léphettünk túl, e folyamatnak véget kellett vetni. Most azon fáradozunk, hogy olyan új csapat alapjait rakjuk le, amelyik 2010-re ismét megcélozhatja a Final Fourt.
– Azért az mégis elgondolkodtató, hogy 2002-ben két hónapra le tudták igazolni Európa egyik legjobbját, Sztyepanovát, az idén pedig a hozzá aligha mérhető Edwards faképnél hagyta önöket.
– Elárulom, Sztyepanova öt éve kevesebbe került, mint Edwards az idén, ám most egyedül elvinné az éves költségvetésünket. Mondom, nagyon megváltozott Európában a női kosárlabda.
– Nem érzi úgy, hogy miközben a légiósokért versengenek, a saját utánpótlást elhanyagolták? Az ön másfél évtizede alatt a pécsiek közül csupán Fegyverneky vált biztos csapattaggá.
– Meg Keller, akinek több bajnoki címe van, mint Balogh Juditnak. Bár jelenleg tagadhatatlanul nem Pécsett játszik, nem tudjuk hazacsábítani Diósgyőrből. Rajtuk kívül is sorolhatnám a kevésbé ismert neveket. De az imént nem említettem, hogy Sarok, Raksányi és Krivacevic az idén bajnok lett ifjúsági csapatunkkal. Ha le akarom egyszerűsíteni a kérdést, akkor erős az utánpótlásunk, csak nem elég magas. Kellert leszámítva egyetlen olyan saját nevelésű játékosunk sem akadt, aki elérné a százkilencven centit, ami kosárlabdában nem elhanyagolható adottság.
– Az erősödő verseny, az egyre több nehézség az ön lelkesedését nem kezdte ki? Nehezen érthető, miért nem vállalta el például a kapitányi tisztséget. Annál is inkább, mert a többek között Iványival és Béressel fémjelzett korosztály utolsó nagy dobására készül.
– Bizony nagyra. Biztos vagyok benne, hogy kijutnak az Európa-bajnokságra, s még az olimpiai részvételt sem tartom kizártnak. Hogy miért nem kérek mégsem ebből? Annyi bántás még sohasem ért, mint szövetségi kapitányként. Kell ez nekem? Amikor az Eb-n elért negyedik és hetedik helyért bíráltak, megmondtam, azoknak az eredményeknek az értékét a jövő mutatja meg. Mindenkinek jobb így. A lányok kijutnak az Eb-re, én pedig itthonról szurkolok nekik, miközben feltöltődöm a következő idényre.
origo.hu
Menstruációs görcs: 5 életmentő tipp, hogy könnyebben átvészeld ezeket a napokat
