Hazai siker után, érettségi előtt

Esőszünettel kezdődött a sikertörténet: míg három magyar is kiesett az egyesből a múlt heti Gaz de France Budapest Grand Prix 175 ezer dollár összdíjazású WTA-torna keddi versenynapján, addig Szávay Ágnes mérkőzését az égi áldás miatt másnapra halasztották. S a magyar tenisz 18 éves ígérete szerdától szombatig egészen az elődöntőbe robogott, vasárnap pedig cseh partnere oldalán megnyerte a párost. A friss világranglistán egyesben még soha nem állt ilyen jól a juniorként Grand Slam-győztes soltvadkerti lány: a 158. helyről több mint harmincat lépve előre már 126.

Inkább világranglistát böngészi, vagy már az érettségi tételeket? – kérdeztük Szávay Ágnestől pályafutása eddigi legnagyobb felnőtt sikere (egyesben elődöntő, párosban WTA-tornagyőzelem), a csodálatos itthoni (verseny-) napok után.
– Két hét múlva érettségizem matematikából és angolból a Novus gimnáziumban, de mostanában nem sok időm volt tanulni. Szerencsére ezt a két tárgyat nagyon szeretem, a többi meg szerintem jövőre marad. Ami pedig a világranglistát illeti, tényleg nagyot léptem előre ezzel a budapesti versennyel.
– Számított ekkor sikerre? Hiszen a WTA-tornán a mostani előtt csak egyszer került a négy közé egyesben, párosban is legfeljebb a fináléig jutott, a végső diadalig soha.
– Párosban mindenképpen számítottam valami ilyesmire, hiszen már a nagy dohai tornán is jól ment együtt a játék Vladkával (Vladimira Uhlirová, a cseh partner – a szerk.), csak a Hingis, Kirilenko duótól kaptunk ki a döntőben. Egyesben visszafogottabb, de azért szintén komoly terveket szövögettem, igaz, amikor kiderült, hogy az orosz Jelena Lihovcevával kezdek, kicsit elbizonytalanodtam. Szerencsére tényleg csak kicsit.
– A jóval előrébb rangsorolt Lihovcevát, majd az ukrán Bejgelzimert is simán verte, a francia Loit visszalépett, s már be is került az elődöntőbe. Itt viszont a végül tornagyőztes argentin Dulko ellen nem azt a Szávay Ágit láthattuk, mint korábban. Miért?
– Mert túlizgultam magam. Az első meccseken még nem volt rajtam teher, felszabadultan játszhattam, ekkor viszont már mindenki tőlem várta a sikert. Az is nyomasztott, hogy ha nyerek, olyan helyre lépek előre a világranglistán, ami főtáblát ér Wimbledonban. Nem sikerült, úgyhogy selejteznem kell, csakúgy, mint a Roland Garroson.
– Ahol két éve a juniorok között megnyerte az egyest és a párost is. Ezek és a további korosztályos diadalok hogyan viszonyulnak a mostani felnőtt sikerekhez?
– Hírben talán a korábbiak visszhangosabbak voltak, pedig azóta rengeteget fejlődtem, belenőttem a teljesen más, igazi profi közegbe. Tavaly egy elhúzódó buta betegség miatt nem léptem anynyit előre, amennyit szerettem volna. Ám edzőim, Kuharszky Zoltán és Bocskay József rengeteget segítettek, no meg az a kondíciójavító program is, amit Münchenből kapok.
– Ez mire lehet elég a jövőben az igazán nagy versenyeken?
– Remélem, minél többre. A párossal kapcsolatban már a mostani Roland Garrosra is nagyon jó előérzeteim vannak, szerintem szuper csapatot alkotunk Vladkával. Persze nem mindegy, kikkel kezdünk majd.
– Addig mi a programja?
– Mivel ennyire messze jutottam itt, Budapesten, számomra kimarad az e heti varsói verseny. Viszont így többet tudok tanulni az érettségire, aztán jön egy kisebb, 75 ezer dollár összdíjazású zágrábi torna, majd már a Roland Garros.
– Nyilatkozatai és minden gesztusa szerint „összemelegedett” a közönséggel, talán a nemzetiszín szalag sem a véletlen műve volt a hajában. Ennyire fontosnak érezte, hogy itthon mutassa meg, mit tud?
– Igen. Boldogsággal töltött el, hogy mindenki értem szorított a nézőtéren, s hogy cserébe én is örömet szerezhettem a magyar szurkolóknak.