Kevés a rehabilitációs szakember

Hazánkban a népesség majdnem egy tizedét teszik ki a rokkantnyugdíjasok, közülük a legtöbben 62 éven aluliak. Sokuk egyáltalán nem tud dolgozni, mivel 67 százalékban csökkent munkaképességű. Tavaly közel 800 milliárd forintot tettek ki a megváltozott munkaképességgel és fogyatékossággal járó költségvetési kiadások. Ezért és mert a szaktárca szerint sokan a rokkantnyugdíjasok közül képesek lennének munkába állni, a kormány reformra készül a minősítési rendszer és a rehabilitáció területén.

Azoknak, akiknél a rehabilitációnak államháztartási haszna is van, átmenetileg, három éven át rehabilitációs járadékot adna a kormány. A cél az, hogy munkába állhassanak a csökkent munkaképességűek. Az egészségügyi reform során lezajlott ágyszámcsökkentéssel ugyanis 7500-zal megnőtt a hosszú ápolási idejű, köztük a rehabilitációs ágyak száma. Többszörösen felvetődik így a rendszer nyereségorientált átszervezése. A rehabilitációs járadékot jövőre vezetnék be, amivel az elképzelések szerint szociális munkások segítségével a megváltozott munkaképességűek visszajutását segítenék a munkaerőpiacra. Az új rendszerben előtérbe kerülne a rehabilitációs szakemberek szerepe is. – Eddig is szükség lett volna a rehabilitációra, hiszen ha korábban felismerik fontosságát, most kevesebb sérült ember lenne – mondja Pető Zoltán szakember. – Jelenleg kevés a rehabilitációs szakember Magyarországon, egyetemi szinten pedig egyáltalán nincs oktatási rendszere – fejtette ki Pető Zoltán, aki 14 éve vezeti a Szegedi Tudományegyetem rehabilitációs osztályát. Szerinte az oktatásban szemléletváltásra, az egészségügyben a szakemberképzés felgyorsítására lenne szükség. „Soha nem volt ilyen magas a daganatos, testi-lelki betegek száma hazánkban, mint most” – fogalmaz. A rokkantnyugdíjasok magas számának oka azonban történelmi alapokon is nyugszik. „Az 1980-as évek végétől miután sok állami munkahely megszűnt, sokak számára az egyetlen kiutat az állástalanságból a rokkantnyugdíjas rendszer jelentette” – mesélte Soltész Miklós. A Fidesz–KDNP népjóléti kabinetvezetője szerint azokat, akik az elmúlt tizenhat év miatt, önhibájukon kívül kerültek be a rendszerbe, képtelenség visszavezetni a munkaerőpiacra. – A rehabilitációs rendszer átalakításáról szóló kormánytervezet nem szól arról, hogy jelenleg hazánkban nincs elegendő munkahely – magyarázta Soltész Miklós. Az állástalanok száma ma Magyarországon eléri a 400 ezer főt.
A kormány szociális reformjában az Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI) minősítési rendszerének átszervezése is szerepel. Az OOSZI végzi ugyanis azokat a vizsgálatokat, amelyek során minősítik, hogy ki milyen rokkantsági csoportba tartozik. Évente kilencvenezer új rokkantsági igény érkezik az intézethez. – A minősítések elavultsága abban áll, hogy a vizsgálatok során eddig csak az egészségkárosodás mértékét vették figyelembe – mondta Juhász Ferenc, az OOSZI főigazgatója. Az átalakításról szóló tervezetben szerepel, hogy a sikeresen rehabilitált személy az új munkakörhöz az átképzést és minden egyéb rehabilitációt ingyen kap meg, a munkáltató pedig támogatásban részesül. „A feltételek teljes kialakítása azonban hosszabb felkészülési időt igényel” – tette hozzá Juhász Ferenc. A szomszédos Ausztriában számos megvalósult példa mutatja azt, hogy a csökkent munkaképességű emberek számára hosszabb távú megoldást a rehabilitációs központok jelentenek. Az ilyen intézményekben foglalkoznak ugyanis fogyatékos felnőttek szakképzésével, tanácsadással, beilleszkedésüket segítő egyéni programokkal. Hazánkban az Európai Unió régi és új tagállamai egyébként tavaly konferencia keretében számoltak be a foglalkoztatási rehabilitáció területén szerzett jó tapasztalataikról. – Kevés a rehabilitációs központ Magyarországon, vannak települések, ahol egyáltalán nincs – mondta Világos Katalin. A Csökkent Munkaképességűek és Rokkantnyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének elnöke példákkal szemléltette az érintett emberek foglalkoztatásának nehézségeit, az átszervezéssel kapcsolatos aggályait. – Vannak olyan fogyatékkal élők például, akik csak lassabban tudnak dolgozni, ők a cégek nyereségorientált versenyébe most sem tudnak beilleszkedni – magyarázta az elnök. – Az aktív korú fogyatékos emberek körülbelül 9 százaléka dolgozik, de az ő jövedelemviszonyaik a legrosszabbak. Havi ötvenezer forintból kell megoldaniuk az általános kiadásokon felül az utazási költségeket és azt, hogy személyi segítőt fogadjanak – mondta Szakály József, a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségének főtitkára. Szociológusok felmérései azt mutatják, hogy azoknak, akik már három évig munkanélküliek voltak, szinte lehetetlen viszszakerülniük munkába. A kormány az új rendszer fejlesztésére és indítására az európai uniós operatív programok forrásait szeretné felhasználni, mintegy 60 milliárd forint összegben. Rehabilitációval kapcsolatos szakkönyvek csak 2000 óta jelennek meg hazánkban, az időskori rehabilitációban, gondozásban (geriátria) dolgozó szakemberek száma pedig alig éri el a húszat.
A rehabilitációs rendszer átalakításáról szóló tervezetet mától tárgyalja a parlament.