Látványosan előtérbe kerültek az utóbbi időben a külpolitikai témák a Fidesz kommunikációjában. Jó érzékkel csaptak le a kormányfő elbizakodott és nagyképű nyilatkozatára az International Herald Tribune-ban, s a nemzetközi sajtó bírálataitól megtámogatva pillanatra sem engedték el Gyurcsány Ferenc nyakát. E sikeres kommunikáció mögött azonban főképp belpolitikai indíttatás látszik. Lehet-e külpolitikai témákkal segédpontokat szerezni a választási versenyben?
– A külpolitikai témák megjelenése a belpolitikai színtéren nagymértékben függ attól, hogy követ-e el a kormányzat ilyen hibákat. Egyébként az ellenzék nem tudná napirendre tűzni ezeket a kérdéseket, hiszen a széles közvélemény szemében a külpolitika nem igazán érdeklődésre számot tartó terület. A kormányzat most komoly hibákat vétett a magyar energiabiztonság kérdésében. Összességében egyébként nem az ellenzék, hanem a kormányzat használja a külpolitikát pártpolitikai megfontolásokból. A mostani alibi külpolitizálás fő eleme, hogy a kormány fényezi önmagát a nemzetközi színtéren, mivel pótolni igyekszik idehaza megcsappant legitimitását. Magyarországon a szó valódi értelmében vett külpolitikáról ma nem beszélhetünk.
– Említette az energiabiztonságot, amelynek valóban különleges jelentősége van a XXI. században. A tényekkel meglehetősen nagyvonalúan bánó jelenlegi viták azonban annyira átideologizálttá váltak, hogy a tájékozatlanabb állampolgár néha azt hiheti, a Nabucco Fidesz-, a Kék Áramlat pedig MSZP-projekt. Miről szól valójában ez a vita?
– A képlet egyszerű. A magyar állampolgároknak érdekük, hogy a gáz több forrásból és több útvonalon jöjjön. Ha ez így van, akkor érdekünk támogatni az Európai Unió törekvéseit, különösen hivatalos projektjét, a Nabucco gázvezeték kiépítését. Elismerem ugyanakkor, ennél az álláspontnál nem annyira üzleti, hanem biztonságpolitikai szempontokat vettünk figyelembe.
– Milyen esélyt lát jelen pillanatban a Nabucco megvalósulására?
– Van esély a megépítésére. Az EBRD 70 százalékban biztosítja a finanszírozást, az azeri gáz indulásnak elég volna, szakmai befektetők komolyan tárgyalnak Törökországgal, nyárra a török hálózat össze lesz kötve Bakuval, és elkészül a megvalósíthatósági tanulmány. Mára az is kiderült, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére az orosz–türkmén megállapodás nem érinti direktben a Nabuccót. Az azonban kétségtelen, hogy egységes és markáns EU-diplomáciára nagy szükség lenne, hiszen a kérdést Moszkvában és Washingtonban mintha komolyabban vennék.
– Az elmúlt hetek történéseinek másik olvasata, hogy a Fideszben megfogalmazódott, pontosabban a széles nyilvánosság előtt is ismertté vált egy, a korábbinál markánsabb külpolitikai vonalvezetés, amely ugyan gyakran hivatkozik az Európai Unióra, ám tartalmát tekintve inkább tekinthető atlantinak. Vagy csak arról van szó, hogy Gyurcsány „orosz akcentusát” csak „amerikai akcentussal” lehet ellensúlyozni?
– Az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz fűződő viszonynak nem lehet eltérő tartalmat adni, hiszen ugyanarról az értékközösségről van szó. Az Európai Unió a mi családunk. A nemzetközi kapcsolatépítésben a következő kör a szövetségeseinké, s itt kitüntetett helye van a NATO-nak, hiszen alapvető értékek kapcsolják össze ezeket az államokat. Megint egy tágabb kör, de még mindig a szövetségesi viszonyrendszer részét képezik a világban Japántól Ausztrálián át Indiáig mindazon országok, amelyek a jogállamiság és a piacgazdaság talaján állnak. Csak ezután következhet Magyarország nemzetközi kapcsolatépítésében azon partnereknek a köre, amelyekkel a kapcsolatépítés sokkal inkább az érdekeken alapul. Ennek a kapcsolatrendszernek tehát eltérő körei, eltérő minőségi fokozatai vannak. E megközelítésben a Fidesz részéről semmi új nincs. Annál inkább kitapintható változás a kormány politikájában! Az Oroszországhoz fűződő viszony ugyanis szemmel láthatóan új minőséget nyert.
– Elég hangsúlyt fektet-e a Fidesz a feltörekvő országokra, köztük Kínára vagy mondjuk Latin-Amerikára?
– Kína megkerülhetetlen tényezője a XXI. századi világpolitikának, s mint a külügyi bizottság elnöke a közeljövőben el is látogatok Pekingbe. A gazdasági és politikai kapcsolatokon túl ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy a kölcsönös tisztelet jegyében kiterjedjen a párbeszéd az emberi jogok kérdésére is. Ami pedig Latin-Amerikát illeti, aláhúznám, megalapozottak lehetnek azok a kritikák, amelyek az Egyesült Államok e térségbeli politikáját érték és érik, ugyanakkor látni kell, hogy a kontinens jövője nem építhető az Amerika-ellenességre. A latin-amerikai baloldali politikák komolyan kötődnek e régió szociális helyzetéhez, ezért Európa részéről a baloldaliság nem képezi semmiféleképpen akadályát a pragmatikus együttműködésnek. Baloldal és baloldal között ugyanakkor nagy lehet a különbség, mi itt ezt Európában is megtapasztaltuk. Latin-Amerikában van egy demokratikus baloldali hagyomány, amelyet Brazília, Argentína vagy Uruguay képvisel, és van egy államszocialista tendenciákat felmutató, amely Fidel Castróra tekint, fenyegeti a piacgazdasági viszonyokat, korlátozza az alapvető politikai szabadságjogokat, és adott esetben megfélemlíti az ellenzéket. Venezuela, Bolívia államszocializmusával a demokratikus világ nem tud mit kezdeni.
– A Gyurcsány-kormány említett közeledése Oroszországhoz geopolitikai mezőbe helyezte Magyarországot. Nem tart attól, hogy az egymással szemben álló magyar pártok eszközzé válhatnak e versenyben, s csupán a másik semlegesítésére használják őket egyes nagyhatalmak?
– Az Oroszországhoz való viszony komoly geopolitikai kihívást jelent. A kérdés az, hogyan viszonyul a nemzetközi közösség a magát újrafogalmazó Oroszországhoz. A magyar pártok szerepe ebből a szempontból másodlagos.
– A Fidesz az utóbbi hónapokban nagyon sokat tett annak érdekében, hogy eloszlassa az Egyesült Államokban vele szemben nagyrészt mesterségesen kialakított, ám érezhető bizalmatlanságot. Nem tartja szélmalomharcnak ezt a törekvést annak fényében, hogy Washington az elmúlt jó másfél évtizedben finoman szólva sem segítette a magyar jobboldalt?
– A magyar–amerikai kapcsolatok elmúlt másfél évtizedét sokkal árnyaltabban látom. Az egyes adminisztrációkkal folytatott vitáink ellenére a magyar jobboldal meghatározó sajátossága az atlanti elkötelezettség, amelynek szerepe domináns a jobboldal külpolitikai arculatában ugyanúgy, ahogy az európai jobbközép pártokéban. Nemcsak nagyhatalmi, hanem kifejezetten értékalapú megfontolásokból. És a korrektség kedvéért a Magyar Nemzet olvasói számára meg kell jegyezni, az Egyesült Államok nagykövetsége az elmúlt években korrekt az ellenzékkel, az amerikai vendégeknek mindig lehetőséget ad, hogy az ellenzék politikusaival is eszmét cserélhessenek.
– Ugyanakkor a Fidesz is erős Európát szeretne. Az Európai Unió belső problémáit nézve sajnos ettől még messze vagyunk, de ez ellen hat az is, hogy nem igazán érdeke ez az erősödés még a nagy szövetséges erőközpontnak, Amerikának sem. Részben éppen ebből az érdekből fakad Washington Közép-Európában különösen jól kitapintható megosztó politikája. Nem gondolja, hogy bizonyos mértékben mégiscsak választanunk kell Amerika és Európa között?
– Azzal, hogy EU-tagok vagyunk, Európát választottuk, ám olyan erős transzatlanti kapcsolatban vagyunk érdekeltek, amelyik a közös értékeken nyugszik. Az Amerika és Európa közötti kapcsolatépítés tehát nem nagyon hasonlítható például az Oroszországgal kialakított viszonyrendszerhez. Egyébként az Egyesült Államokban láthatóan meggyengült az a vélekedés, amely nem támogatta az európai egységesülési folyamatot, noha ebben a kérdésben maradt még tennivaló jócskán.
– Tehát nem ért egyet azzal, hogy adott esetben nemcsak Oroszország, hanem az Egyesült Államok is megpróbálja megosztani Európát…
– Oroszország és Amerika viszonyulása Európához nem említhető egy lapon, már csak az alkalmazott módszerek miatt sem.
– A Fidesz politikájában kiemelt helyet foglal el az emberi jogok kérdése. A világpolitikai játszmákban azonban sajnos sokszor és sokan használják ezt a témát a nyomásgyakorlás eszközéül. Részben ezzel magyarázható a Mihail Hodorkovszkij melletti egyoldalú kiállás a nyugati sajtóban. Legutóbb egy cikkében ön is megvédte az orosz oligarchát, akinek felemelkedése erősen hasonlít annak a posztkommunista elitnek az útjához, amelyet joggal kritizál a Fidesz is. Nem tartja ezt kettős mércének?
– Úgy vélem, a kettős mérce az emberi jogok tekintetében nem elfogadható. Ugyanúgy fel kell lépnünk adott esetben a guantánamói jogsértésekkel szemben, mint ahogy az oroszországi jogsértésekkel szemben fellépünk. Ugyanakkor ne feledjük el, hogy az úgynevezett amerikai emberijog-sértéseket maga az amerikai sajtó hozta nyilvánosságra, jogállami eljárások folynak a kérdésben, komoly belpolitikai vita zajlik körülöttük, és életben vannak az érintettek. Mindezek nem mindig mondhatók el a hasonló oroszországi problémákról. Ami Hodorkovszkij ügyét illeti, nem dolgunk a bíróság helyett ítélkezni, a kirakatperek ideje azonban lejárt, s ezt mindenféleképpen szóvá kell tenni egy jogállam iránt elkötelezett erőnek. Megjegyzem, e kirakatper időzítése feltűnő módon egybeesik a piacellenes fordulat kezdetével Oroszországban.
– No, ezt pedig én látom árnyaltabban, de ha már az emberi jogoknál és a kettős mércénél tartunk, nem kellett volna határozottabban tiltakozni a CIA európai börtönei miatt?
– Határozottan fölléptünk ebben a kérdésben, leginkább néhány európai parlamenti képviselőnk tette ezt meg. Ez volt a legfőbb indoka az iraki misszió mandátumának meghosszabbítását elutasító álláspontunknak is.
– Hogyan lehet kijutni az iraki zsákutcából?
– Lassan látható, az Egyesült Államok egyoldalú iraki fellépése több mint hiba volt, és nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Washington a rendezés felelősségének az ódiumát is egyedül kénytelen vállalni. Az Egyesült Államok vesztesége ugyanakkor nem annyira pénzben mérhető, hanem az emberi életen túl a nemzetközi hitelvesztés mértékében. Nem értek azonban egyet azokkal, akik azt mondják, hogy az egyedüli megoldás a kivonulás. Átgondolatlan kivonulás gigantikus káoszhoz vezethet. A nemzetközi együttműködés és párbeszéd adhatja meg a választ a jelenlegi helyzetre, amelyben nekünk is részt kell vennünk, hiszen a tét immár nem csupán az Egyesült Államok, hanem az egész Nyugat tekintélye.
– Újabb feszültséggóc Irán. Mennyire látja fenyegetőnek Teherán atomprogramját?
– Úgy vélem, fejlett rakétaprogramjainak köszönhetően Európára is valós veszélyt jelent Irán azon törekvése, hogy atomfegyverhez jusson.
– Ez azonban egyelőre aligha indokolja az Európát is megosztó amerikai rakétavédelmi programot…
– Szerintem pedig a programot az iráni rakétafejlesztési program már önmagában indokolja, s az amerikai rakétavédelmi rendszer nemcsak a telepítésben érintett államok, hanem Magyarország biztonságát is növeli.
– Fogadjuk el, hogy növeli e rendszer Európa biztonságát, a bizalmat azonban semmiképpen sem. Nem látná megnyugtatóbbnak, ha NATO keretén belül épülne mindez?
– De. Ezt a kritikát jogosnak vélem. Ennek a rakétavédelemnek illeszkednie kellene a NATO integrált rakétavédelmi rendszerébe, és fontosnak tartanám, ha az Egyesült Államok kezdeményezne erről tárgyalásokat. Ez oldaná az ismétlődő egyoldalú fellépéssel kapcsolatos aggodalmakat.
– Sokan állítják, köztük ön is, hogy baj van a moszkvai gazdaságpolitikával és demokráciafelfogással. Az orosz demokrácia bizony fiatal és gyenge, de jobbnak értékelhető, mint például a Benjamin Netanjahu által preferált berendezkedés. Mivel magyarázza, hogy a Fidesz éppen a „héjának” tartott volt izraeli kormányfőt hívta díszvendégként a kongresszusára?
– Netanjahut és Orbán Viktort egyaránt sokat rágalmazzák. Ettől még mindkettő demokrata és nemzeti elkötelezettségű, és tisztelik egymást. A Fidesz a kongresszusra számos partnerét meginvitálta, köztük az izraeli jobboldali pártot, mellyel rendszeres párbeszédet tartunk fenn. Sajnos az izraeli belpolitikai helyzetre való tekintettel Netanjahu nem tudott eljönni, viszont üdvözölte a kongresszusunkat. A párbeszédet indokolja a Magyarországon élő mintegy 200 ezer zsidó s Izrael 200 ezer magyar származású polgára is. Hadd hangsúlyozzam azt is, hogy az elmúlt időszakban a magyarországi zsidó közösséget nem kis mértékben izgatta fel az antiszemitizmus kérdéskörének az előtérbe kerülése, a Fidesznek azonban, különösen a kormányzati időszakban nyújtott teljesítménye alapján, ezen a területen nincs semmiféle takargatnivalója. Rendkívül aggasztónak tartjuk ugyanakkor az elmúlt napok fejleményei alapján, hogy Gyurcsány Ferenc belpolitikai bunkósbotként használja az antiszemitizmus kérdését, s fontosnak tartjuk, hogy ezek a megnyilvánulások ne tegyék tönkre teljes mértékben a magyar társadalom immunrendszerét az esetlegesen valós antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Ami pedig az izraeli és a közel-keleti kérdéseket illeti, a Fidesz támogatja, hogy olyan megoldás szülessen, amely egyrészt garantálja Izrael állam biztonságát, másrészt pedig egy életképes palesztin állam megteremtésének a feltételeit.
– Az elmúlt hetekben az észtországi események borzolták a kedélyeket. Ezzel kapcsolatban az Európai Néppárt frakcióvezetője kijelentette, most mindannyian észteknek kell lennünk. Valóban a tallinni példa a követendő? Mi a Fidesz álláspontja a Szabadság téri második világháborús szovjet emlékművel kapcsolatban?
– Hadd bocsássam előre, hogy az én családom megszenvedte a kommunizmus, illetve a szovjet megszállás időszakát. A Magyarok Világszövetségének népszavazási kezdeményezését azonban a magam részéről nem írtam alá. Van ennél fontosabb népszavazási kezdeményezésünk is, most semmi szükség elterelő hadműveletekre. Ráadásul nemzetközi szerződésekről nem is lehet népszavazást tartani. Magyarország az elmúlt másfél évtizedben a szimbolikus kérdésekben a megegyezés talaján állt, s nagyon pozitív eredmények voltak ezen a téren. Jelcin bocsánatot kért 1956-ért, sikerült megnyitni a Don-kanyar elesett áldozatainak méltó emléket állító katonatemetőt. Persze a mai orosz külpolitikai megközelítés új helyzetet teremthet ebben a kérdésben is.
origo.hu
Kegyetlen gyilkosságot tervelt ki két rab a szegedi börtönben
