Nehéz lenne tagadni, hogy a profi kerékpározás szilárd lábakon áll, pontosabban kerekeken gurul, hiszen korszakos botrány ide, korszakos botrány oda, egyelőre bottal sem képes magáról leverni a szurkolókat, a médiát és a támogatókat. Azt eddig is lehetett tudni, hogy az óriási erőkifejtést igénylő, s ami még fontosabb, hasonló nagyságú pénzösszegeket vonzó sportág „jegyben jár” a meg nem engedett szerek használatával. Az első, bizonyítottan doppingolás miatt bekövetkezett haláleset óta – a dán Knut Enemark Jensen vesztét az anfetaminszármazékok közé tartozó ephedrin okozta az 1960-as római olimpián – eltelt lassan fél évszázad, a kerékpár pedig szépen betekert a „doppingsportágak” közé. Ahonnan, ahogy a távolabbi és a közelmúltból kiragadott példák mutatják, még messze a kiút.
Bár elszigetelt eltiltások akadtak, kilenc éve beleremegett az egész biciklistársadalom, amikor 1998-ban a 85. Tour de France-on a Festina csapat masszőre és kísérője egy határátlépés során megbukott, és doppingfutárként, kábítószer-csempészésért letartóztatták. Ekkor ismerhette meg a világ az EPO-t (erythropoietin), a viadal kis híján félbeszakadt, aztán a festinásokkal elvitették a balhét – a bennfentesek szerint sokkal inkább pechesek voltak, mint egyedüli bűnösök. Jelzésértékű, hogy ezt a „Dopping Tourt”, valamint abban az esztendőben a Girót is az az olasz Marco Pantani nyerte, akit később többször eltiltottak, s 2004-ben kábítószer-túladagolásban elhunyt. Közben 1999-től 2005-ig következett Lance Armstrong korszaka: az amerikai klasszis előbb felgyógyult rákbetegségéből, majd sorozatban hétszer megnyerte a Nagy Kört (Grande Boucle, ez a Tour beceneve), gyakorlatilag folyamatosan a gyanú árnyékában. Leleplező könyvek, cikkek jelentek meg róla, de egyik sem tartalmazott olyan bizonyítékot, amelyiket a közben nemzeti hőssé vált Armstrong kiváló ügyvédei ne tudtak volna viszszaverni.
A tengerentúli legenda visszavonultával tavaly jöhetett el a többiek ideje, már akié, mert a rajt előtt az El Mundo spanyol lap egy 32 neves doppinglistát tett közzé. A menőktől Ullrich, Basso, Sevilla, Mancebo, Beloki, Heras, Hamilton (utóbbi kettő egyébként is eltiltva) szerepelt ezen, s ők nem is vághattak neki a versenynek, mert mindannyian a spanyol „doppingdoktorral”, Eufemiano Fuentesszel dolgoztak együtt. Az 1997-es Tour-győztes, ötszörös ezüstérmes Jan Ullrich (miután megtagadta a DNS-vizsgálatot egy mintaazonosítás kapcsán) februárban visszavonult; az olasz Ivan Bassóra pedig múlt héten 21 hónapos eltiltást kért hazája olimpiai bizottsága. Összesen 107 versenyzővel szemben folyik eljárás, az ügy aktáinak terjedelme meghaladja a hatezer oldalt, tehát még várható bőven lebukás. Nem itt, de Floyd Landis le is bukott: előbb megnyerte a tavalyi Tourt, majd napokon belül tesztoszteronhasználat miatt megfosztották győzelmétől. Pontosabban megfosztották volna, de amerikai módi szerint kiváló ügyvédekkel vette körbe magát, s bár a B próbája is pozitívnak bizonyult, még mindig nem vállalja bűnösségét, inkább kétségbe vonja a francia labor módszereit.
A párhuzamosan futó Fuentes- és a Landis-ügyhöz a napokban csatlakozott egy harmadik, a Telekomé. Az „őszinteségi hullámot” Jeff d’Hont, a csapat korábbi belga masszőre április 30-án megjelent könyve indította el, amelyben arról írt, hogy a Telekom két orvosa, Andreas Schmid és Lothar Heinrich folyamatosan EPO-val látta el a versenyzőket. Ezek után a T-Mobile vezetői felfüggesztették a két doktort, majd a volt versenyzők közül múlt héten Bert Dietz, Christian Henn, Udo Bölts, Rolf Aldag, Brian Holm, az egykori sprinterkirály, a Touron hatszor zöld trikót nyert Erik Zabel, valamint az 1996-os összetett győztes dán Bjärne Riis ismerte el, hogy EPO-t használt. Ehhez képest Zabelt tegnap megnyugtatta jelenlegi csapata, a Milram, hogy maradhat a mezében. Riist a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) arra szólította fel, hogy adja vissza a Tour-sikerért kapott sárga trikót. Halkan kérdezzük: miért adná viszsza? Azért, mert ő bevallotta vétkét, mások meg nem? Az ügy Németországban belpolitikai botrányt kavart, megszólalt Angela Merkel kancellár és Wolfgang Schäuble belügyminiszter a doppingellenes törvény mielőbbi elfogadását sürgetve. Közben a T-Mobile-ra egyre nagyobb nyomás nehezedik annak érdekében, hogy hagyjon fel a sportág szponzorálásával. Több magas rangú politikus figyelmeztette a pénzügyi nehézségekkel küszködő céget arra, hogy miközben több mint ötvenezer alkalmazottját alacsonyabb fizetésért akarja foglalkoztatni, milliós összegeket pumpál olyan sportba, amelyik „nyakig merült el a doppingbotrányban”.
Errefelé lelhető meg a kerékpározás megtisztulási útja, mármint hogy a támogatók a jövőben nem adják a nevüket és a pénzüket kétes hírű csapatoknak, versenyeknek, sportágnak. Mert most még adják: egy tavalyi felmérés szerint a nemzetközi nagyvállatok sportszponzorációs terveiben a labdarúgó-vb (38 százalék) állt az élen, ezt követte a labdarúgó Eb (28 százalék), az olimpiai játékok (16 százalék) és a Tour de France (8 százalék). Ide vágnak a francia körverseny igazgatója, Christian Prudhomme szavai, amikor azt kérdezték tőle, miért nem könnyítenek az útvonalon: „Többet doppingolnak a maratoni futók, mint a százméteres síkfutók? Az emberek, akik meg nem engedett szereket akarnak szedni, meg is fogják tenni, ez a pénzről szól, és nem játszik szerepet benne az útvonal nehézsége.”
origo.hu
Elkezdődött az érettségi: mutatjuk, milyen feladatokat kaptak a diákok
