Tettvágy vagy étvágy?

Megnőtt a szocialisták tettvágya pár év alatt. Ma már csak félszeg, kispolgárias emlék a Kovács László-korszak „merjünk kicsik lenni” programja ahhoz a fergeteges országgyarapító projekthez képest, amelyet Gyurcsány pártelnök-kormányfő vizionál. A miniszterelnök bősz hadvezérként mozgatja kis csapatát, és amikor a nép közé vegyül – mint legutóbb május elsején a Városligetben – „Húzzunk bele!” rikoltással buzdít a ki tudja hányadik és éppen milyen néven futó reformprogramra. Az önbizalomtól duzzadó célok közül eddig ugyan még semmi sem teljesült, de a lakosság a hadjáratok mind nagyobb terheit viseli.
Evés közben jön meg az étvágy, s úgy látszik: a kormányzás a tettvágyat növeli. Gyurcsány és szűkebb kabinetje most az új kormányzati negyed felépítését jelölte ki a legfőbb feladatként. A tegnapelőtti kormányülésen ismét napirenden szerepelt terv szerint a Nyugati pályaudvar mögötti területen felépülő új városrész közcélú épületeivel kiváltják a meglévő minisztériumok és állami hivatalok székházait, a főváros különböző, frekventált pontjain lévő ingatlanok eladásából pedig bevételhez juttatják az államkasszát (illetve csökkentik a hiányt). A most megerősített megvalósítás az összes járulékos költségével eléri a hetvenmilliárd forintot. Ennek a tizedét sem fedezné a MÁV-tól a kormány által megvásárolandó és jó esetben hétmilliárdért értékesítendő ingatlan. A régi minisztériumok eladásából tervezett bevétel egy nagyon sok ismeretlenes egyenlet – az ilyen típusú ingatlan adás-vételek, majd korrupt visszalízingelések esetei azonban korántsem ismeretlenek az egyes kormánytagokhoz kötődő cégek köréből. E körülményre tett egyértelmű utalást a Fidesz képviselői által szintén szerdán a köztársaság legfőbb ügyészéhez benyújtott indítvány, amely szerint a hatalmas volumenű pénzügyi tranzakciók a közvagyon hűtlen kezelésével, az állam megkárosításával fenyegetnek.
A kormány által most megerősített ötlet felmerülésétől nem sok idő telt el, az eddigi igazán figyelmet érdemlő dolog az a leplezetlenül feszes tempó, amellyel a projekt megvalósulását hajszolják. Egy hónap telt el az átadás céldátumáról hozott 2007. januári kormánydöntéstől, amikor a lebonyolítással megbízott Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság (KVI) meghirdette a nyilvános tervpályázatot a szóban forgó térség „kormányzati negyedként való fejlesztésére vonatkozó városrendezésre”. A példátlanul előkészítetlen, alapvető igényinformációkat is nélkülöző kiírás – amelyet ráadásul pimaszul drágán kínáltak átvételre – megrökönyödést váltott ki a hazai és külföldi építész körökben. A kritikák hatására a február 21-én közzétett „tervpályázatot” a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) működő projekttitkárság április 6-án viszszavonatta a KVI-vel, s az új határidőt július közepében határozták meg, azzal a megszorítással, hogy a kivitelezés 2009. nyári befejezése nem csúszhat.
Miután a fényes tervekhez csupán a pénz hiányzik, a lehetséges beruházókat azok közül a későbbi bérlők és üzemeltetők köréből várják, akik ugyan megelőlegezik a projekt költségeit az államnak, azonban 25 éves törlesztési idővel számolva mintegy százmilliárddal megtetézik a hetvenmilliárd forintos ráfordítást, s emellett az ingatlanokat a szerződés lejártakor vissza kell vásárolni tőlük. Erről a – PPP-nek nevezett – megoldásról a számvevőszék már többször kinyilvánította az aggályát, s az Európai Unióban is ellenérzés mutatkozik a közvagyon ily módon történő elherdálásával szemben. A legfőbb kérdés az adófizető polgárok – és az adósságot nyögő unokáink! – felől nézve, hogy Gyurcsánynak és a MeH-ben tevékenykedő kollégáinak tényleg a tettvágya ilyen fékezhetetlen, vagy csak az étvágya.