Kádár János, a nevével fémjelzett rendszer első emberének sokáig megkérőjelezhetetlen hatalma 1988. május 22-én, az MSZMP Központi Bizottságának rendkívüli ülésén ért véget. A megreformálhatatlan szocialista rendszer az 1980-as évek derekára már minden eresztékében recsegett-ropogott. A pártvezetés szervezkedő "ifjútörökjei" az utóbb hamis illúziónak bizonyult rendszerreform legfőbb akadályának az ekkor már a 76. életévében járó főtitkárt tekintették, akit 1988. március 22-én egy puccsszerű palotaforradalommal leváltottak a főtitkári pozíciójából.

Kádár János még megélte rendszerének összeomlását
Kádár eltávolítása után az egyre erősebb társadalmi erjedés hatására, a négy évtizedig fennálló pártállami rendszer agóniájának végóráiban egymást követték a korábban még teljesen elképzelhetetlen földindulás-szerű események. 1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és a pártvezetésen belüli ellenzék, az úgynevezett reformkommunisták egyik vezető alakja a politikai riválisa, a Kádárt eltávolító palotaforradalomban kulcsszerepet játszó keményvonalas Grósz Károly pártfőtitkár külföldi távollétét kihasználva a sajtó nyilvánossága előtt bejelentette, hogy az erre a célra felállított vizsgálóbizottság konklúziója szerint 1956 nem ellenforradalom, hanem a Rákosi-diktatúrával szemben kibontakozó jogos népfelkelés volt.

Pozsgay bejelentése komoly vihart kavart az MSZMP vezetőségén belül,
de az ébredező szabadság szellemét Grósz és a mögé felsorakozó keményvonalas régi elvtársak sem tudták már visszagyömöszölni a palackba.
1989. március 15-én hatalmas tömeg gyűlt össze a Magyar Televízió Szabadság téri székháza előtt, ahol Cserhalmi György színművész felolvasta az előző hónapokban újjászerveződő pártok, illetve antikommunista szervezetek 12 pontba foglalt "Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független és demokratikus Magyarországot" című közösen jegyzett kiáltványát. A több tízezres tömeg hangos tetszésnyilvánítással fogadta a kiáltványt és szabad választásokat követelt. Amíg a Batthyány-örökmécsesnél az előző évben spontán megtartott rendszerkritikus március 15-i megemlékezést a rendőrség brutálisan szétverte, egy évvel később a posztkádári rendszernek már sem ereje, sem pedig lehetősége nem maradt az események visszafordítására.